Mese Habbal

💐

Jack két kezével támaszkodott a két oldalamon,így nézett fentről a szemembe. Belepirultam ebbe a pózba. Mire észbe kaptam megcsókolt. Vadul falta ajkaimat,és én is bele mentem a játékba. Annyira jó volt,olyan izgató. Nem akartam hogy vége legyen, de még a nagyihoz is oda kell érnem.

- Szednem kell virágot a nagyimnak.- váltam el ajkaitól.

- Igen, tudom. Menj csak piroskám!- mondta ezt az arc színem miatt,majd le szállt  rólam mosolyogva. Azt éreztem hogy muszály megcsókolnom, vagy belehalok a hiányába. Tehát most én tepertem le. Nem volt ellenére, mert átkarolt és magára húzott. Ekkor megéreztem kemény férfiasságát, és megijedtem. Leszálltam róla és egy mosoly kíséretében elindultam virágot szedni.
Vissza-vissza pillantgattam rá, és folyton mosolyogva nézett engem,ahogy gyüjtöttem a szebbnél szebb virágokat. Lassan már annyi volt a kezemben,hogy több nem is fért már bele.

-Azt hiszem végeztem.- álltam meg,a még fűben fekfő Jacknek.

- Menni szeretnél?- kérdezte.

- Muszáj.- válaszoltam.

- Maradj velem!- mondta, már szembe állva velem.

- Ezt mégis hogy érted?- néztem rá értetlenül.

- Éljünk boldogan, míg meg nem halunk. Gyere velem, és hagy magad mögött az eddigi életed!- nézett mélyen a szemembe. Már majdnem kimondtam hogy rendben, de nem tudnám megtenni.

- Ez csábító ajánlat, de nem tehetem. Találkozhatunk sokszor, nagyon sokszor,viszont nem szökhetünk el.- fogtam meg a kezét.

- Egy próbát azért megért.-mosolyodott el.

- Akkor elkísérsz?- mosolyogtam én is.

- Az útra kikísérlek, de ott szét vállnak útjaink. Haza kell mennem. Nagyon elszaladt az idő.- magyarázta, de érzem hogy megbántottam.

- Legyen úgy.- mondtam.

Felvettem a táskámat a hátamra, a kosarat a kezembe, és a csokor virágot a kosár tetejére tettem. Megfogtam Jack kezét, hogy érezze nem hagyom el. Szeretnék vele többet találkozni. Szóval kézen fogva indultunk el az útra.
Nem beszéltünk,egy szót sem szóltunk. Bűntudatom volt, mert elutasítottam az egyetlen embert, akit érdeklek. Még sem várhatja el, hogy egy néhány órás ismeretség után megszökjek vele.
Elértünk az ígért útra. Szembe fordult velem.

- Piroskám, látlak még?- kérdezte szomorúan.

- Hát persze. Minden hétvégén,és nyaranta.- mosolyogtam,majd megsimítottam az arcát. Mielőtt elvettem volna a kezem,rá tette a sajátját és megfogta, így engedtük le magunk mellé. Közelebb lépett,és  megcsókolt. Szerelmesen, szenvedélyesen forrtak össze ajkaink. Ezzel a csókkal számomra egyértelművé vált, hogy ő az első igazi szerelmem. Nem simán gyermeteg,kitalált szeretet érzek iránta,hanem mélyről kitörő szerelmet. Elvált ajkamtól, és szavak nélkül,csak tekintetünkkel köszöntünk el egymástól. Ő ment az egyik irányba, én meg a másikba.

Remélem tényleg rövidebb ez az út,mert lassan ott kellene lennem a nagyinál. Ahogy telt az idő kezdtem azt hinni, hogy ez az út hosszabb. Viszont mért vezetett volna rossz útra Jack? Egyszerűn képtelen vagyok elhinni, hogy egy ilyen jó pasinak nincsenek barátai,és egy ilyen, szinte kislány az, akit megszeret. Nem mondta,viszont ha nem így lenne mért akarta volna,hogy szökjek meg vele? Folyton azokat az elbűvölő, zöld szemeit látom magam előtt. Már áldom a pillanatot, amikor lerobbant a busz. Beleszerettem, egy szinte ismeretlen férfiba. 
Teljesen elkalandoztam a séta közben, és azt vettem észre, hogy megérkeztem a nagyihoz. Már láttam a kéményen távozó füstöt, és a háztetőt. Gyorsítottam a lépteimen örömömben. Siettem, hogy segíthessek a nagyinak,hogy minél előbb meggyógyuljon.