Mese Habbal

⚘

Rose vagyok,egy talált gyermek. Egy tanyán élek,három anyámmal. Ők találtak rám,és neveltek fel. Egy kis tanyán élünk. Vannak disznaik, tehenünk, és tyúkok is. Szeretek itt élni,bár egyedül sehova sem mehetek. Kicsit furcsállom, de Amandáék már csak ilyen furák.

- Elmegyek sétálni a rétre.- jövök le a lépcsőn.

-Anna! Ráérsz? Csipkerózsika sétálni menne.- kiabál Jessica. Miért nevez csipkerózsikának? Ezt találták ki,mint becenevet. Jobb nem is juthatott volna eszükbe.

- Jess kérlek! Hadd menjek egyedül! Már lassan 18 éves leszek. Valahol az már felnőttkornak számít.- magyarázom és kérőn nézek rá. Honnan tudok ilyeneket, ha tanyán élek és iskolaba se járok? Anna megtanított olvasni, Amanda számolni, Jess pedig írni. Onnantól kezdve könyveket vesznek nekem, és naponta olvasok. Van ami kétszer is elolvasok. Nem szerelmes regények,persze van az is, de leginkább oktató jellegűek.

- Ezt meg kell beszélnem a lányokkal.- jelzi hogy egy pillanat, és visszajön.
A tükörbe nézve megigazítottam szőke fürtjeim,és magamra mosolyogtam bíztatóan. Elfognak engedni. Mondogattam magamban. Mindhárman egyszerre jöttek be a helységbe.

- Elmehetsz Rose, de csak egy órácskára. Rendben?- hatalmas vigyor ült ki a számra. Ujjongva öleltem át őket.

- Itt leszek egy óra múlva.- indultam ki vidáman. Szökkeltem a réten boldogan,szabadon. Aztán elkezdtem énekelni,csak úgy magamtól. A boldogságtól csak úgy áradt belőlem a szöveg. Elkezdtem virágokat szedni,majd egyszerűen csak elfeküdtem a fűben. A vigyor levakarhatatlan volt az arcomról.

- Te meg ki vagy? Mit csinálsz itt?- ijedten ugrodtam fel.

- Itt lakom nem messze egy tanyán. Sétálni jöttem ki. Mért te ki vagy?- kérdeztem zavartan.

- Fülöpnek hívnak. A mi földünkön heverésztél.- mondta a barna hajú srác mosolyogva.

- Ne haragudj, nem tudtam! Megyek is.- indultam el.

- Várj még! Téged hogy hívnak?- jött utánam.

- Rose a nevem.- válaszoltam.

- Szép név, egy szép lánynak.- elpirulva néztem rá.

- Köszönöm. Most mennem kell!- mosolyogtam.

- Látlak máskor is?- kèrdezte.

-Lehet.- pirultam tovább.

- Itt foglak várni minden nap,ebben az időben.- szólt még utánam. Vigyorogva néztem vissza, és intettem. Na, most már tényleg levakarhatatlan a vigyorom.

- Mivan ezzel a lánnyal?- kérdezte Anna a többiektől ebéd közben.

- Most mért? Szerintem olyan mint szokott.- mondta Amanda.

- Nem. Igaza van Annának. A szokásosnál vidámabb, és máshol jár az esze.- magyarázta Jess.

- Ugyan. Hagyjatok már! Semmi bajom.- csitottam őket.

- Milyen volt egyedül sétálgatni?- kérdezett rá, Amanda.

- Nagyon jó. Szeretnék minden nap elmenni egy órácskára,ha lehet!?- néztem rájuk.

- Rendben.- vágta rá Anna.

- Hogy mi?- döbbenten nézett rá a másik két anyám.

- Csak egy óra. Mit vagytok úgy oda? Nem megy messze úgy sem.- magyarázta. Ezután én felmentem a szobámba, és Fülöpön járt az eszem. Nagyon várom, hogy újra találkozzak vele. Ebből kifolyólag,elővettem egy romantikus könyvet, és olvasni kezdtem. Nem tudom hogy mit kell mondai hogy kell viselkedni egy fiú társaságában. Ezért elolvasom a könyvet, és ötleteket merítek belőle. Elég bután hangzik nem? Jaj de akkor mit csináljak. Még sem állhatok, és pirulhatok akárhányszor találkozunk. Már ha akar majd még találkozni velem. Lehet ha holnap elcseszem, többet nem jön majd.

Egész nap, egész este azon járt a eszem,vajon hogy alakul majd a holnapi nap.

Demona

Lassan 18 éve keresem azt a fattyút. Elégggé bosszantó hogy így eltudták rajtenni előlem. Azt viszont már tudom, hogy Stefani három kémje vitte el valahová. Hamarosan megtalálom a lányt, és megölöm.

- Egy hetet kaptok hogy megtaláljátok, értettétek!? Az sem érdekel ha a föld alatt bújtak el. Találjátok meg! Három nő és egy lány, hogy bújhat el előlem? Eredményeket akarok, vagy lecseréllek titeket! Idióták.- hagytam ott őket,miután rájuk eresztettem a dühömet.