Mese Habbal

👑

Még a legszebb ruhámban is, földön futónak éreztem magam a királynéhoz képest. Szégyelltem magam, hogy így mutatkozom előttük. Fülöp bemutatott szüleinek. A király kedvesen, mosolygósan fogadott, ám a felesége arcán semilyen érzelmet nem véltem felfedezni. Közömbös volt  arca, de tekintete kemény. Minden félelmem ellenére mosolyogva hajoltam meg előttük, és üdvözöltem őket. Az ebéd elején még a király és a herceg beszéltek csak, majd apró kérdésekkel bevontak a társalgásba engem is. Érdeklődött a felség az életemről, a családomról, és a testvéreimről. Kiderült annak idején ismerte apámat, és becsületes jó embernek látta. Anyám ágán tartozunk a nemesi családok közé, ezért sem ellenzik a kapcsolatunkat. Ha egy ismeretlen család sarja lennék, akkor semmilyen körülmények közt nem lehetnék kapcsolatban a herceggel.

A királyné az egész ebéd idő alatt csendben, szótlanul ült az asztalnál. Néha elkaptam tekintetét, amiben utálatot láttam, de lehet csak képzeltem. Minden esetre, kedvesnek akkor sem mondanám. Úgy érzem, ő nagyon nem kedvel engem.  Ezt az aggodalmamat megosztottam a herceggel is haza fele menet.

- Anyám mindig ilyen. Ne foglalkozz vele. Biztosra veszem hogy csak rossz napja van, nem veled van problémája.- nyugtatott, miközben hüvelykujjával simogatta a kéz fejem.

- Remélem igazad van.- húztam mosolyra a szám.

- Nem lesz semmi gond.- bíztatott.

A házunknál elköszöntünk egymástól, majd ő haza tért, én pedig leültem az udvarban lévő kis padon, és gondolkodtam a mai napon.
Furán viselkedő leendő anyósomtól a hideg kiráz. A hercegért viszont  képes vagyok elviselni a rideg, megvető tekintetet is.

- Szerintem pedig óvakodj a nőtől!- morogta a bátyám, miután elmeséltem mi történt ma.

- Szerintem pedig ha megismer, megszeret majd. Imádni való vagy. Félti egyetlen fiacskáját, más problémája nem lehet.- mondta vidor.

- Ha odaköltözöl aludj sokat, és nem kell sűrűn találkoznod a nővel.- ásított  szundi.

- Az lenne a legjobb megoldás ha beszélnél vele erről.- okoskodott tudor.

- Nem. Majd távol tartor magam tőle. Túlságosan félek a királynétól.- motyogtam.

Eltelt pár hét. Többször is vendégeskedtem a királyi családnál. A királyné még most sem kedvesebb, ám ezt nem hangoztatom. Nem szeretnék problémát. Jobban foglalkoztat az esküvő ténye, ugyanis ez idő alatt megterveztük a nagy napot is. Hamrosan eljön, és Fülöp herceg felesége leszek.

Ezek a gondolatok kísérnek napi teendőim elvégzése közben, és a piac téren is. Ahogy elhaladok egy ismeretlen nő mellett, aki süteménnyel kínál, eszembe jut, hogy már a minap is láttam itt idegen arcokat. Egyre többen érkeznek a környékünkre más tájakról, és sok új dolgot, ételt mutatnak az embereknek. Az új íz reményében most is elfogadok egy süteményt, és míg körbeérek a piacon meg is eszem azt. Annyira ízlett, hogy a következő alkalommal is vettem a hölgytől, meg utána is. Ám egy reggel arra ébredtem, hogy a bátyáim körbe állnak, és aggódva néznek rám.

- Mi a baj?- ülök fel nehezen.

- Lázas vagy, feküdj vissza Margaret! Hamarosan itt az orvos.- szipogta hapci. Bólintottam, hisz már el is fogyott az erőm, és ledőltem.

Ahogy mondták, jött is az orvos, ám csak annyit tudott mondani, valami vírus lehet. Csökkentsük a lázat, és ha nem múlik el napokon belül, hívjuk újra. Ám a betegség nem csillapodott. Fülöp herceg is meglátogatott, és süteményt is hozott nekem, amit az anyja, a jókívánságaival együtt küldött nekem. Heteken keresztül tartott a lázas állapot, és Fülöp ezt már nem hagyhatta annyiban. Előkészítettet egy szobát a várban, és átszállított hozzájuk, hogy az ő orvosai is megvizsgáljanak, és remélte, hogy meg is tudnak gyógyítani.