Mese Habbal

Szépség és a Szörnyeteg

  Most egy olyan mesét mondok el, ami nem minden napi. Kevesen lesznek azok, akik nem kételkednek a történet valódiságában. Igen, ez a mese, nem csak egy mese. Megtörtént, méghozzá velem.
  Bellnek hívnak, és egy kisvárosban élek. Ott mindenki ismer mindenkit. Apám feltaláló volt,bár még egy találmányát sem szabadalmazták. A városkában kicsit flúgosnak gondolják. Ezért is élünk kicsit messzebb az emberektől. Jobb szeretünk az erdőszélén lakni. Itt csendesebb, és nyugodtabb. Nem hallani minden nap a lányok vágyakozó sóhajait, amik James láttán szalad ki a szájukon. Ő városunk adonisza. Izmos, és helyes. Az egyetlen épelméjű lány vagyok a helyiek közt. Még a felnőtt nők, és férfiak is rajongnak érte. Engem viszont hidegen hagy, mert roppant őnző, faragatlan, és hiú. Egy nap, amikor a központban jártam vásárolni,mind addig mosolyogva, dúdolva jártam az emberek közt,míg előttem nem termett.

- Bell, légy az asszonyom! Te vagy minden vágyam.- mondta, és közben nagyon vigyázott hogy végig jól nézzen ki.

- Annyi lány eped utánad,válassz közülük!- mondtam, és lassan kikerültem.

- Nekem csak te kellesz.-szólt utánam, de nem álltam meg, mentem tovább. Már hallottam is, hogy körül zsongják a lányok, és  ő teszi magát nekik. Ahogy mentem előre, egyszer csak egy idősebb néni elejtette a szatyrát, és szét gurultak a vásárolt zöldségek. Leguggoltam, és segítettem felszedni.

-Hagyd csak Bell! - mondta.

-Nem gond. Szívesen segítek.- mosolyogtam.

- Olyan kedves lány vagy. Miért nem fogadod már el James ajánlatát?- kérdezi. Felálltam, és átadtam a táskáját, amibe visszakerültek a kihullott zöldségek.

- Tudja, nekem nem tetszik. Nem szeretem, és ha férjhez megyek, egy olyan emberhez akarok, akibe szerelmes vagyok.- magyaráztam el mosolyogva.

-Csak ne várj túl sokáig, mert az idő gyorsan szalad!- mondta, majd még megköszönte a segítséget, és elment.

Lassan, gyönyörködve a tájban, haza sétáltam. Lepakoltam a vásárolt zöldséget, gyümölcsöt és a könyvet. Egy nagy robbanást hallottam meg apám műhelye felől. Mindent otthagyva futottam a hang irányába.

Halihó

Hát remélem tetszik nektek. Kezdetnek, azért jó lesz nem? Nagy ötletem nincs még, de akartam hozni végre részt nektek. Arra gondoltam, hogy majd közben jön az ihlet. Szeretettel várom a véleményeket.

Puszii, és igyekszem minél egyedibbet írni, hogy élvezhessétek. 😘