Mese Habbal

👠

JEFF

-Nem hiszem el, hogy egy csajt sem találtál.- hitetlenkedett a legjobb barátom.- Egyik lány sem volt egy kicsit sem szimpi?- kérdezi.

- Mondtam már hogy nem.- vettem fel a zakómat.

- Na, majd apád intézkedik, ne félj!- dörgölte az orrom alá. Az elmúlt két napban folyton ezzel piszkált. Bemutatott legalább ötven lánynak. Egy egésznap ültünk egy plázában, hátha ott látok majd egyet,akit szívesen elhívnék. Minden hiába való volt.

- Az apámmal majd lerendezem.- léptem a cipőmbe.

- Haver. Komolyan mondom, engem nem zavar ha meleg vagy,csak mondd el!- állt fel.

- John,a legjobb barátom vagy. Őszinte leszek veled.-néztem a szemébe.- Én, nem vagyok meleg. Fogjátok már fel!- erre az arca megkönnyebült, és csak a szemét forgatta.- Lassan indulnunk kéne.- néztem az órára.

- Felőlem. Te készülődsz már egy órája.- mondta.

- Attól hogy egyedül,még elegánsan jelenek meg,eme jeles eseményen.- viccelődtem.

- Na gyerünk! Lássuk kit szán neked az apád!- heccel tovább.

- Hagyuk már ezt! Te is tudod hogy csak azért mondta hogy végre becsajozzak. Nem gondolta komolyan.- lépek ki a szobából.

- Aha. Majd meglátjuk.- nevetett.

CLAIRE

Most komolyan csak éjfélig van időm? Addig még van négy óra,minusz az oda vissza út. Köröl belül három órát bulizhatok, mielőtt felébredek. Vagy ez valóság? Már nem tudom eldönteni.

- Áú.- szisszenek fel. Igen,magamba csíptem. Ami fura hogy fájt. Szóval ez nem csak egy álom?

- Megérkeztünk kisasszony.- húzta le az elválasztó ablakot a sofőröm.

- Remek. - nyeltem egy nagyot.- Maradj a közelben kérlek! Éjfél előtt haza kell érnem.- magyaráztam,mire csak bólintott.

Kiszálltam a ház előtt a limóból. Zavartan néztem körbe. Annyira csodálatos volt minden. Gyönyörű ház, szebbnél szebb ruhaköltemények, a híresebbnél híresebb embereken. Mindenki mosolyog,vidám és pezsgő van a kezükben. Befele menet,az első tálcáról leveszek egy pohárral én is. Ez egy fajta védőbástyaként kell. Ha van valami a kezemben,nem vagyok annyira zavarban. Így lépkedek tovább ebben a csodálatos villában. Minden reményem ahhoz fűzöm,hogy a nevelőapámba és lányaiba nem futok.
Ahogy bámultam a gyönyörű házat, elképzeltem hogy a mi házunk is lehetne ilyen boldog és élettel teli,ha anyám élne,és Jack meg a gonosz testvér pár eltűnne onnan. Abban a házban viszont én már nem leszek boldog. Néhány hónap múlva elszökök a szülői házból.

- Ne haragudj!- mondja a férfi,akibe igazából én mentem bele, figyelmetlenségből.- Jól vagy?- érdeklődik.

- Persze semmi gond, csak egy csepp pezsgő, és nem is látszik. Amúgy is én voltam ügyetlen.- nézem a ruhámat.

JEFF

- Figyelj! Kitisztíttatom, csak holnap küldesd el ide!- ajánlom fel, és ekkor felnéz rám. Gyönyörű kék szeme van. Kedves arc vonásai még így is látszanak, hogy ki van sminkelve.