Mese Habbal

🏥

Jessica

Szemeimet nehezen, és fájdalmasan nyitom ki. Ám egy pillanat alatt csukom vissza. A levegőt nehez veszem,fáj ez a reflex szerű mozgás is. A gépek hangjából ítélve,egy kórházban vagyok. Újra próbálkozom. Lassan kinyitom a szemem. Még most is bánt a fény,de muszáj fel kellnem. A mozgás viszont már kevésbé megy ilyen egyszerűen. Mindenem fáj,vagy ég. A kezemben megérzek valamit. Egy gomb van rajta. Gondolom nővérhívó. Megnyomom,és láss csodát, pár pillanattal később egy ápolónő lép a szobába.

- Jó napot!- köszön, és megpiszkálja az infúziót. Próbálok reagálni,de nem megy. Kétségbe esek,amit észre is vesz.- Azonnal hívok egy orvost önhöz.- mosolyog,majd elmegy.

Mivel nem tudok mást,így várok. Legalább tíz perccel később jött egy férfi fehér köpenyben.

- Jó napot kisasszony!- nézegeti a kórlapot az ágy végében.- Tudja mi történt?- kérdezi, a beszéd még most se megy,így a szemhéljam lehunyásával jelzem hogy igen.- Rendben.- firkant valamit a papírra.- A két hölgy,akik elől utaztak, a kocsi ütközés gátlójának köszönhetően,megúszták néhány rándulással, zúzódással és agyrázkódással. - ez jó hír, de Auroráról beszélj már!-Maga viszont, a magukba száguldó autó miatt, a szemben lévő üléshez préselődött. A kórházba nyílt törésekkel szállították. A gerince is sérült,ezért nem tud mozogni deréktól lefelé. - lebénultam? Így fogom leélni az életem, egy ágyban fekve vagy tolókocsiban? Kétségbe esésem észre vette a doktor úr is.-  Nyugodjon meg! A folyamat nem visszafordíthatatlan. Kitartás,és akarat kérdése, hogy újra lábra áll-e. Meg persze legalább egy hónap gyógyulási idő,mielőtt elezdenénk a rehabilitációt.
A feji sérülése az oka annak, hogy nem tud beszélni. Ezt újra meg kell tanulni, ha vérrög felszívódott. - magyarázza el. Bár Auroráról még egy szót sem szólt. Mi lehet vele? Próbálok kérdőn nézni,jelezni hogy tudni akarom, de elköszön és elmegy.

Senki nem mond semmit napok óta. Amanda és Anna sem jöttek még. Még sem annyira könnyű sérüléseket kaptak? Vagy azért nem jönnek,mert nem akarják elmondani mi van Aurorával. Meghalt vagy túlélte? Az orvos is csak annyit mondott hogy az elől utazó két hölgynek szerencséje volt. Akkor Aurorának,és nekem nem volt. Látom hogy nyílik az ajtó, biztos megint a nővérek jöttek tisztába tenni. Nem elég szar a helyzetem,még így is,pelenkázni is kell. Szép.
Aztán az ágyam mellett Amanda jelenik meg. Döbbenten,izgatottan nézek rá. Rám mosolyog.

- Nyugi Jess. Itt vagyok. Rendbe fogsz jönni te is.- fogja meg a kezem. Bal keze be van kötözve,arcán sebek éktelenkednek.Ismer, és tudja mire vagyok kíváncsi.- Demona küldte a kocsit. Félig sikerrel is járt.- félig? Értetlenül nézek.- Aurora az intezív osztályon küzd az életéért. Kómában van,és ha túl éli sem biztos hogy felébred.- folynak a könnyei. -Paul és Stefani is itt vannak. Egy percig sem mozdulnak az ajtaja elől. Ami aggaszt,hogy a tévéből már biztosan tudja Demona,hogy túl éltük a balesetet. Mind hárman kaptunk védelmet. Rád is vigyáznak,az ajtó előtt ülnek kint. Te csak azzal foglalkozz most hogy felépülj!- mond el mindent. Szóval életben van. Ez jó. Bár jobb lenne ha ő ülne itt bíztatna. Akkor még boldogabb lennék. Így sajnos még semmi sem biztos.

Demona

Ezt nem hiszem el. Az a kis fattyú túlélte. Meg a másik három is. Bár nincs veszve semmi,mert élet halál közt lebeg az a liba. Kevés esélye van,és még ha életben is marad,a kómából nem ébred majd fel. Talán ez még nagyobb fájdalom a szüleinek.  Egy életre tönkre tettem őket. Ez volt a célom,szóval végeztem velük.