Mese Habbal

🐎

Mint minden reggel öt órakor, ma is az ébresztőm rikácsoló hangjára ébredtem. Lassan, fáradtan nyitottam ki a szemem,majd kedvtelenül ültem fel az ágyban. Kikászálódtam a pihe-puha takaró alól, és felvettem egyetlen ruhámat. A mosdóban megmostam az arcom, és a legalább öt éves fogkefémmel, megmostam a fogam is. Elindultam a konyha irányába, és mint miden nap,neki álltam a reggeli készítésének. Tisztán tarva magam körül a konyhát, megyek a nevelő apám szobája felé. Bekopogok, és már jön is a válasz.

- Meghoztam a reggelit.- lépek beljebb.

- Hozd ide az asztalra!- mondja a tegnapi újságot olvasva. Ahogy kérte odaviszem, épp hogy letettem, a kezét érzem meg a combomon. Végig fut a testemen az undor.

- Eridj keltsd fel a lányaimat is!- csap rá a fenekemre.

- Igen.- mondom szemforgatva. Persze csak úgy hogy ne lássa. Visszamegyek a konyhába a két mostoha testvérem reggelijéért,majd felviszem a szobájukba.

- Melissa,Mirella ébresztő!- húzom szét a sötétítő függönyöket.

- Aj ne már megint te? Menj ki!- nyöszörög Melissa.

- Apátok kért hogy ébresszelek fel titeket.- közlöm velük.

- Hagyjál már minket te cseléd!- nyavajog Mirella.

- Rendben. Átadom az üzenetet az apátoknak.- indultam ki a szobából.

- Egy szót se szólj, fent vagyunk. - kiáltja utánam az egyik.

- Különben is, te csak ne zsarolgass minket!- na ezek tényleg fel ébredtek.

- Claire! A lányoknak csomagolj ennivalót az iskolába! Nekem most indulnom kell az irodába, mire haza érünk legyen kimosva, kitakarítva, főzzél vacsorát,és a lovak istállója is ragyogjon!- adta ki a mai teendőket.

- Rendben.- mondtam. A legszívesebben a lovaknál takarítok. Imádom őket. Sajnos ha elmegyek, nem vihetem őket majd magammal. Ami rájuk vár majd arra gondolni sem merek. Jack nem keres annyit, hogy eltartsa majd őket,meg még vegyen fel valakit aki ellátja a szükséges teendőket körülöttük. Az örökségem az, ami kitudná húzni a csődből. Jack ügyvédként dolgozik, egy középszerű irodánál. Csoda hogy eddig még nem adta el lovakat. Mondjuk szerintem csak azért,mert a lányai szoktak lovagolni. Saját lovon olcsóbb,mint ha lovardába járnának.

- Aztán ragyogjon a szobánk mire haza érünk!- vihogott a szőke Mirella.

- Ha lehet a wc-t is sikáld ki!- nevetett a másik szöszi is.
Nem mondtam nekik semmit, mert megtanultam hogy nem éri meg. Akár hányszor szembe szálltam velük, Jack megvert.

Miután mind eltűntek, felmentem az emeletre. A lányok szobájával kezdtem. Majd fürdő szobájukkal. Amikor Jack hálójával is végeztem, gyorsan elindítottam a mosógépet. Amíg az ment,kitakarítottam a többi helységet is. Az ebedlőt, a konyhát,a nappalit, és a dologószobát is. A mosókonyhából kihozva a mosott ruhát,felmostam magam után. Kiteregettem, és míg száradtak a drágabbnál drágább,és szebbnél szebb ruhák, hátra mentem az istállóba. Köszöntem a lovaknak, megsimogattam , és lecsutakoltam őket, csak ezek után álltam neki a trágyázásnak. Amikor ott is végeztem, és tisztaság volt, visszaindultam a házba. Láttam hogy a postás bedobott valamit a postaládába,így elmentem érte. Nem bonthatom ki,még akkor se ha nevemre érkezik levél, szóval Jack dolgozójába vittem. Tíz perc pihenő után neki álltam a vacsorának. Közbe közbe bekaptam néhány falat gyümölcsöt, mert hogy ma még nem is ettem, és lassan délután négy óra.

- Megjöttünk, riherongy.- kiabált Melissa.

- Ez jó volt.- nevetett a tesvére.

- Emlékszel amikor a kandallót takarította, és tetőtől talpig tiszta hamu volt?- viccelődtek rajtam. Egyre feszültebb lettem,de próbáltam visszafogni magam.

-  Hamus cselédlány.- kacagtak.

- Á ez nem olyan jó. Legyen hamuhercegnő.

- Hercegnő? Komolyan?- hallgattam ahogy rajtam gúnyolódnak.-Ez a csitri inkább papucs, mint egy hercegnő.- fintorgott rám nézve.

- Hmm. Akkor legyen hamupapucs. Nem inkább hamucipő.

- A hamupipőke.- nevettek fel.

- Ez szenzációs.- vihogtak.

- Claire a nevem.- szólaltam meg.

- Kit érdekel? Pofádat fogjad be! Mától hamupipőke vagy és kész!- mondta durván Mirella.

- Lányok megjöttem.- hallottuk meg Jack hangját.

-Apa!

-Apa!- kiabálták.

- Nyugi lányok! Claire jött ma posta?- nézett rám.

- Igen. Bevittem a dolgozó szobába.- mondtam.

- Apa, mától szólítsuk őt hamupipőkének! Tudod a múltkori vicces jelent után.- hallom hogy mennek utána, és elújságolják mit találtak ki.

- Csönd legyen!- mordul rá lányaira. - Ha jól sejtem, akkor ez a levél a jövőnk felé vezető utakat nyitja majd meg.- a nappaliban ültek le beszélgetni, így minden áthallatszik.

- Miért mi ez?- érdeklődnek egyszerre az ikrek. A papír szakad, majd nagy csend.

- Igen ez az!- kiállt fel Jack. - Az ország leggazdagabb embere,meghívott minket a hétvégi partijára. Tudjátok ez mit jelent? Esélyünk van kitörni.- magyaráz lelkesen.

- Akkor új ruhát kell vennünk.- sipítoznak a lányok.

- Hamupipőke!- szólítanak.

- A nevem Claire.- megyek be.

- Mivel te úgy sem jössz a partiba,a te dolgod lesz hogy a lányok ruhái, és sminkük tökéletes legyen. Hamupipőke.- nézett rám  gúnyos mosollyal.

- Rendben. - hajtottam le a fejem.- Kész a vacsora.- közöltem.

- Hat órára teríts meg!- utasít,majd mind elmennek.