Mese Habbal

😞

JEFF

- Haver. - hallom meg John hangját.- Ki volt az a lány, akivel táncoltál? - kérdezi.

- Ő az.- meredek magam elé.

- Ki?- néz körbe.

- A lány. Nem tudom a nevét,elrohant.- nyelek egyet. A lépcsőn ülök,és nézek a távolba. Néhány perce hajtott el,álmaim nője.

- Látom a cipőjét azért levetted a lábáról.- nevetett. Nem érdekelt mit mond, csak azon a csókon,és a lányon járt az eszem.- Na tesó,ennyire megvisel? Ez csak egy lány.- mondja.

- Nem.- nézek rá.- Nem csak egy lány. Ő, ő az a lány.- nézek újra arra, ahol eltűnt.

- Oh. Már értem. Megtaláltad amit kerestél, igaz?- bólogattam.- Milyen? Mármit azt láttam hogy nagyon szép.- mondja.

- Gyönyörű.- javítom ki.-Kedves, szerény, és jószívű. A mosolya szívmelengető. Az ajkai puhák és méz édesek. Bőrének illata elragadó. - gondolok vissza rá.

- Hát testvérem,tényleg ráleltél, és bele is szerettél. Már azt hittem egyedül öregszel meg.- paskolta meg a hátam.

- Nem mondta el.-sóhajtok,és folytatnám.

- Mit?- vág a szavamba John.

- A nevét, hogy honnan jött. Nem tudom ki ő,sosem láttam még. Lehet, hogy már soha nem is fogom. Annyit tudok róla,hogy a szülei meghaltak.- mondom el.

- Figyelj! Igérem hogy segítek megtalálni. Ha húsz évbe tellik is, de meglesz. Nem hagyom hogy egyedül vénülj meg. A barátod vagyok,a testvéred, segítek hogy boldog lehess.-  magyaráz lelkesen,és nagyon jól esik hogy mellettem áll. Úgy érzem együtt sikerrel járunk majd. Érzem, hogy még fogom a karjaimban tartani, a szívem választottját.

      
                               ***

- Tudni akarom hol kapható ez a cipő,és ha meg van, akkor azt is hányan vásárolták meg. - mondtam Leonak,aki a cégünknél dolgozik, de ő  a legjobb hacker, akit ismerek. Ha valaki, akkor ő megtalálja nekem a hercegnőmet. - John hamarosan itt lesz a parti felvételekkel is,és akkor majd lesz képünk a keresett lányról.- magyarázom.

-Meg lesz Jeff. Ne aggódj! Nem nyelte el a föld. - bíztat Leo.

- Remélem minél előbb megtaláljuk.- mondom. - Amint találsz valamit, szólj!- kértem,majd kiléptem az ajtón.

CLAIRE

Nem hittem hogy simán haza érek, és megúszom ezt a kiruccanást. A házba érve eszembe jutottak elfeledett feladataim. Pánikolni kezdtem,ám amikor megláttam hogy minden kész van,újra hálát adtam a tündéremnek. Mosolyogva feküdtem be az ágyamba.  Ő járt a fejemben. Az a csók. Azok a szép zöld szemek. Elképzeltem milyen lenne ha, de nem hiszek benne hogy valósággá válhat. El fog majd felejteni, és mással lesz boldog, én meg vagy itt élem le nyomorult életem, vagy egy másik országban, messze innen.
Hallom hogy hazaérnek a többiek is. Úgy teszek mintha aludnék, semmi kedvem nekik ugrálni. A cipőcskét elrejtettem a padlásra,mert oda sosem mennek fel. Nekik az túl mocskos hely.

- Nagyon ismerős volt az a lány apám.- szűrődik be a hangjuk.

- Igen nekem is.-helyesel. Rám gondolnak? Rájöttek? Lebuktam? Felismertek? Végem van.- Most nem ez a fontos,hanem hogy elcsesztétek. Mondtam csavarjátok el a fiú fejét, és akkor nagyobb esélyünk lesz, de elcsesztétek.- még sosem hallottam hogy így beszélt volna a sajátjaival.

- Na de apám, ha nem lett volna ott az a lány, simán ment volna.- nyavajog az egyik.

- Jeffrey Campbell volt az utolsó esélyünk,hogy közel kerüljünk az apjához,és a cégéhez. Vagy egyenesen a vagyonához. - magyarázza Jack.

- A kékruhás szöszi az oka,hogy nem jött össze a terv.-szóval rólam van szó. Jeffrey Campbellnek hívják a fiút akibe beleszerettem? Szép neve van. Mosolyodom el. Hallom, hogy nyílik az ajtóm. Továbbra is úgy teszek, mintha aludnék.

- Most menjetek mosakodjatok, és feküdjetek le!- szól rájuk,majd becsukja az ajtót. Elhitte hogy alszok, így kifújom a levegőt. Nyugodtan fekszek az ágyamban,és Jeffreyre gondolok. Bárcsak vele élhetném le az életem. Elcsendesült a ház. Mindenki alszik már. Fordulok egyet az ágyamban,és ekkor kinyílik újra az ajtóm. A szívem szaporán ver. Megérzek egy kezet a vállamon,ami aztán erőszakosan a hátamra fordít. Rám mászik, és csókolgatni kezd a szememből könnyek folynak.

- Sírj csak! Engem nem hatsz meg.-köpi a szavakat.- Sőt a látvány,ahogy kisírt szemekkel anyád ruhájában fekszel itt, az hozott lázba.- tépkedte le rólam a ruhát,durván.

                               ***

Reggel fáradtan nyomtam ki az ébresztőmet. A tegnap este gyönyörű volt,az éjjel pedig szörnyű. Megtette, újra. Nem tudom meddig bírom még.

A napjaim újra egyhangúak lettek. Egy valamit viszont sosem vehetnek majd el tőlem. Az emlékeimet, és az érzéseimet. Minden éjjel úgy alszom el,hogy Jeffre gondolok. Így elviselhetőbb az élet is.