Mese Habbal

🍼

Mindenki gratulált, és szeretettel árasztotta el a gyermekünk.

- Stefani, átadnánk az ajándékainkat.- lépett közelebb az egyik legjobb barátnőm. Amanda a titkos szervezetünknél van,vagyis volt. Nagyon jó kém, ahogy Jessica és Anna.

- Rendben. - mosolyogtam kedvesen.

- Tőlem egy tükröt kap, hogy mindig lássa milyen szépséges.- nyújtott át,vagyis inkább hozatott elénk, egy gyönyörű asztali tükröt Amanda.

- Köszönjük.- mondta Paul. Amanda az a lány, aki még a boltba is stílusosan megy. Nála nagy szerepe van a szépségnek.

- Igaz még nem tudhatjuk mit fog szeretni, de én egy zongorát ajándékozok a csöppségnek, mert a zene gyógyír.- tolt be egy zongorát Anna.

- Azta. Ez nagyon szép.- lepődtem meg. Anna nagyon szereti a zenét, és imád énekelni is. A hangja pedig csodálatos.

- Az én ajándékom, egy kiskutya, hogy szeresse az álatokat is.- adott át egy dobozt Jessica.

- Milyen megható jelenet.- mind az éles, irritáló hang irányába fordultunk. A halk zene elhalgatott,csak Demona közeledő léptei halladszottak.

- Mit keresel itt?- kérdeztem dühösen.

- Hallottam a hírt,miszerint gyermeketek született, és partit rendeztek neki.  Az én meghívóm biztosan elkeveredett.- állt meg velünk szemben.

- Nem. Nem is küldtünk. Nem látunk szívesen.- mordult rá Paul.

- Oh. Így már máshogy fest a dolog.- vigyorgott.- Ajándékot sajnos nem hoztam,mert néhány órája tudtam meg a hírt, és siettem ide hozzátok. Mégis mielőtt elmegyek,el kell mondjam,hogy nem hat meg az, hogy kiszálltatok a bizniszből. Stefani,a gyermek akit a világra hoztál,csak egy újabb célpont a noteszomban. A felnőtté válást már nem éli meg.- mondta,majd hangos, gonosz nevetésben tört ki.

- Elkapni!- üvöltött Paul. Mindenki elővette fegyverét, és Demona felé indult,de ő csak nevetett.

- Ha mind megakartok halni, nyugodtan lőjetek!- húzta szét kabáját,ami alatt a testéhez robbanó anyag volt rögzítve. Lassan kisétált az épületből. Sokkosan vettem védelmező kezembe Aurorát.

-Stefani, ne aggódj! El mentek oda, ahol nem talál rátok.- mondta Amanda.

- Ő előle senki sem bújhat el. Megtalána minket,bárhova is mennénk.- néztem gyermekem ártatlan, szép arcocskáját.

- Nekem van egy ötletem.- állt elő Anna.

- Mi lenne az?- kérdezett rá Paul.

-Amanda, Jessica és én, minket nem ismer Demona. Ha mi vinnénk el a kicsit valahova, nem találna rá. Ha már eluntéztétek Demonát,visszahoznánk.- magyarázza el.

- Ti nevelnétek fel Aurorát? - gondolkodom el.

- Küldenénk róla híreket, képeket.- mondja.

- Nem. Azt lenyomozná Demona,és rátalálna. Semilyen hírt nem adhattok róla! Azt se mondjátok el hogy hová viszitek!- mondom ki, könnyekkel a szememben.

- Mi? Te ebbe belemész?- hallom Paul döbbent hangját.

- Máshogy nem védhetjük meg.- nézek rá összetörve. Látom a szemében hogy egyetért velem,és hogy ez nagyon nehéz neki is.

Fájdalmas búcsú után, átadtuk a lányoknak a  gyermekünket. Egy kosárba rejtettük el,hátha figyel minket most is. Innentől kezdve semmit sem fogok tudni a lányomról,de legalább biztonságban lesz. Minél előbb el kell intéznünk ezt a nőszemélyt.

Demona egy nagyon veszélyes üzlet társ. Régen Paul járt vele,fiatal korukban,és amióta velem van,nem titkolja hogy mennyire gyűlöl engem. Ha Paul őt vette volna el,a két karter egyesült volna, és nagyobbak, legyőzhetetlenek lennének. Nem így lett, és ez szúrja a szemét. Üzletelt velünk,de úgy hiszem csak azért,hogy a férjem közelébe férkőzzön. Nagyon kiszámíthatatlan. Szűrnyű, és gonosz nő, aki hideg vérrel gyilkol.