Mese Habbal

🕞

Stefani

A lányom. A drága kislányom,az életéért küzd. Csoda hogy túl élték ezt a merényletet. Demona nem hibázik. Nem szokott, de úgy látszik most igen. Paullal két hete itt ülünk a lányunk szobája előtt,hol felváltva,hol egyszerre. Ennyi idő épp elég volt ahhoz, hogy egy tervet kieszeljünk. Ezzel csak az a baj,hogy 18 éve nem találjuk azt a nőt hogy megöljük,akkor most is kevés rá az esély. Nem adjuk fel, mert most tényleg kihúzta a gyufát. Nem volt elég neki hogy a lányunknak messze tőlünk kellett élnie,még meg is próbálja ölni. Hát Demona készülj,mert a pályafutásodnak vége!

- Felébredt,a balesetet okozó férfi. - zökkentett ki Amanda.

- Igazán?- álltam fel azonnal.

- Igen. Rossz állapotban van, de most ébren van. Ennyit hallottam. Most kéne beszélned vele!- nem is kellett mondani a,mert indultam is. Demona ebben is hibáztál. Életben maradt az alattvalód,és te hagyod hogy ő vezessen a nyomodra. Beosontam a szobájába,és megálltam az ágya mellett.

- Meg akarsz halni?- csak ennyit kérdeztem,elsőre. Felém fordította a fejét, és értetlenül nézett rám.

- Ki maga?

- Meg akarsz halni?- tettem fel újra a kérdést.

- Nem.- nyögte ki végre.

- Akkor most szépen válaszolsz a kérdéseimre! Őszíntén, vagy meghalsz!- mondtam,ő csak bólintott.

- Tudod hol van Demona?- nagyot nyelt,és bólintott.-Mond a címet! Ha több van akkor az összeset.- vettem elő a mobilom,ő pedig diktált. Szép kis kutyád van Demona, még kínozni sem kell hogy eláruljon.-Ez minden, amit tudsz?- kérdezem.

- Igen.

-Remélem nem versz át,mert ha igen,neked véged.- rámosolyogtam, majd egyedül hagytam.

Paulnak elküldtem sms-ben,amit kiszedtem a srácból. Annyit írt, hogy vegyem elintézettnek a dolgot. Ez annyit tesz,hogy kb 24 óra alatt elintézi a nőt. Nekem Aurora mellett a helyem, nem fogom magára hagyni miatta, Paul is inkább lenne itt,de saját kezüleg akar végezni vele.

Demona

Aludtam, addig amíg lövéseket nem hallottam. Felkeltem,fegyvert ragadtam, és a hang irányába mentem. Vigyorogva konstantáltam,hogy Paul látogatott meg.

- Rég láttalak. Csak nem hiányoztam?- kérdeztem mosolyogva,és közeledve hozzá.

- Demona, te is tudod, hogy miért jöttem.- mondta nyugodt hangon, és komolyan.

- Nem. Gőzöm sincs.- tettem a hülyét.

-Tudom, hogy mit csinálsz. Úgy hogy csak annyit mondok,ég veled!-ahogy kimondta emlete a pisztolyt,és lőtt.

Stefani

Paul következő sms-ét 26 órával később kaptam. Egy szó volt az egész. Vége. Megkönnyebbültem,mert így már nem kell félnünk. Most már csak a lányunkért kell imádkoznunk.
Amikor meglátom az orvost,egyből elé állok.

- Doktor úr,mit lehet tudni a lányom állapotáról?- kérdezem.

- Épp magához jöttem. Az eredmények szerint,az életveszélyen túl van. Hogy a kómából felébred-e,ha igen mikor? Ezt lehetetlen kiszámolni. Sajnálom. Átszállítják egy másik kórterembe,ahol bemehetnek majd hozzá. Azt javaslom,sokat beszéljenek hozzá. Kapcsoljanak neki zenét,tévét,hogy érezze hogy vele vannak. Nem lehet tudni milyen behatás segít majd neki felébredni.- mondta kedvesen a doktor úr. Bólintottam majd leültem. Várnunk kell,és hinni benne.

Amikor Paul megérkezett,a nyakába ugrottam. Elmondtam, amit az orvos mondott,majd hagytam hogy ő is kicsit kettesben legyen a lányunkkal.
Amanda,és Anna már teljesen jól vannak. Szegény Jessnek évekbe tellik majd, mire újra önmaga lesz. Mi viszont ott leszünk, hogy segítsünk neki.