Mese Habbal

🤒

A betegség még a gyógyszerek hatására sem enyhült, sőt egyre rosszabbul voltam. Egy gyenge mosolyra sem futotta többé. Csak feküdtem, és néztem a plafont. Már kinyitni sem volt kedvem a szám, s a szemeim is egyre nehezebbek voltak. A testem égett a láztól, a tüdőm oxigénért könyörgött, a lelkem pihenésért. Nem akartam már szenvedni.

- Ez mérgezés lehet hercegem. Ha betegség lenne, használnának a gyógymódok, de egyre rosszabbul van a kisasszony. Attól tartok nem tudunk már segíteni rajta.- hallottam a szomorú igazságot, amikor a gyógyító közölte a herceggel, aki már sosem lehet az enyém.

- Az hogy lehet? Valami módja csak van. Mostantól személyesen felügyelem mit eszik, iszik, és itt leszek mellette.- szívta fel magát.

- Sajnos, már késő. Alig eszik, vagy iszik. Nem most kezdték mérgezni, már egy ideje tart. Nem tudjuk milyen mérget kapott, milyen adagokban, és mennyi ideig. Ha már egy hete nem kapná, is késő lenne. Igazából lehet már egy ideje nem érintkezik a méreggel, mégis romlik az állapota.- magyarázta az orvos, és a herceget ezzel csak még jobban felbőszítette. Elküldte a megbecsült doktort, és sürgősen kerestetett valakit, bárkit aki segíteni tud.

A bátyáim is mind meglátogattak naponta. Még dolgozni se jártak, csak mellettem lehessenek. Nem voltam jó társasági partner, de megnyugtatott, hogy mellettem vannak az utolsó napjaimban. Morgó épp Fülöppel diskurált, amikor egy szolgáló berontott a szobába, és közölte a herceggel, hogy a királyné rosszul lett.  Ekkor ő természetesen elrohant, addig testvéreim vigyáztak rám. Szörnyű volt, hogy nincs erőm felülni, mosolyogni, beszélni, és még bólogatni sem. Folyamatosan izzadság cseppek borították a testem, majd a hideg rázott, és lángolt minden porcikám. Kicsit javított a helyzeten, hogy a testvéreim beszéltek hozzám.

A herceg csak másnap tért vissza letörten. Elmondta, hogy az anyjának a szívével volt baja, és az éjjel eltávozott az élők közül.  A herceg már nem csak miattam bánkódott, és én csak egy plusz gondnak éreztem magam. Valakinek, aki boldogság helyett, szomorúságot adott annak akit szeret. Kolonc vagyok, és maradok is míg a halál értem nem jön, hisz még elmenni sem tudok. Még csak szólni sem, hogy vigyen haza.

Napokon keresztül itattak csak, és különböző gyógymódokat próbáltak ki rajtam. Étel már meg sem maradt bennem. A herceg, és a király azon dolgozott, hogy kiderítsék ki mérgezett meg, miközben gyászolták az elvesztett királynét.

Épp beadtak egy gyógyszert, amikor Fülöp bejött, és mindenkit elküldött. Letörtnek, fáradtnak, és csalódottnak tűnt.

- Soha, de soha még csak nem is gondoltam volna arra, hogy ilyet tenne valaki, aki szeret, és ő mégis megtette. Nem bírta elviselni, hogy téged szeretlek, és a saját büszkeségét tette előtérbe. Megvonta tőlünk a boldogságot, és ami még fontosabb, tőled az életet. A saját anyám. A királynő tette ezt veled.- engedte ki könnyeit.- Már felelősségre sem tudom vonni. Már nem segíthetek rajtad sem.- sírt. A herceg az ágyam mellett sírt. Fogta a kezem, és zokogott. Szerettem volna megvigasztalni, megsimogatni az arcát, letörölni a könnyeit, ám elhagyott az erőm, és elhomályosodott mindent.

Később megtudtam, hogy elájultam, és hogy még rosszabb az állapotom. Most már egy pillanatra sem mozdulnak mellőlem a testvéreim, ahogy Fülöp sem. Végig néztem rajtuk, és belül mosolyogtam. Könnyebbséget éreztem. Már nem fáj úgy a testem, nem égetet a láz sem. Fellélegzem, majd a hercegre nézek. Érzem, hogy a szív dobogásom lassul, hogy már nem kell úgy a levegő. Lassan elhomályosul minden, sötétségbe borul, és a szívem az utolsót üti, ahogy a levegő kiáramlik az ajkaim közt.

Halihó

Nos ez lenne a vége. Sajnálom, hogy szomorú a vég, de mint mondtam nem szokványos formáját írtam a történetet. Na és itt az írás aminek köszönhetitek hogy megírtam, és hogy ebben a formában.

Hófehérke

Mivel a fekete hajú szépség és a hét törpe meséje tele van fantasztikus elemekkel, nehéz elképzelni, hogy az elbeszélés megtörtént eseményeken alapszik. A valódi élet Hófehérkéjét Margaret Von Waldecknek hívták, és egy 16. századi bajor nemes lány volt.

Fiú testvéreivel nőtt fel, akik bányászként dolgoztak, meglehetősen rossz körülmények között. Emiatt az emberek gyakran nevezték őket gúnyosan „törpéknek”.

Margaret már a 16. születésnapján is káprázatos szépség volt, így nem meglepő, hogy rögtön levette a lábáról Spanyolország hercegét, II. Fülöpöt. A szimpátia kölcsönös volt, így a két fiatal el is tervezte a házasságot, amit a fiú mostohaanyja azonban már nem nézett túl jó szemmel (természetesen ki nem állhatta Margaretet).

A frigy meghiúsításához pedig kegyetlen eszközt választott: ügynökökkel szövetkezve megmérgezték a lányt, azonban a mostohát már nem tudták felelőssé tenni, ő ugyanis még Margaret halála előtt elhunyt.

Ugyan az amit írtam, csak röviden tömören. Remélem tetszett nektek. Nem tudom mikor, vagy hogyan lesz itt új történet, ugyanis aki a többi történetemet is követi, tudja hogy babát várok, és hónapok óta rosszullétekkel  küzködtem, és küzködök. Hamarosan megszületik második gyermekem, tehát nem tudom egyáltalán fellépek-e wattpadra, nem hogy történeteken törjem a fejem. Javaslatokat szívesen várok, miről lehetne majd írni, mert nekem már csak a Jancsi és a Juliska van a tarsolyomban. Ha van jó ötletetek, írjátok meg, és akár még egy szavazás belefér. Esetleg talán még egy történet is. De nem ígérek semmit.

Köszönöm, hogy elolvastátok. Kellemes ünnepeket, Boldog Új Évet Nektek! Puszi 😘