Mese Habbal

🔫

- Miért csinálod ezt?- tettem fel végül a kérdést. Talán így nyerek egy kis időt. Félre nézett, és elengedett. A konyhában mászkált fel s alá.

- Tudod, alak váltó farkas ként,csak egyszer lehetek szerelmes. Most az vagyok. Beléd, de te nem akarsz velem jönni.- morgott újra dühösen.

- Akkor sem az a módja hogy megölöd a szeretteimet.- emeltem meg a hangom véletlen. Ijedten néztem rá.

- Akkor gyere velem, és nem hal meg senki más!- nézett mélyen a szemembe. Már nem láttam olyan szépnek azokat a szemeket. Nem voltak elbűvölőek.

- Nem. Nem megyek el egy gyilkossal.- néztem rá határozottan, ám belül rettegtem.

- Akkor meghalsz, mert ha élni hagylak nem tudlak elengedni.- indult meg felém hirtelen. Ugrott és a száját nyitotta. Sikítottam torkom szakadtából félelmemben. Ekkor egy hatalmas durranástól ugrottam meg. A farkas teste élettelenül hullott a földre, és vérzett. Az ajtó kicsapódott és a vadász állt az ajtóban. Azonnal felugrottam, és a karjaiba vetettem magam. Zokogni kezdtem, ő meg csak simogatta a hátam. Nem tudom hogy került oda,vagy honnan tudta hogy szükség van rá,de örülök hogy jött.

- Jobban vagy?- kérdezte óvatosan, és kedvesen.

-Nem. Hogy lennék, hisz ez a lény megölte a nagymamámat?- sírtam.

-  A nagyidat betegen találtam itthon, amikor utánad jöttem hogy épségben megérkeztél-e, és elvittem orvoshoz. Azt mondta jöjjek ide, várjalak meg,és mondjam el hogy ne aggódj!- döbbenten hallgattam amit mondott.

-  A nagyi él?- csillant fel a szemem.

- Hát persze. Ez a farkas hogy jött be?- kérdezte Jackre nézve. Ezek szerint nem tudja. Úgy sem hinné el senki, ha elmondanám az igazat. Tehát nem teszem.

- Amikor bejöttem nyitva hagytam az ajtót míg lepakoltam. Biztosan akkor jött be.- magyaráztam.

- Igen. Biztosan.- ölelt még mindig.- Mondták már, hogy nagyon szép vagy még könnyes szemmel is?- mosolygott,mire én elpirultam.

- Nem. Soha.- kecmeregtem ki karjai közül.- A nagyi haza jön ma?- érdeklődtem.

- Igen. Visszamegyek érte az ügyeletre. Szeretnél jönni te is?- kérdőn nézett rám.

- Ezt eltakarítjuk előtte?- céloztam a tetemre. Adam bólintott, majd kivonszolta a farkas testét az erdőbe. Ott ásott egy nagy gödröt,és bele dobta a dögöt. Visszaásta, és addigra én is végeztem a konyha kitakarításával. 

- Köszönöm fiatal ember a fáradozását.- mondta a nagyi, már amikor hazaértünk.

- Nem került semmibe. Szívesen segítettem.- vigyorgott.

- Jól van. Esetleg marad vacsorára?- hívta meg a nagyi. Adam rám nézett, majd bólintott. Igaz nem jutott sok az anyám által küldött ételből hármunknak, de hangulatosan telt az este. Igaz sokszor eszembe jutott hogy majdnem meghaltam ma, mégis Adamre nézve nyugalom járja át a testem.

3 hónappal később.

A bizonyos nap óta, nem megyek az erdőbe egyedül. Pedig a nagyihoz csak úgy tudok elmenni. Hogy kit hívok ilyenkor? Adamat. Igen, lett egy jó barátom. Megismerkedtünk az idők során, és közel került egymáshoz. Nagyon közel. Annyira, hogy egy hete a páromnak mondjhatja magát. Azt hiszem, most komolyan, hogy beleszerettem. Úgy érzem hogy  ő is szeret engem.Arról a napról azóta nem beszéltünk. Nincs is miről. Ha elmondanám, hogy az a farkas igazából egy ember is volt, őrültek házába dugnának.
Inkább élem a normális életemet.

Hú gyerkek. Hát ennek itt a vége fuss el véle. Milyennek találjátok? Szeretnétek ,hogy további ismert meséket a saját stílusom szerint írjak meg? Ez a köny erről szólna. El kell hogy mondjam,nehezebb mint egy saját kitalált történetet megírni. Ez benne a kihívás. Ha tetszett és olvasnátok még hasonlót, írjátok meg kommentben a választ, és hogy melyiket szeretnétek. Mindig kettő választás lesz egy mese végén,amire  szavazhattok.

Jelenleg választható, a Csipkerózsika vagy a Hamupipőke.

Azt még muszáj hozzá tennem, hogy minimum 11 kommentre, szavatra lesz szükség, hogy folytassam! Csak hogy lássam, érdekel titeket.

Puszi mindenkinek. 😘