Mese Habbal

Hamupipőke

Claire Bendingfild, ez lennék én. Szőke,kék szemű és szerencsétlen. Az én történetem nem egy vidám mese. Itt vagyok 17 éves, lassan 18, és se anyám, se apám.

Még kiskoromban mesélt az anyám az édesapámról. Tisztán emlékszem rá,hogy mindig csillogot ilyenkor a szeme. Minden alkalommal mosolyogva emlékezett vissza.
Folyton arról beszélt, milyen férfias volt az arca, erős a karja. Tényleg ilyen volt, mutatott képet is. Szeretett táncolni, ám a hangja tűrhetőbb volt, ha énekelt. Elmesélte,hogy egy kávézóban ült, amikor apám meglátta egy könyvvel a kezében nem messze tőle. Először hezitált,majd bátorságot gyűjtött,és oda ment hozzá. Megkérdezte leülhet-e mellé. Anyám kicsit döbbenten nézett rá,majd körül a helyen. Nem értette mért akar ahhoz az asztalhoz ülni,mikor van több másik, ami szabad. Ezt szóvá is tette,mire apám csak annyi válaszolt: A többi asztal mind olyan rideg,és üres. Ez az asztal más. Kellemes, meleg légkör veszi körbe. Szinte már csábító.
Erre anyám azt mondta: Tessék csak. Úgyis menni készültem.
Persze apám nem hagyta ezt szó nélkül.
Na de ha elmegy, oda a varázs, hisz maga teszi különlegessé az asztalt.
Anyám zavarában elpirult,majd visszaült, és mellé az apám is. Így kezdődött minden.
Néhány évvel később születtem meg én.
Apám régiség kereskedőként dolgozott,így időnként elkellett utaznia. Egy ilyen utazás során, elkapott egy betegséget. Egy orvos sem tudta megmondani mi lehet,így csak tömték különböző gyógyszerekkel. Végül egy reggel már nem ébredt fel.

Tíz évvel később, amikor már 11 éves voltam, anyám egy férfivel jelent meg otthon. Azt mondta most először érzi jól magát férfival, apám halála óta. Elmondta,hogy nem szereti jobban,és hiányzik neki apa, de szeretne újra kapcsolatban élni. Mivel láttam rajta hogy komolyan gondolja, rábólintottam. Később kiderült,hogy a férfinak van két velem egykorú lánya. Minden szép és jó volt,bár a lányokkal nem jöttem ki jól.
Egy nap Jack megkérte anyám kezét, és feleségül vette. Így éltünk két évig. Anyám meghalt mellrákban. 14 éves voltam, amikor Jack gyámsága alá kerültem. Onnantól kezdve pokol az életem.

Egy nap bejött a szobámba, pont amikor sírtam. Megkérdezte minden rendben van-e. Elmondtam hogy nincs, hisz meghalt az anyám. Kezét a combomra tette és nyugtatás ként simogatni kezdte. Vagyis én azt hittem. Az vettem észre,hogy egyre feljebb simogat. Már a fenekemet. Hiretelen felugrottam és rákiabáltam.
Mit képzelsz,te mit csinálsz?
Ám erre elmosolyodott,és lekevert egy akkora pofont,hogy az ágyon elterültem. Nem kell mondanom ez után mi történt.

A mostoha testetvéreim semmit sem mondtak, vagy tettek. Kinevettek,és csicskáztattak. Jack kivett a suliból, és magántanulónak iratott. Azóta nekem kell takarítani,mosni,főzni rájuk. Persze minden este el kell tűrnöm hogy Jack molesztál, esetleg megerőszakol, vagy különben jól helyben hagy. 
A vagyonunkat,amihez hozzáfért anyám halála után,már majdnem mindet elherdálta. Most az örökségemre fáj a foga. Na de mihelyt betöltöm a 18-at, bottal ütheti a nyomomat. Kiveszem a pénzem, és nyomtalanul eltűnök.  Igaz addig még várnom kell 6 hónapot.

Halihó

Na mit szóltok? Nagyon kíváncsian várom a véleményeiteket. 😆😘