Mese Habbal

🤕

Ma míg nem lesznek itthon,elszökök. Ha belehalok is,de elmegyek. Tegnap,miután összevert a szíjjal, és az öklével is, olyat tett mint amit eddig soha. Felidézni is szörnyű. Szokás szerint megerőszakolt, de most még sokkal durvább volt, és folytogatott közben. Azt hittem ott halok meg. Ez nem volt neki elég, de nem ám. Gúnyosan vigyorogva közölte hogy viagrát vett be. Hajamat tépte és úgy kényszerített arra hogy a számmal kényesztessem. Persze olyan kegyetlenül, ahogy csak bírta. Végig bőgtem, és a halálba kívántam őt is,és kétségbeesve még magamat is. Nem tudom hogy tudok ma újra arra gondolni, hogy elmegyek innen és új életet, egy boldog életet kezdek. Megfordult a fejemben, hogy inkább meghalnom kéne,felvágni az ereim, de sokkal erősebb vagyok annál. Sikerülni fog. Elmegyek, és feldolgozom a sok rosszat amit velem tettek. Nem emgedem, hogy a földbe tiporjanak. Nem adom meg az örömöt nekik, hogy  holtan lássanak. Ehelyett esélyt adok nekik. Ha nem kerestet hanem hagy elmenni,nem jelentem fel,de ha holnap már a rendőrség keres feladom magam, és elmondok mindent. Ráadásul elég bizonyítékom van jelenleg ellene,hisz tele vagyok zúzódásokkal, és sebekkel.

Bizakodva készítem a reggilit a szép családnak. Alig várom,hogy elmenjenek végre a dolgukra.

Jack,szokás szerint kiadta a napi teendőket.

-Ami még fontos. Nem mehetsz ki a házból! Ha csengetnek nem nyithatsz ajtót! Eszedbe se jusson hogy elhagyod ezt a házat,mert tudok mégrosszab is lenni,mint amilyen tegnap voltam.- mondta, majd a lányai után ő is elment. Vártam kicsit,mielőtt elindultam volna. Addig összeszedtem,amit anyámtól kaptam,vagy fontos volt számomra pl. a cipő, amit a tündértől kaptam. Izgatottan,és félve léptem ki a ház ajtaján. Nagy levegőt vettem, és szaporra szíveréssel indultam el. Egyre gyorsabban szedtem a lábam. A  kapun kilépve, futásnak eredtem. Amilyen gyorsan csak bírtam, úgy szedtem a lábaim. A táska sem zavart a futásban,csak az volt a fontos hogy minél messzebb jussak onnan,ahol tönkre tettek. Tudtam hogy hova megyek. Egy olyan személy van,akiben megbízok.

JEFF

Nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Claire-re gondoltam. Vajon hol lehet? Otthon,vagy tényleg megszökött? Idegesen járkáltam a házban egész éjjel.

- Valami baj van? Csak azért kérdem, mert már idegesít a folyamatos mászkálás.- néz rám mindentudón apám. Elmeséltem neki mindent. A lányról, hogy nem tudtam ki az, és hogy végül megtaláltam. Aztán újra elvesztettem. - A rendőrök sem találják? Mert ha elszökött csak kerestetik,vagy nem?-erre nem is gondoltam.

-Uram. Ne haragudjon kérem!- jött be James.

- Most nem érünk rá.- küldi el apám.

- De uram, ez sűrgős.

- Mondja!- mondja apám idegesen.

- Az imént egy fiatal lány érkezett a kapuhoz,eléggé súlyos állapotban. Annyit mondott hogy Jeff urasághoz érkezett,majd összesett. A mentő hamarosan itt lesz érte.- mondta végig,majd értetlenül egymásra néztünk apámmal,és egyből futni kezdtem. Amikor leértem a ház elé, épp elment a mentő.

- Hogy nézett ki?-kérdeztem lihegve a kapuőrtől.

- Hát nehéz megmondani. Szőke az biztos. Nagyon rossz állapotban volt,még vérzett is. A táskája viszont itt maradt.- mondta. Elvettem, és belenéztem. Ott volt benne a cipő párja, ekkor leesett. Ő az. Visszajött hozzám.

- Hova vitték, melyik korházba?- üvöltöttem. - Amíg ideérek a kocsival írja fel a címet!- rohantam a kocsimért.

Kifele elvettem a cetlit,és amilyen gyorsan csak megy a kocsi, úgy hajtottam a korházba.

A recepción próbáltam higgattan megérdeklődni,hogy hol van, mi van vele, de ilyen néven nincs betegük. Persze hogy nincs,hisz az iratai nálam vannak, és nem tudják ki az. Elmagyaráztam hogy most hozták be. Így már körbe vezettek a sebesültek közt. Akkor megláttam őt infúzióra kötve, lila foltokkal a karján és az arcán.

- Mit mondott hogy hívják a kisasszonyt? Értesítenünk kell a szüleit.- nem válaszoltam csak néztem  a szerelmem. Még csak az kéne hogy idehívják azt, aki ezt tette vele.

- Mitörtént a menyasszonyommal? Jeffrey Cambell vagyok.- fordultam az orvoshoz, aki most jött ki a szobájából.

- Ön a hölgy vőlegénye?- kérdezte,bólintottam.- Ezt nem maga tette vele?- kérdőn nézett.

-Dehogyis. Így jelent meg a házunk a előtt ma reggel. Mire kiértem,a mentő behozta.-magyaráztam.

- Értem. Tudja megverték, nagyon csúnyán. Megerőszakolták, és nem először. Olyan sebeket is talátunk, amik nem frissek. Maga tudott róla hogy várandós?- tette fel a kérdést. Döbbenten néztem rá.

-Nem. Mi még nem. Nem voltunk úgy együtt.- mondtam sokkolva.- Terhes?

- Oh. Világos. Nem, már nem. Elvetélt.Tudja ki tehette ezt a kisasszonnyal?- na erre tudom a választ.

- Valószínűleg a nevelő apja.- mondtam dühösen.

- Megvárjuk míg felébred,és ha igazolja ezt,akkor feljelentést teszünk az ügyben. Addig nyugodtan menjen be hozzá!- magyarázta.

- Köszönöm doktor úr. Köszönöm.- hálásan néztem rá. El sem hiszem hogy beengednek hozzá. Meg hogy hittek nekem. Mondjuk lehet azért, mert az vagyok aki. Ilyenkor jó,hogy Cambell vagyok.
Kicsivel később megjelent az apám,a korházban.

- Szia fiam. Hogy van?- nézett a lányra,aki elcsavarta a fejem.

- Csúnyán megverték, és megerőszakolták. - néztem rá szomorúan.

- Úristen.- szörnyedt el apám.

- Ha felébred és elmondja kitette,a korház feljelentést tesz az ügyben.- magyaráztam.

- Ha nem tennék,én tenném meg.- mondta.

- Igazán?- kérdeztem.

-Még jó. A lány akibe szerelmes lettél,nem szenvedhet tovább. Melletted állok fiam. Segítek, amiben tudok. Ha gondolod átvitethetjük egy jobb korházba.- nézett rám választ várva.

- Nem. Ne tegyük ki még több hurcolásnak.- mondtam.

- Rendben.- bólintott apám.

CLAIRE

Egy újabb nap. Még egy nap szenvedés. Várjunk csak! Kik ezek? Kinyitom a szemem,és megijedek. Körül nézek. Fehér falak, ablak az ággyal szemben. Nővérek,orvosok a folyosón beszélgetnek. Mi történt? Hogy kerültem ide? Beugrik minden. Jeffhez indultam. Elszöktem Jacktől. Mért vagyok korházban? Felfogják hívni, és sosem szabadulok tőle. Újra kétségbe esek. Hogy szökjek meg innen? Mit csináljak? Istenem. Gyorsan veszem a levegőt,pánikolok. Az ajtóban pedig megjelenik, Jeff? Kezdek megnyugodni. Ahogy észre vesz, gyorsan odajön hozzám.

-Claire.Végre felébredtél.- fogja meg a kezem.

- Mi történt?- nézek rá.

- A házunk előtt összestél.- néz rám szomorúan.

- A nevelőapám ugye nem tudja hogy itt vagyok?-kérdeztem félve.

- Nem.  Ő tette ezt,igaz?- kérdezte óvatosan. Lehajtottam a fejem, beharaptam a számat.

- Igen.- suttogtam.

- Fel kell jelenteni,de előbb megyek, és hívok egy orvost!- állt fel mellőlem. Majd jött is az doktor,aki elmondott mindent. Mindenről tudtam, kivéve a babáról, akit elvesztettem.