Piroska és a Farkas

2.8K 165 13
                                    

Egyszer volt,hol nem... Áh hagyjuk ezt a szöveget. Elena vagyok, 16 éves. Egy kisvárosban élek édesanyámmal. Őt Elenornak hívják, és sokat dolgozik. Szeretjük egymást, de nem felhőtlen a kapcsolatunk. Végül is kamasz vagyok, ilyenkor ez a normális nem? Van, akivel még ebben az időszakban is jól kijövök. Az a személy Margaret nagyi.

A nagymamám a hegyekben él. Hétvégente szoktam hozzá járni, mert nagyon szeretem őt. Kiskoromban sokat olvasott nekem,ma pedig sok bölcs tanáccsal lát el. Hétfőtől- Péntekig suli van,így csak heti egyszer tudom meglátogatni. Nyáron más a helyzet,olyankor heteket töltök fent. A szoros kapcsolatunknak köszönhetően tudok főzni,és sütni is. Sok mindenre megtanított a nagyi. Talán azért,mert ennyire jó kislány vagyok,nincs egy barátom sem. Igazából jól elvagyok egyedül is. A mama mindig azt mondja, inkább legyen egy igaz barátom, mint sok hamis. Nekem egy sincs, de várom azt az egyet, aki magam miatt szeret. Így vagyok a fiúkkal is. Voltak akik tetszettek,de 16 évesen nem sietek sehova.

A szobámban épp a tükör előtt állva, nézem magam. Vizsgálom az alakom, van egy kis felesleg. Ujjaimmal átfésülöm a barna, vállig érő hajam, amit még hosszabbra szeretnék növeszteni. Megnézem az arcom, van néhány mitesszer az orromon,és az államon. Nem vagyok csúnya,de olyan nagyon szép se. Átlagos vagyok.

-Kicsim.- ront be anyám a szobámba.

-Mi van?- kérdezem flegmán.

- Most hívott a nagyi, azt mondja nagyon beteg, és szeretné ha vinnénk neki enni valamit, mert ahhoz sincs ereje hogy főzzön. Nekem viszont dolgoznom kell.- magyarázta el sietősen.

- Anya,ugye nem azt akarod mondani, hogy most nekem kell mennem? Nem azért mert nem szívesen megyek,hanem mert a biciklim rossz. A busz nem visz fel a mama házáig.- akadtam ki,lefele menet a lépcsőn.

-Ne nyavalyogj kérlek! Viszel magaddal sokkolót, és ha odatévedne egy vadállat nem kell megijedned sem. Amúgy meg nem jár arra a kutya sem.- pakolt a táskájába. Igen van sokkolónk.

-Jó, látom nagyon aggódsz a lányodért.- fontam össze a karom.

- Hívj magaddal valakit, ha úgy kevésbé félelmetes.- vette fel cipőjét.

- Megmondod kit? Egy barátom sincs. Mindegy anya megoldom.- mondtam megadva magam.

- Tudom kicsim. A kosárban van húsleves, gazdagon répával. Van rizs és rántott hús is. Plusz a tegnap sütött sütidből is tettem bele,meg egy üveg bort. Ja, és gyógyszert is.- nyitotta az ajtót mondandója végén. - Ne a borral vegye be a tablettákat.- fordult vissza.- Kicsim, az erdőben azért majd figyelj, és siess!- mosolygott rám.- Szeretlek.

-Én is anya.- mondtam és már be is csukta maga mögött az ajtót.

Esküszöm, őrületbe kerget ez a nő. Amúgy meg suliba kell mennem. Ezt elfelejtette? Most akkor nem kell? Jaj mindegy. Elkészülődtem, és a hátamra vettem a táskám, a kezembe a kosorat. Az ajtón léptem ki, amikor sms-t kapta anyámtól.

Az iskolát leigazolom neked, maradj nyugodtan hétvégére a mamánál! Puszi anya

Ennél a pontnál fordultam vissza, még több cuccért a hétvégére. Még csak csütörtök van,tehát három napra való ruha kell. Miután minden meg volt amire szükségem lehet, újra elindultam. Elballagtam a buszmegállóig,majd vártam hogy jöjjön. Bedugtam a fülesem a fülembe, és bekapcsoltam a kedvenc zenémet.

Mese HabbalTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang