Cselédlány /Monsta X ff./

7.rész

A Wonhonál történtek után, a lányok összesúgtak a hátam mögött, és roppant bosszantó volt. Azt hiszik nem hallom miről beszélnek,pedig nagyon is jól hallom őket,azért mert suttognak.

Mit szeretnek ebbe a lányba az úrfik?

Miért volt Wonho úrfinál ez kis cafka?! 

Annyira utálom!

Remélem az úrfi hamarosan kidobja innen!

És ehhez hasonló "szép" megnyilvánulásokat kellett hallgatnom. Persze a hab a tortán az volt,hogy az úrfik elmentek. Mindenki izgatottan ült a TV előtt, kivéve engem és Siyeont. Na persze, én a konyhából leskelődve néztem a TV-t, hogy mi az az izgalmas dolog amit annyira várnak. Nem sokkal később megpillantottam az úrfikat a TV-ben, igen a TV-ben. Sűrűket pislogtam, hogy vajon biztosan jól látok,vagy hallucinálok. A lányok majd elolvadtak a kanepén,szóval nem képzelődtem. Mindegyik úrfi szívdöglesztően nézett ki,de én évődtem két úrfi között. Hogy kiken? Azt hiszem nem kell mondanom. Lélegzetvisszafojtva bámultam a két személyt, de aztán Siyeon elrángatott az ajtótól,mielőtt lebuknék. Tovább sikáltam a padlót, amit kiadtak feladatnak nekünk, kegyetlenség! Majd meghallottam Changkyun hangját, és szemeibe könny szökött. Hát még is sikerült neki! Igyekeztem eltüntetni meghatódottságom jelét,és tovább fényesíteni a padlót. Aztán meghallottam Wonho angyali hangját, és számomra bevégeztetett. Magamra sem ismerek, hogy ilyeneket mondok, de valami megváltozott attól az estétől kezdve. Újra kukkolóként tapadtam, az ajtófélfára, és néztem őket.Elvarázsoltak a tehetségükkel, a hangjukkal, mindennel. 

- Amanda, gyere el onnan. - húz el Siyeon, és szembe fordít magával. - Tudod milyen hárpiák, nem lenne jó vége,ha lebuknál. - mondja.

Igaza volt, jobb ha teszem a dolgom. Mosogattam, zöldséget pucoltam, és takarítottam. Majd megütötte a fülemet Wonho hangja.

Az én szívemet már elrabolta valaki.  

Kicsúszott a tányér a kezemből,és apródarabokra tört a földön. Gyorsan összeszedtem a szilánkokat, és ügyeltem,hogy ne  vágjam meg magam. 

- Amanda ne légy buta, söpörd össze! Még a végén megvágod a kezed. - nyújtja oda a seprűt.

Sebesen söpörtem össze a tányér darabjait, majd kidobtam a szemétbe őket. Annyira ügyetlen vagyok. 

- Kész vagytok már? - kérdezi lenézően Hyorin. - Mehetek ablakot pucolni,az emeletre! - mosolyodik el.

- Nem értem téged minek tartanak,hiszen semmit se csinálsz. - vágok vissza.

- Na ide figyelj te ostoba! - jön közelebb. - Én hamarosan ennek a háznak az úrnője leszek. - dobja hátra a haját,majd sarkon fordul.

- Az hogy lehetséges? - motyogom magam elé.

- A helyzet az,hogy...- kezdi Siyeon, majd behúz a raktárba. -A bátyámtól tudom, hogy az úrfi jövendőbelije Hyorin. Hyorin csak azért szolgál itt, mert az apja ezt akarta, ellenben az anyja pénzéhes akárcsak ez a rossz boszorkány, és hát a családba kell maradni a pénznek. - magyarázza,amitől elzsibbad az agyam. 

Próbáltam megszólalni,de a torkomon akadt a szó. Talán jobb is így...

Késő este érkezett meg az úrfi, mindenki aludt már,de én képtelen voltam álomra hajtani a fejemet. Az úrfi szobája előtt ültem a földön, neki döntöttem a fejemet az ajtónak, és gondolataimba mélyülve néztem előre. 

- Amanda? Mit keresel a földön? Rosszul vagy? - guggol le mellém.

Fáj a szívem.

- Nem úrfi, jól vagyok.- nézek rá, majd az arcához emelem a kezem de félúton megáll a kezem, és leesik, de az úrfi elkapja finoman a csuklóm, és az arcához emeli. Bőre olyan selymes volt, mint ha selymet simogatnék. Szemeiben fura csillogás jelenik meg.