Cselédlány /Monsta X ff./

31.rész

Úgy éreztem magam mint egy kis madárka, akit dédelgettek, majd hagytak repülni és aztán elfogtak majd letörték a szárnyaimat. Szörnyű érzés volt, ami nap mint nap felemésztett. Nem voltam hajlandó senkivel sem beszélni, magamra zártam az ajtót, és csak ültem az ablak előtt és bámultam ki a fejemből. Sírni már nem volt erőm, csupán csak az üresség. Wonho próbált velem beszélni, de nem érdekelt, nem nyitottam ajtót neki, ahogy senkinek se. Siyeon tiszteletbe tartotta a kérésem, és nem zargatott. Wonho jól tudta hol keressen, és az ajtó túl oldaláról beszélt hozzám, de nem válaszoltam neki, még csak hallani se akartam a hangját. Gyűlöltem őt! Minden elsuttogott szavát gyűlöltem,  mert minden szava hazugság volt. 

- Bocsáss meg nekem Amy baby!

Legszívesebben kiordítottam volna hogy ne merjen engem így hívni, sőt hagyjon a fenébe.De a hangok nem jöttek ki a torkomból.  Szóval a némaságba és a magányba burkolóztam. Úgy éreztem megfulladok néha, mikor egy-egy képkocka szemeim előtt lebegett. Hányingerem lett, és keserű epe ízét éreztem a számba. Azt akartam, hogy nyeljen el végre a föld, és felejtsen el Wonho és Changkyun is. Mert hogy Changkyun se volt jobb, már nem volt önmaga, engem pedig a legkevésbé sem érdekelt. 

* 1 hónappal később *

Lassan és gyengén nyitottam ki a zárat, óvatosan léptem ki az ajtón és néztem körbe minden felé, hogy ne hogy olyas valakivel találkozzak akivel nem akarok. Nagyon lassan botorkáltam le a lépcsőn, és mikor végre sima talajra ért a lábam, mély levegőt vettem és elindultam Siyeon szobája felé. Már épp kopogtattam volna, mikor nyílt az ajtó.

- Nahát, elő bújtál hattyú kisasszony? - kérdezi Hyunwoo mosolyogva, mire bágyadtan elmosolyodok. - Hé, húgi gyere ki, valaki látni akar.

- Hyunwoo, ajánlom hogy....Ó istenem Amy hát végre kijöttél a szobából! Szörnyen festesz, jobb ha gyorsan felrázlak. - mondj és közbe halálra ölelget. 

- Élek, csak megfojtasz. - mondom, mire elenged és jobban szemügyre vesz. 

- Nos, igen sok dolgunk lesz, kisasszony. - nézett rám.

Hogy miért hív így? 

Akkor azon az estén, Siyeon utánam jött és azt mondta olyan kisasszonyt farag belőlem, hogy az összes úrfi a lábaim előtt fog térdelni. Csak el kell határoznom magam igazán. És ő várt, azt mondta ha végre hajlandó leszek vastag bőrt növeszteni, és elszánom magam, akkor ő minden zokszó nélkül megszeg minden szabályt, és keresztül tapos mindenkin. 

- Kisasszony. - siet be az egyik szolgáló majd Siyeon előtt áll meg. - Lim úrfi és Ryu Minji kérik, hogy bejöhessenek.

- No lám, ez vicces lesz. - mosolyodik el sokat sejtően Siyeon. - Kísérd be őket. - mondja, mire a szolgáló meghajol és már el is tűnik.

- Gyere velem, végig fogod hallgatni ezt a kis játékot. - neveti el magát, és be vonszol a dolgozó szobájába, majd az egyik kisebb ajtót kinyitja. - Innen mindent hallani fogsz. - kacsint majd rám csukja az ajtót.

A szívem hevesen vert, az elmém kissé összekuszálódott, de amint meghallottam annak a kígyónak a hangját már is kijózanodtam. 

- Lim úrfi. - köszönti Siyeon az egykori úrfimat.

- Ji kisasszony. - mondja hűvösen Changkyun. - Azért jöttem, hogy Amandáról beszéljek.

- Valóban? És ezért hoztad az után futódat? - kérdez rá gúnyosan Siyeon.

Kicsit kinyitom az ajtót, és pont látom Minjit és Changkyunt. 

- Rám céloztál ezzel? - kérdezi nyafogva Minji.