Cselédlány /Monsta X ff./

16.rész

Gondosan körül néztem a házban, hogy megbizonyosodjam arról, hogy a nagyi még nincs itthon. Időben érkeztem, még a nagyi előtt. Felsiettem a szobájába, és kutakodni kezdtem. Átnéztem az össze polcot, szekrényt, dobozt, de nem találtam semmit. Csüggedten araszoltam az ágyához, és leültem. Tulajdonképp mit is keresek én? Bármit ami arról árulkodik,hogy Changkyun keresett engem. Újra felálltam és átnéztem a ruhás szekrényt, kihuzigáltam a fiókokat, majd kotorászni kezdtem a fiók hátuljában. Valamit megfogtam, és az nem ruha volt. Kivettem a papír halmokat, ezek bizony levelek voltak. Az úrfimtól. Szaporábban kezdtem szedni a levegőt, mi a fene ez? Nem volt időm gondolkodni lépésekre lettem figyelmes. Gyorsan a levél kupacot a pulóverem zsebébe tettem, és jó kislány módjára a másik fiókot kihúzva elővettem egy bolyhos zoknit.

- Amanda, mit keresel itt? - kérdezi felvont szemöldökkel.

- Csak egy zokniért jöttem be. - csuktam be a fiókot. - Remélem nem bánod, ha kölcsön veszem. - mosolygok rá.

- De hogy. - mondja. - Miért nem szóltál, hogy haza jössz?

- Azt hittem tudod, hogy mikor jövök haza. 

- Nem tudtam. - mondja. - Biztosan éhes vagy, készítek valamit. - mosolyog rám, és már el is tűnik.

Tulajdonképp nem vagyok éhes, sokkal inkább bosszús. A szobámba siettem, és párnám alá tettem a leveleket, majd este elolvasom. 

Lementem a nagyihoz, és a szekrényből kivettem egy teafiltert. 

- Hogy mennek a dolgok az úrfi háznál? - kérdezi, miközben zöldséget aprít.

- Jól. - motyogom.

- Amanda, hallok ám dolgokat, mikor bemegyek a városba. Szóval mi folyik közted és a két úrfi között? - szegezi nekem a kérdést. 

- Amit hallottál, valószínűleg hazugság. - fogom meg a bögrém és beleteszem a filtert.

- Nem így neveltelek téged, neked még csak rájuk sem szabadna nézni! Ráadásul a fülembe jutott, hogy Shin úrfit akarod szolgálni. Ezt még is hogy gondolod?! - emeli fel a hangját.

- Nem tudsz te semmit nagyi! Hallomásokból esel nekem, de tudod mit...igen, igaz. Shin úrfit akarom szolgálni. Tudni akarod miért? Mert egyre nehezebb Lim úrfit szolgálni. Titkolóznom kell, mert te erre utasítottál. Miért?! - kiabálom.

- Amanda én mindig csak neked akartam jót! Ahogy most is! Nem fogom nézni, ahogy abba a hibába esel mint az anyád! - veti a szememre. 

Szóval innen fúj a szél, hát elárultad magad. Fogtam magam, és felrohantam a szobámba, a táskámba bele dobtam a leveleket, majd felkaptam a vállamra a táskát, és lesiettem.

- Ha valóban jót akartál volna nekem, nem tiltod el tőlem Changkyunt! - mondom, majd kiviharzok.

Sietve futottam végig az ösvényen ami a háztól a főútig vezetett ki. Csak hogy nem tudtam most mi legyen ezek után. Végül elővettem a telefonomat, de rájöttem, senkinek a száma nincs meg. Most mi legyen? Megoldom, megvárom a buszt, ami nagyjából egy óra múlva jön. Leültem a megállóba, és elővettem a leveleket, majd felbontottam a legelsőt. 

Drága Amy!

Remélem megkapod a levelem, és mihamarabb válaszolsz nekem.  Miért döntöttél úgy, hogy elzársz magadtól?  Megbántottalak valamivel? Amy, a legjobb barátom vagy, kérlek ne gondolkodj olyan butaságokon, hogy cselédként nem lehetünk barátok. Most mennem kell, várni fogom a válaszod.

Changkyun.

Ez volt az első levél, dühösen téptem fel a következőket, és olvasni kezdtem. Majd az utolsó volt a mélypont.

Drága Amy!

Amy, tudom hogy nem kapod meg  a leveleim, mert többen is ellenzik a barátságunkat.  Először is a nagymamád az aki, hallani sem akar arról, hogy a közeledbe kerüljek. A második személy az anyám, aki fél, hogy mi lesz a család hírnevével. Számtalan levelet írtam neked, mégsem kaptad meg egyiket sem. Tudomást szereztem arról is, hogy az anyám és nagymamád megegyeztek, hogy eltiltanak egymástól minket. Én nem mehetek a közeledbe, és te se az én közelembe. Annyira dühös vagyok, de még semmit sem tehetek. De Amy, ígérem hogy amint elég idős leszek újra találkozhatunk. Hiányzol! 

Changkyun.

Szóval ez történt valójában. És még a nagymamát gondoltam a világ legjobbjának. Őt szerettem a legjobban, erre hátba támad. Még sem világos számomra, mit értett azon, hogy nem akarta, hogy abba a hibába essek mint az anyám. Annyira dühös vagyok! 

Este nyolc körül járhatott, mikor az úrfihoz értem. Pechemre, az úrfi pont vacsorázott, meglepődve nézett rám. Hát igen, magam is meglepődtem hogy képes voltam a pihenő napomon vissza mászni ide. 

- Amanda, hát te? Történt valami? - kérdezi.

- Nem úrfi, minden rendben. - mondom, pedig legszívesebben hozzávágnám a leveleket, amiket most tudtam elolvasni. 

- Gondterheltnek tűnsz. - mér végig.

- Tényleg nincs semmi gond, csak nem volt kedvem korán kelni reggel. - hogy ez milyen béna kifogás. - Ha megbocsát, lefekszem. - motyogom, majd elsietek.

Alighogy leraktam a cuccaimat, kivágódott a szobám ajtaja és egy szőke idióta vetette rám magát.

- Cicááám! Olyan jó újra látni. - ölelget halálra.

- Wonho, megfojtasz. - fuldoklom. 

- Ugyan. - ölelget tovább. - Ma fiús estét tartunk, mivel ma mindenki kimenőt kapott, de igazán örülök, hogy te itt vagy. Persze egész este csak velem lehetsz. 

- Nos, én aludni készültem. - mondom,mire elenged.

- Cica, mi baj van? - fogja két keze közé az arcom. - Olyan meggyötört vagy.

- Minden rendben, csak fáradt vagyok. - mosolyodom el.

- Azt hiszem megbeszéltük, hogy nem nézel hülyének. Inkább mond azt, hogy nem akarsz beszélni róla, de ne hazudj! - mondja komolyan.

- Sajnálom úrfi. - hajtom le a fejem.

- Emeled fel a fejed, nekem nem kell fejet hajtanod. Megértetted?

Bólintok, mire mosolyogni kezd.

- Ha van kedved gyere fel, nem unatkoznál velünk. - mondja perverzen. - Persze, nem hagynám, hogy más rád tegye a kezét. Szép álmokat cicám! - nyom puszit az arcomra, majd elmegy.

Hűha, van egy sejtésem mi szerint nem fogok ma aludni.

Sziasztok! 

Igen tudom, rég hoztam részt, sajnálom. Remélem, hogy azért valamennyire kárpótol titeket, bár szerintem ritka pocsék lett.

Köszönöm szépen a 3,1K megtekintést!! Nagyon örülök.♥♥

Puszi:

Amélia.B