Cselédlány /Monsta X ff./

11.rész

Gondolom senkit sem lepek meg azzal,hogy azt mondom jelenésem van Lim asszonynál. Valami összejövetelt szervez, és csomó befolyásos gazdag nemest hívott meg, a hátamon is feláll a szőr, hogy nekem megint szerepet kell játszanom. Csak is a hideg szavai jártak a fejembe, a nézése. Ki nem állhatom! Wonho az egyetlen aki tudja mi történt, bár ő is csak félig. Mindenki azt fogja hinni, hogy nemes vagyok, persze Lim asszony tisztában vele,hogy ez nem így van. A vöröslő ajkai, és fehér fogsora pont annyira vészjósló mint a tekintete. Nem tudom elképzelni őt szerető családanyaként. Ez egy boszorkány! 

Nyugodjunk meg, és gondoljunk a tegnap estére,amikor az úrfival aludtam. Tényleg megtörtént ez velem? Persze hogy igen! Éreztem a pólómon az illatát. 

- Rinnie, bejöhetek? - kopogtat az ajtón Kihyun.

- Persze. 

Nem is említettem, hogy most Kihyun-nál vagyok. Felajánlotta, hogy készülődhetek itt, és bármire szükségem van, csak szóljak neki. Szóval, most egy hosszú térdemig érő pulcsiban lógatom  lábam az ágyról. 

- Hoztam neked valamit. - mosolyog kisfiúsan majd felém nyújt egy szál vörös rózsát,amit megcsípett a dér. Elveszem a virágot, majd beleszagolok, noha tudom egy nem túl illatos növény még is van neki valami finom illata,amit szeretek. 

- Köszönöm úrfi. - mosolyodom el. 

- Kihyun. - mondja, én pedig kérdőn felvonom a szemöldököm.

- Elég ha Kihyun-nak hívsz Rinnie. - mondja,majd az ablak felé fordul. - Kedvellek téged. - néz rám újra.

- Én is kedvellek téged. - mondom halkan.

Zsebre dugott kézzel, sétál az ágyhoz, majd leül mellém. Fülem mögé tűr néhány tincset, és kézfejével finoman végig simít az arcomon.

- Először nem értettem,mit lát benned Wonho és Changkyun, de már értem. Gyönyörű vagy és okos. Ha kell kiereszted a karmod,  nem félsz a következményektől. Magadat adod, és nem vágysz nagyra. Te az én Rinniem vagy. - nyom puszit az arcomra, majd feláll és kimegy.

Hát ez meg mi volt? De nem volt túl sok időm gondolkodni, mert Kihyun bejött és átkísért egy másik szobába. Ahogy beléptünk, egyből egy kék csillogós estélyi ruha volt velem szemben. Félve néztem Kihyunra,aki elmosolyodott.

- Ezt a ruhát én választottam Neked. - hangsúlyozta ki az utolsó szót.

Szólásra nyitottam a számat,aztán becsuktam, ezt többször is megismételtem. Nem tudtam mit mondhatnék. Kezdhetném azzal,hogy ez a ruha csillagászati árba lehetett, de kezdhetném azzal is, hogy miért költött rám ennyit. Vagy szimplán csak azt mondhatnám: Kihyun, ez gyönyörű! De én idióta vagyok és nem ezt mondom.

- Tudom mi jár a fejedben Rinnie. - fogja meg mindkét kezemet. - Csak annyit mondj tetszik vagy sem.

- Kihyun ez több mint szép...gyönyörű. - mondom őszintén. 

- Örülök neki. - mosolyog rám kedvesen. - Ne foglalkozz az árával. Ez az én kis titkom. - kacsint.

Álmodok ugye? 

- Hoztam neked egy segítséget. - mondja, majd az ajtóhoz megy és kinyitja azt.

Siyeon lép a szobába, én pedig a nyakába ugrok szó szerint. Kihyun magunkra hagyott, Siyeon pedig szemügyre vette a ruhát.

- Azta! Ez aztán ruha! - tapogatja végig a kitudja hány milliós ruhát. - Ne csüggedj Amanda! Élvezd ki, hogy egy ilyen szépséges ruha tulajdonosa vagy ma. - mondja.