Cselédlány /Monsta X ff./

Prológus

13 évvel ezelőtt:

Én miért nem játszhatok a többi gyerekkel? Én is szeretnék fogócskázni,mint a többiek.

De nekem nem szabad,mert ha nagy leszek majd egy hatalmas házban fogok szolgálni. A nagyi azt mondja,ha ügyes leszek és jól csinálom amit megtanít, akkor játszik velem.

- Amy gyere szépen!-szól nagyi,én pedig szaladok utána.

Egy fekete hajú kis fiú közeledett felém, csinos kis ing volt rajta és farmer. Nagyi egyből fel kelt a padról és meghajolt,én is így tettem,mert ez a kis fiú egy úrfi volt. Megállt előttem,aztán meghajolt.

- Lim Chang Kyun vagyok.- mondja mosolyogva.- Jössz játszani?- kérdezi.

Fel nézek nagyira,aki furán mosolygott.

- Nagyi,szabad?- kérdeztem vidáman.

Néhány percig gondolkodott, aztán megengedte,hogy játsszak az úrfival.

- Hogy hívnak?-kérdezi Changkyun.

- Amy.-válaszolom.

- Hány éves vagy?-érdeklődik az úrfi.

- 5 és fél, egy hónap múlva leszek 6.-felelem.- Te hány éves vagy Changkyun úrfi?-kérdezem kicsit félénken.

- Nem kell úrfiznod,ha így egyedül vagyunk.-neveti.- 7 éves vagyok.

Kuncogni kezdek,és csodálva nézem Changkyunt.

- Boldog szülinapot Amy!- köszönt fel Changkyun,és egy muffint ad amibe hat szál gyertya van szúrva. – Kívánj valmit!-mondja édesen.

Azt kívánom örökre barátok maradjunk!

Elfújtam a gyertyákat,és elvettem Changkyun-tól a sütit,amit megfeleztem,és oda adtam neki. Hevesen rázta a fejét,hogy nem kér,mert nekem hozta,de engem ez egyáltalán nem érdekelt.

- Kérlek Changkyune!-néztem rá boci szemekkel.

- Na jó,nem bánom.-pirul el,és elveszi a süti felét.

Együtt majszoljuk ezt az édes csodát, az egyetlen barátommal. Felé fordulok,és kinyújtom a kis újam.

- Ígérd meg,hogy örökre barátok maradunk!

- Ígérem.

- Megígértem,hogy örökre barátok maradunk,ezért hoztam neked valamit.-mondja.- Csukd be a szemed.

Úgy tettem,ahogy mondta és vártam,aztán egy hideg valamit éreztem a nyakamon.

- Kinyithatod.

A tükörhöz rohantam és megpillantottam a nyakláncot. Csoda szép volt,és a medál különösen tetszett, egy „I" betű volt,meg egy fél szív.

- Changkyun ez nagyon drága lehetett,ezt nem fogathatom el.-mondom,majd kikapcsolni készülök a nyakláncot,de egy kéz megfogja az én kezem. Fel nézek a kéz tulajdonosára,aki szomorúan elmosolyodik.

- Amy, ez az én szülinapi ajándékom neked, szeretném ha hordanád,és ne foglalkozz a pénzzel.-mondja.

Szorosan megölelem,ő pedig végig simít a hajamon.

Changkyun mindennap eljött hozzám,és sokat játszottunk, de idővel egyre kevesebbszer jött. Egyik nap támadt egy ötletem,fogtam egy szalagot,és egy drótból formáztam egy „A" betűt.

Amikor Changkyun délután megérkezett a parkba,oda adtam neki.

- Ez pedig az én ajándékom.- motyogom szégyenlősen.

- Köszönöm! Mindig hordani fogom.

És ekkor láttam őt utoljára. Többé már nem jött a parkba, nem játszott velem. Pedig én vártam őt, de ő nem érkezett meg. Csalódott voltam,hiszen barátok vagyunk. Még hetekig jártam ki a játszótérre,hogy hátha jön,de ő nem jött. Szomorú voltam, és rengeteget sírtam a nagyinak. Minden nap abban bíztam,hogy Changkyun eljön hozzám,de ahogy teltek a napok,a hetek a hónapok,és az évek, már bele törődtem,hogy többé már nem jön. Hiszen ő is csak egy úrfi.

Napjainkban:

Már megint ugyan az az álom. Már megint Changkyun-nal álmodtam,és mindig ugyan azt. Remélem,jól megy neki az úrfi élet, mert az én cselédi életem pocsék.

Fáradtan csoszogtam ki a konyhába,és főztem magamnak egy gyümölcsteát. Lehuppantam egy székre,és vártam hogy forrjon a víz.

- Drágám,már is ébren vagy?-kérdezi nagyi,miközben be jön az ajtón egy halom virággal.

- Hamar kirúgott az ágy.-mormogom.

- Mi baj van kicsikém?-kérdezi aggódóan.

- Semmi bajom, nagyi.

- Amanda, lehet hogy öreg vagyok, de nem hülye!-tartja fel a mutató ujját.

- Tudom, sajnálom.- mondom és megölelem. – Nem aludtam jól.

- Fogadni mernék, hogy az úrfi miatt.

Bólintok, hiszen így telnek a mindennapjaim. Changkyun csak úgy felszívódott, és volt pofája ígéretet tenni. Hallatlan!

- Kis unokám már füstölsz, nyugodj meg szépen.-mondja,majd elém teszi a teát. Ó, meg is feledkeztem a teámról. Buta Changkyun!

Miután megittam a teát, felöltöztem, vállamra kaptam a táskám és elindultam a suliba. Bár már nem sokáig leszek az osztály tagja, kiélvezem azt a pár napot. Vagy is hát ki tudja.

Bár csak ne kéne cselédestid játszanom.
Olyan szabályokat kellet egész eddigi életembe a fejembe verni,amik csupa marhaságok. Két kategória van a „ Nem szabad" és a „ Szabad", „ Nem szabad" kategóriából van a legtöbb. A családunk generációk óta szolgálja az úrfikat. Rajtunk kívül még van néhány család akik hasonlóan vannak.A nagyi is cseléd volt,később házvezetőnő. Nekem is ilyen életet szántak. A szüleim megváltak tőlem,és leadtak a nagyinak,hogy faragjon belőlem cselédlányt. Nem értem,hogy nem köpik magukat szembe,e cselekedet után.
Szóval, a lényeg,hogy az úrfikat fogom szolgálni, és ha „szerencsém" lesz,azt a házat fogom kapni,ahol Lim Chang Kyun van...