Cselédlány /Monsta X ff./

2.rész

Másnap reggel, azt kaptam feladatul,hogy takarítsak ki az úrfi szobájába,és cseréljem le az ágyneműket. A bibi az volt,hogy az úrfi még aludt, nagyszerű kelthetem fel. Kopogni kezdtem az ajtón,és mivel nem jött válasz benyitottam, ami pedig fogadott arra nem voltam felkészülve. Az úrfi félmeztelenül ült az ágyon,és bámult maga elé. Képtelen voltam levenni a szemem róla, annyira hibátlan volt.

- Nem tanították meg neked,hogy nem nyitunk be csak úgy akárhová? – kérdezi otrombán. – Ne bámulj! Inkább kezdj neki a dolgodnak. – állt fel az ágyról, majd magára kapott egy pólót,és szinte fellökve engem elhagyta a szobát.

- Kopogtam! – mormogom az orrom alatt,majd bevágom az ajtót.

Ez nem az a Changkyun akit én ismertem, ez egy morgós undok arrogáns idióta. A barátai is pontosan olyanok mint ő. Áh, inkább neki kezdek a dolgomnak. Ledobáltam az ágyról az összes párnát,és takarót a földre. Aztán kicseréltem a huzatokat,majd ezt a halom rongy kupacot,levittem a mosodába. Mikor visszatértem az úrfi szobájába, beágyaztam,összeszedtem a tegnapi szemét halmot,és kidobtam a kukába. Kinyitottam az ablakot,hogy valami friss levegő is áramoljon már be,mert ez a bűz elviselhetetlen. Szöget ütött a fejemben a tegnap látott szalag . Kutatni kezdtem,de nem találtam meg. A kilincs kattant,és belépett az úrfi. Minden ami a kezembe volt,kiesett.

- Te meg mit művelsz az asztalomnál? – csapja be az ajtót, majd átszeli a szobát,és megragadja a karom. – Azt kérdeztem mit művelsz?! Talán nem érted mit mondok? – kiabálja. Torkomba gombóc keletkezik, és a sírás fojtogat, de nem szabad sírnom! Amanda ne hagyd magad!

- Úrfi eresszen! – szólók rá erélyesen, de a hangom megcsuklik.

- Mit vettél el? – tér ki a kérésem elől. – Azonnal mond meg mit vettél el! – rángat meg.

Nálam pedig betelik a pohár, és sírni kezdek. Ki ő? Ki a fene ő? Ő nem az én Changkyuniem.

- Changkyunie eressz el! – szalad ki a számon, majd egyből elenged,mintha megégettem volna.

- Hogy szólítottál? – kérdezi higgadtan.

Ezt nem mondtam ki,ugye? A francba,nem akarom hogy tud ki vagyok!

- Bocsásson meg úrfi, nyelvbotlás. – hajoltam meg,majd amilyen gyorsan csak tudtam ki mentem a szobájából. Nem leplezhetem le magam, csak azért mert megrángatott. Ő nem az aki volt, teljesen más lett. Mi lett vele?

Délután megérkeztek a perverz fiúk, semmi kedvem sem volt hozzájuk, de persze Yuri asszony bedobott a mély vízbe. Miről beszélek én,nem bedobott,hanem be rúgott. Be küldött az úrfi szobájába, és onnét ki se jöhetek, míg a perverz urak nem húzzák el a csíkot.

- Nahát - nahát, kit látnak szemeim, csak nem a cicus? – húzza ördögi vigyorra a száját. De bemosnék neki egyet.

- Fogd be a szád te ara papagáj!

- Ejnye cicamica, hát szabad így beszélni egy úrfival? – paskolj meg az arcom,mire rácsapok a kezére.

- Grrr, micsoda harcias modora van! – simogatja a kezét. – Hé, Changkyunie kell nekem ez a lány! Oda adom bármelyik szolgálómat, érte. – néz rám perverzül.

Mit képzel ez már megint? Ez nem cserebere piac. Úgy csinálnak mintha valami öszvér lennék, amit kedvükre cserélgetnek egymás között.

- Wonho hagyd már abba! A lány Changkyuniet szolgálja. – szól rá a rózsaszín hajú.