Van aki szabad sorsúnak született,míg van a másik kategória, ahol a születéstől kezdve megvan pecsétleve a sors. Amanda Lee is a második kategóriába tartozik, amint betölti a 18.életévét az úrfi szolgálatába kell állnia. Csak,hogy nem akárkinek a sz...
Nem is tudom merjem-e ezt kirakni, hiszen nem így terveztem, de a családi ramazúri alatt esélyem se volt írni nektek egy tisztséges részt. Gondolom tudjátok milyen az, mikor ezt meg azt csináld és totál el vagy csúszva, és semmire sincs időd. Hát én is bele esetem ebbe, de remélem kárpótollak titeket ezzel a résszel.
Utólag is Boldog Karit nektek!♥♥
Puszi:
Amélia.B
_______________
* Wonho szemszöge *
Karácsony lévén úgy döntöttem, kicsit kimozdítom a cicát a rossz kedvéből, és elviszem magammal a városba. Beszálltam a kocsimba, beindítottam a motort, majd a gázra tapostam és csak száguldottam míg, oda nem értem a cicához. Igazság szerint, alapból átmentem volna, mert az a kis aljas Minji ott legyeskedett Changkyun körül. Már akkor sem bírtam ezt a kis fruskát, mikor együtt jártak, persze az a barom Changkyun semmit se vett észre abból, hogy ez a liba az anyjával szövetkezik. Beléptem a tágas ajtón, és azt hittem káprázik a szemem, mikor megláttam a cicát a padlón, hogy azt súrolja. Azonnal megfogtam a karját és felsegítettem őt onnan.
- Amy, mit művelsz te itt? Ki adta ki neked ezt a feladatot? - kérdezem, mire a lány szemei kikerekedtek.
- Én voltam az. - szólal meg a boszorka a hátam mögött. Gondolhattam volna, hogy ez a nőstényboszorkány van a dolgok háta mögött.
- Ezt még is hogy képzeli Lim asszony? - kérdezem mérgesen, majd Amy felé fordulok, és megfogom a kezét. - Talán nem emlékszik, hogy ez a lány nem a maga tulajdona hanem a fiáé? Ráadásul az úrfi barátnője. - nézek farkasszemet a nővel, aki kimért hűvös mozdulatokkal teszi meg azt a néhány lépést, amivel előttem állhat.
- A fiam nem bolond, pontosan tudja, hogy egy cseléd mély szégyen foltot hagyna a Lim ház büszkeségén, ha vele mutatkozna. Épp ezért vettem a kezembe a dolgokat. - mondja, majd egy fagyos mosolyt ereszt meg felém. - Te pedig cselédlány, folytasd a dolgodat! - szól rá Amyre, nálam pedig betelik az amúgy is teli pohár.
- Nos, Lim asszony boldog karácsonyt, a lány a mai naptól engem szolgál! - közlöm tárgyiasan, majd magam után húzom Amyt. - Ja, és Minsoo majd érte jön a lány holmijáért.
Amy minden hezitálás nélkül beszállt a kocsiba, majd elindultam, csak nem haza. Jobb ha felvidítom őt előtte, rossz így látni. Micsoda egy rohadék ez a nő! Egyszer megölöm a saját két kezemmel, amiért így bánik az én cicámmal.
- Ne aggódj cicám, most már senki se bánthat! - fogom meg a kezét, aztán újra a sebváltóra teszem a kezem.
- Wonho. - mondja ki a nevem, én pedig egyből rákapom a tekintetem. - Köszönöm.
Elmosolyodok, és magamhoz húzom, majd puszit adok a homlokára. Changkyun képtelen megbecsülni őt, így nekem semmit sem kell tennem, ő maga sodorja a karjaimba a cicát. Szórakozzon csak azzal a hülye libával, de ne törje össze Amy szívét.
- Nem vagy éhes? - kérdezem tőle, mire elpirul és megrázza a fejét, de a gyomra mást mond és még vörösebb lesz. - Gyere csak szépen, mielőtt a szemem láttára sorvadsz el.
A kedvenc kifőzdémbe vittem el, és kértem két adag tésztát. Leültünk egy asztalhoz, majd elkezdtünk enni. Amy hamar levetkőzte a gátlásait és bátran evett előttem.
- Sose gondoltam volna, hogy te jársz kifőzdékbe. - mondja, én pedig el nevetem magam.
- Te még sok mindent nem tudsz rólam cica. - bökök felé a pálcikával. - És most egyél. - mondom.
Mosolyogva folytatta az evést, én pedig csak bámultam hogy milyen szép. Mennyire ártatlan szépség, és ő nem is sejti. Teljesen az ujjai köré csavart, megbabonázott. Végre az enyém lett, mostantól az én tulajdonom. Changkyun magadnak köszönd!
Mire megettük a tésztát, addigra pont elég sötét volt ahhoz, hogy a kivilágított városban mászkáljunk. Amynek minden tetszett amit látott, korábban nem volt módja, hogy a városban karácsonyozzon, de én megadom neki. Minden kis bódét megnézett, és ami tetszett neki azt megvettem. Nem érdekelt hogy tiltakozott, ez volt a legkevesebb amit megtehettem érte. A sok megaláztatás amit elviselt, az én képem ég.
- Wonho, tedd meg, hogy nem veszel meg mindent amire csak ránézek. - mondta.
- Ilyet nem ígérhetek. - mondom, mire hátat fordít nekem és elindul a tömegbe, de időben kapom el a kezét, hogy ne veszítsem szem elől.
Mikor hazaértünk, megmutattam Amynek a szobáját, közvetlenül az én szobám mellett volt. Körbe nézett a szobájába, majd felém fordult, szemei most sötétek voltak, akár az éj. Lassan lépkedett felém, aztán megállt előttem, és két karját a nyakam köré kulcsolta. Mondhatnám, hogy valóra válik egy álmom, de Amy olyan szinten el van keseredve, hogy az én részemről lenne rohadékság ha most kihasználnám őt.
- Cica, nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy megismerjük egymást. - mondom. - Csalódott vagy és szomorú, pihenj csak szépen.
- Wonho, én most szeretnélek megcsókolni.
HOGY MIT MONDOTT? HA A POKLOK POKLÁN ÉGEK IS DE ENNEK NEM TUDOK ELLENÁLLNI.
- Nahát cicám, ragadozó lett belőled? Igazán kedvemre való, ha egy vadmacskához van szerencsém. - nézek mélyen a szemébe, és közben becsukom magam mögött az ajtót, hogy senki se lásson.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Ha elsőre megérti, hogy nem akkor most a szobámba lennék és morcosan feküdnék az ágyamon. Csak hogy provokált engem ez a nőszemély, és nincs visszaút. Apró kezei benyúltak a pólóm alá, aztán megindultak felfelé.
- Amy. - kapom el lihegve a kezét. - Még most küldj el, mert később nem állítasz meg. - mondom ki összeszorított fogakkal.
- Ne félts engem! Teljesen magamnál vagyok, nem vagyok csalódott, sem szomorú. Changkyun Minjit választotta, és csak a cselédet látja bennem. - mondja.
- Nézd cica, látszik rajtad hogy szomorú vagy amiért Changkyun átgázolt rajtad. Lecselédezett, pedig a barátnője vagy. - igyekszem terelni a dolgokat.
- Nem vagyok a barátnője, csak is azért tartott magánál mert, attól tartott hogy majd melletted kötök ki. - fordul el, de én utána kapok.
- Jól figyelj rám Amy, te nem cseléd vagy legalább is az én szemembe nem. Ne alacsonyítsd magad le ennyire, csak mert az úrfid egy kretén. Én sosem foglak megalázni, nem is kell hogy engem szolgálj csak maradj itt velem. - mondom ki.
- Te is tudod, hogy szolgálnom kell téged hiszen úrfi vagy. - teszi karba a kezeit.
- Majd erre visszatérünk holnap. Késő van, aludj cicám. - fordulok az ajtó felé, de a cicám hátulról átölel, és a hátamba motyog valamit.
- Semmit se értek ha a hátamba motyogsz. - nevetem ki.
- Tartozol valamivel még. - mondja.
- Szerintem ez fordítva van, de ne aggódj behajtom...hamarosan. - fogom a kezeit majd finom lefejte magamról. - Jó éjt cicám!
Egy szörnyet faragtam belőle. Egy nekem való kis szörnyet, egy vadmacskát. Végre az enyém lettél cicám!
