Van aki szabad sorsúnak született,míg van a másik kategória, ahol a születéstől kezdve megvan pecsétleve a sors. Amanda Lee is a második kategóriába tartozik, amint betölti a 18.életévét az úrfi szolgálatába kell állnia. Csak,hogy nem akárkinek a sz...
A semmibe meredve, ültem kint a kertben, és kávét szürcsölgettem, mikor rezegni kezdett a telefonom. Tudtam, jól hogy csak is Hoseok lehet az, így ránéztem a telefonra, és kezembe vettem majd felvettem.
- Elment. - mondta, majd letett.
Nem is kellett mást mondania, tudtam jól kiről beszél és hogy mennyire dühös. Amanda elment, és itt hagyta Őt, és engem is. A lány nem bírta ezt a sok viaskodást a házak között. De kit akarok átverni? Magamat? Esetleg Wonhot? Megváltoztam és magammal rántottam mindenkit. A lányt aki valamikor a barátom volt, és a legjobb barátomat aki régen utálta a lányt.
13 évvel ezelőtt kezdődött minden...
A lány, ott volt a játszótéren, én is és Hoseok is. Számunkra a játszótér egy tiltott dolog volt, de nem érdekelt. Tudtam a kis lány cselédlány lesz, hiszen a nagymamája valamikor a mi házunkat szolgálta, aztán később a Shin házat. Én szimpatikusnak találtam a lányt, Hoseok nem, utálta hogy elkezdett velünk játszani, vagy is inkább velem. Mert Hoseok-ot akkor észre sem vette, ezért úgy döntött Hoseok, ő nem játszik velünk. Sosem szabadott volna oda mennem a lányhoz, de akkor ki tudta, hogy majd nálunk fog szolgálni? Mikor szétválasztottak minket, azt hittem a világ összeesküdött elennünk, amiért egy cseléd és egy úrfi barátkozni kezd. Amy nagymamája csak védeni próbálta a lányt, de akkor ez valaha érdekelt bennünket?
NEM.
Mi csak barátok akartunk lenni, de nem hagyták. Sem anya sem pedig Amy mamája.
Emlékszem, mikor egyszer Hoseok próbált játszani Amy-vel, csak hogy a lány engem várt, velem akart játszani. Ezért a kis Hoseok mérges lett és jól meghuzigálta Amy copfját. Ezek után pedig két dolog hagyta el a száját:
- Te koszos kis cselédpalánta, ha tudnád mennyire utállak! Remélem eltűnsz majd az életünkből!
Hoseok elszaladt a lány pedig sírva fakadt, akkor még nem is értette milyen is ez az élet, pedig már ott minden meg volt írva hármunk számára. Annyi változással, hogy az én házamba került, és sokáig fogalmam sem volt ki is ő. Hoseok pedig hamarabb rájött erre mint kellett volna, ráadásul beleszerette Amy-be, aki az én cselédem volt, és egy picit az enyém volt. A sors megforgatta a dolgokat, valószínűleg okkal. Az anyám akkor is utálta a lányt, és most is. Bár sosem értettem miért utál valakit ennyire, hiszen csak egy kislány volt akkor, és senkinek sem ártott. Talán ő is tud valamit??
Mikor elválasztott Amy-től nagyon utáltam az anyámat, főleg mikor azt mondta, hogy olyan ez a lány mint az anyja. Viszont,,sosem tudtam ki az anyja Amynek, pusztán annyit tudtam amit Amy elmondott, hogy a szülei itt hagyták a nagymamájánál, ők pedig eltűntek. Anya utálta Amy-t, és mindig ellenne uszított míg itt volt. Sikerült neki ,most is tönkre tennie mindent. Úgy ahogy régen. Mintha a sors megismételné magát, csak máshogy.
Amy után kell mennem, mert valami azt súgja, hogy a faluban fogok választ kapni a kérdéseimre.
De vajon, akarok én válaszokat kapni? Persze, hogy akarok. Azt akarom, hogy Amy tudja, nem vesztem el, hogy nem vagyok egy gerinctelen alak, bármennyire is kifordultam magamból. Amy Lee egy értékes lány, és most már ezt Hoseok is tudja. Érdekelne ő mit akar tőle, hogy csak játszik vele mint minden lánnyal, vagy a 13 évvel ezelőttiekért akar visszavágni a lánynak, vagy beleszeretett tényleg. Annyi kérdés forog a fejemben, hogy kis híján szét robban a fejem. Beszélnem kell Wonhoval erről. Egy percig sem titkoltam vonzott a lány, de azt nem tudtam hogy a barátságát akartam, vagy a szerelmét, vagy csak versengtem Wonhoval. A dolgok a fejük tetején álltak, és csak úgy tudtam ezt rendbe hozni ha Amy után megyek. Tisztázni akartam vele a dolgokat, és újra kezdeni mindent elölről. Csak hogy volt még valaki, ebben a történetben.
Shin Hoseok.
Köztünk még nem ért véget a verseny, elég volt az a parázs ami maradt köztünk hogy újra az egész lángokba égjen, és mindent magával söpörjön. Hogy újra egymás ellen harcoljunk, és magunknak akarjunk egy értékes lányt.
Amy Lee-t.
Ő volt a mozgatórugó ebben a háromszögben, ebben a fennforgásban. A szépsége, a merészsége, és a hatalmas szíve. Nem mondom, hogy nem akartam magamnak őt, de valahogy nem éreztem magam rá érdemesnek. Szörnyen bántam vele, a lelkébe tapostam, és elűztem magam mellől, aztán Wonho karjaiba sodortam. De az az idióta is elbaltázta, amihez én magam is hozzásegítettem, hiszen ha nem jár el szám Amy-nek ,valószínűleg itt lenne köztünk. Bár a hazugság így is ,úgy is kiderült volna, így legalább tudja milyen is Hoseok. Talán annak a baromnak is benőtt a feje lágya, és másképp látja a dolgokat.
Fel álltam a székből, és bementem a házba, hogy valakit elküldjek innen. Felsiettem az emeletre, és egészen a szobáig mentem, benyitottam, és a lány akit őszintén utáltam épp a körmét festette.
- Changkyun, édes miért rontottál így rám? - kérdezte, nekem pedig borsózott a hátam tőle.
- Minji, azt akarom hogy rohadt gyorsan cuccolj össze, és tűnj el a házamból! - emeltem fel a hangom.
- Tessék?! Ezt nem teheted! - nyafogta.
- Ez az én házam Ryu Minji! Kapsz 10 percet, hogy eltűnj innen, vagy a szolgálóimmal dobatlak ki! - közöltem, és becsaptam az ajtót magam után.
Komolyan nem értem magam, miért hagytam hogy itt maradjon, hiszen ő miatta lépett le Amy. Annyira egy hülye vagyok! Valóban nem vagyok különb az anyámtól, de próbálom helyre hozni, hiszen én tehetek erről.
Viszont szörnyen bosszantott, hogy Amy minden búcsú nélkül elment. Annyit nem vágott a fejemhez, hogy egy rohadék vagyok! Csak elment, és itt hagyott! Még nem veszett el semmi, még küzdök érte, még sok mindent meg kell beszélnünk.
És nem utolsó sorban, van egy ellenfelem...
Shin Hoseok, még egy darabig egymás ellen leszünk, de itt Ő fog dönteni.
Válaszokat akarok.
Válaszokat akar Ő is.
Válaszokat akar Hoseok is.
Mert mind a hárman nagyon jól tudjuk, a faluban van a válasz.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Még egy üzenetet írtam Wonhonak:
Választ akarok...és mindketten tudjuk jól, hogy egy darabig megint ellenségek vagyunk.
Miután elküldtem,rá pár percre Wonho válaszolt is:
