Cselédlány /Monsta X ff./

32.rész

Sziasztok! 

Igen, végre ide toltam a képem, tavaszi szünet meg ilyenek. Eh~ Sokan írtátok, kérdeztétek mikor hozom az új részt, még magam sem tudtam, de igyekezetem hozni, csak sajnos sok dolgom van. Májusban vizsgázom, szóval egy ideig megint el leszek tűnve, vagy ki tudja. Utálok tanulni, de ki szeret? :D 

Sokan gondolkozom ezen a történeten, mikor kéne befejezni. Tudom hogy nagyon szeretitek ezt a sztorit, bár én azt érzem, hogy már nem tudok semmi újat írni, vagy semmi izgalmasat. Nem akarom elhúzni se mint a rétestésztát, de még szeretném írni egy darabig. Ti mit gondoltok? Hány részt gondoltok ennek a ficinek, és kinek szurkoltok? ( Tudom legtöbbetek Wonhonak szurkol). *-* Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a véleményetekre.

A másik dolog hogy, a Cselédlány elérte a több mint 30K megtekintést amit még most is nehezen hiszek el, főleg hogy 31K. O.o És a 4K csillagot is elérte, komolyan el sem hiszem!! Hálás köszönetem nektek, hogy szeretitek ezt a kis ficit, és velem tartotok.♥ 

Kulcspont következik: Elkezdtem írni egy új sztorit, de ez majd valamikor a vizsgáim után fog kint leni. Most még sokat nem árulnék el, csak annyit hogy Jungkook-os fici lesz. ^^

Puszi:

Amélia.B

_________________

Miután Wonho itt járt, azután eltűnt. Nem keresett, nem érdeklődött felőlem, kissé megviselt, na jó nagyon. Idegeim cafatokba lógtak az idegességtől, mert Siyeon elrángatott Changkyun-hoz. Az elmúlt 1 év igazán eseménydúsra sikeredett, már én sem az vagyok aki voltam és Changkyun sem. Olyan hatalmas szakadék állt be közöttünk, amire álmomban sem gondoltam. Az anyja a legnagyobb ludas ebben a történetben, teljesen kifordította Changkyunt magából. De ez kicsit felnyitotta a szemem, mert így észre vettem Shin Hoseok-ot aki folyamatosan a sarkamban lógott, bár most már megszűntem számára még is folyton rá gondolok. Talán tényleg csak addig voltam érdekes a számára míg elvehetett mástól. Az is lehet valami nővel tölti az idejét, erre a gondolatra elborzadok, és a a vér is meghűl az ereimben. Ostoba!  - visszhangozza a tudatalattim. Kétség sem fér hozzá, hogy az vagyok. Micsoda nagy katyvaszba vagyok. Aish!

- Hé, elgondolkodtál nagyon. - löki meg a könyököm Siyeon. 

- Csak kicsit ideges vagyok. - hebegem. 

- Nem kell, csak légy önmagad! - kacsint.

Önmagam? Hogyan lehetnék, ha azt se tudom milyen voltam? Elveszettem teljesen magam. 

Remegő térdekkel lépkedek Changkyun ajtajához, és illedelmesen bekopogok. Siyeon rám mosolyog, de nem érzem jobban magam tőle. Még is mit keresek itt? El akarok bújni abba a bokorba! Az ajtó nyílik, én pedig kisebb szívrohamot kapok mikor meglátom Shownut az ajtóban. 

- Szia Amy! Gyere beljebb. - tárja szélesre az ajtót.

- Szia Shownu! 

Shownu még sose köszönt nekem, és sose beszélt ilyen kedvesen velem. Nem tudok sokáig ezen gondolkodni, ugyan is egyből kiszúrom a többi fiú cipőjét a lépcsőnél. Én oda fel nem megyek. 

- Már pedig fel fogsz menni! - tol a lépcső felé Siyeon. Gondolat olvasó is már?! A hideg kiráz tőle.

- Siyeon, én...

- Nem akarom hallani anyafogásod kisasszony! Menjél fel szépen, nem fognak megenni. - lökdös tovább.

- Tudtad hogy itt lesznek igaz? - kérdezem.