Cselédlány /Monsta X ff./

33.rész

- Amy ébredj! - ráz meg valaki, és minden álmom egy másodperc alatt köddé válik. Felnézek az illetőre aki nem más volt mint Siyeon. - Ennyire unalmasak ezek a könyvek? - kérdezi, én pedig azt se tudom melyik földrészen vagyok.

- Aludtam? Egész végig? - kérdezem.

- Igen, eljöttél a dolgozószobába, hogy kicsit tanulgass, aztán furcsálltam hogy ilyen sokáig bent vagy. - magyarázza. - De miért kérdezed? 

- Csak mert azt álmodtam ,hogy elmentem Changkyun-hoz, és Wonho meg a fiúk is ott voltak...

- Hiányoznak neked. - néz rám, és leül az asztal szélére.

- Nem, dehogy. - vágom rá talán túl gyorsan is. Nyilván való volt, hogy hiányoznak, és ez aki most készülök lenni, ez nem én vagyok. Nem akartam bizonyítani, csak haza akartam menni a faluba, bár tudom ott sokkal több szemrehányás és ujjal mutogatást kapnék. Még is, elviselném, mint hogy Lim asszonyt és azt az átkozott Ryu Minji-t viseljem el. Felálltam a székből, és Siyeon elé álltam. 

- Siyeon, hálás vagyok amit értem tettél, de én nem akarok kisasszony lenni, ez nem én vagyok. Haza szeretnék menni a faluba. - mondom, mire Siyeon összeráncolja a szemöldökét, aztán elmosolyodik.

- Amy, támogatlak mindenben, de hidd el remek kisasszony lennél, viszont tudom neked ez sok. Egyet ígérj meg, hogy barátok maradunk, és bármire szükséged van nekem szólsz, vagy csak szimplán beszélgetni szeretnél. Megfoglak látogatni, és én is szívesen látlak itt.  - ölel magához. - Na, menj csomagolni, én mindent elintézek addig. 

Furcsa volt, az hogy haza megyek a faluba. Pedig nem tehetném meg, mármint nem ilyen formában. Tartozok a nagyinak is sok mindennel, hiszen még is csak felnevelt és védeni próbát ettől az egésztől. Minden ruhámat bele hajtogattam egy nagy bőröndbe, amik tényleg az enyémek voltak. Aztán az utolsó ruhadarab egy fekete ing volt, amit Wonhotól kaptam, ami az övé volt. Magamhoz öleltem, hiányzott hogy nem liheg a nyakamba, és nem fáraszt a hülyeségeivel,az örökös féltékenységeivel. Viszont csak úgy szó nélkül nem zárhattam le őt sem. Letettem az inget az ágyra, kerestem egy papírt és egy tollat, majd írni kezdtem. Pont végeztem mire Siyeon bejött.

- Siyeon, megtennéd, hogy ezt az inget és a levelet odaadod a tulajdonosának? - nyújtom oda neki.

- Ugye tudod, hogy most töröd össze az amúgy is összetört szívét? - kérdezi, én pedig csak vállat vonok, hol ott az én szívem is darabokban hever Nála. 

- Ki fogja heverni majd, hiszen ő Shin Hoseok! - mosolyodom el, pedig legszívesebben sírva fakadnék, hogy láthassam őt. Kétség sem fér hozzá, hogy szerelmes...az álmomban is szerelmes voltam belé, mi a franc?? Áhh hagyjuk ezt inkább. Az az álom egy baromság. 

- Hm..odaadom neki persze.- mondja. - Amy, ő mindig is oda volt érted, azt hiszem. 

- Mindig is? Hiszen nem is ismertem ez előtt. - akadok ki. Wonho is mondott ilyeneket, őst az álmomban is volt erről szó. Azt hiszem erre a kérdésre csak a faluban kaphatok választ. - Te is tudsz valamit, amit én nekem kell kideríteni igaz?

- Ki tudja, hiszen ez előtt egy cselédlány voltam. - neveti el magát. - Na, gyere, ideje menni, Hyunwoo se ér rá egész nap. 

- Jogos, még haza kell érnie hogy téged vigasztaljon. - szurkálódok,mire finoman meglök. - Tudom, hogy itt fogod áztatni az egereket. 

- Ugyan, csomó dolgom van. Például eljuttatni a tulajdonosának az inget és a levelet. - mondja, amitől összeszorul a bensőm. 

Kisétáltunk a kocsihoz, Hyunwoo bepakolta a cuccaimat, én pedig vártam, hogy végre beszállhassak a kocsiba, mielőtt elbőgöm magam.