Cselédlány /Monsta X ff./

4.rész

Elérkezett a péntek,az a nap amikor kimenőt kapok, és végre nem kell itt lennem. Természetesen a lelkemre kötötték,hogy szombat hajnalba már legyek itt,vagy többet nem mehetek el.

Hyunwoo már várt kint az autóval, beültem és vártam,hogy indulhassunk.

- Kisasszony, szép reggelük van nem de? - kérdezi boldogan.

- De igen. -bólogatok. 

- Hova vihetem a kisasszonyt?

- A vonatállomásra. - dőltem hátra az ülésben.

- De kisasszony,azt nem tehetem. Az úrfi nagyon mérges lesz ha megtudja, hogy nem vittem el a pontos helyre. - akadt ki. 

Bociszemekkel néztem rá, hogy legyen olyan rendes és vigyen el az állomásig. 

- Kérlek Hyunwoo! - nyüszítettem. - Nem lesz bajom, és az úrfi nem fog erről tudni. - biztosítottam.

Néhány percig viaskodott magával,aztán beadta a derekát,és a vonatállomás felé vettük az irányt. Ebben a félórában simán elgondolkodhattam a tegnap esti történéseken. Kezdjük ott,hogy Hyorin nekem esett a konyhába. 

Visszaemlékezés:  

- Amanda! - rontott be a konyhába Hyorin. - Mit képzelsz te magadról? Belépsz ebbe a házba,és azt hiszed körülötted forog a világ?! Hát tévedsz! 

- Kettőnk közül, sokkal inkább te hiszed azt, hogy a világ körülötted forog. - mondtam nyugodtan. - Menj szépen vissza az úrfikhoz, és ott legyél ilyen bátor. - vágtam hozzá vizes rongyot.

Ennyi kellett és a hisztérikából egy vipera lett, na nem mintha eddig nem lett volna egy alávaló kígyó,de legalább eddig nem szólt hozzám. Már csak annyi kellett volna,hogy nyújtogassa rám a villás nyelvét,hogy bizonyítsa tényleg egy rohadt kis vipera. 

- Nem leszel egyik úrfié se,azt garantálom! - sziszegte. 

- Már értelek, szóval azt hiszed az úrfikat akarom. - nevettem a képébe. - Szánalmas vagy, mond csak minden lányt így félemlítettél meg? - kérdezem. 

- Pff, minden lány így reagált, és mindegyiket el is küldték ettől a háztól. - húzta önelégült mosolyra a száját. - Nem lepne meg,ha téged is elküldenének. 

Pillantok alatt történt az egész,Hyorin magára akart rántani, de én elkaptam a kezeit és visszalöktem, ő pedig hátraesett és pontosan Wonho lábai előtt hevert. Wonho nagyokat pislogva nézte a földön fekvő Hyorint. Changkyun és Kihyun is az ajtóba állt. Hyorin feje pedig olyan vörös lett a szégyentől, mint a paradicsom. 

- Nem meg mondtam,hogy  siessünk? Lekéstük az eseményeket. - csámcsogta Kihyun. 

- Itt meg mi történt? - kérdezte Changkyun.

- Úrfi, az egész az Ő műve! - mutatott rám az a vipera. 

- Szerintem meg a te műved. - guggolt le Wonho. - Én átlátok rajtad, nem úgy mint egyesek. - köhintett egyet közben Changkyunra nézett. 

Changkyun felsegítette a földről Hyroint, majd miután megbizonyosodott róla,hogy nem történt semmi baja a kis védencének, rám került a sor. Nem úgy tűnt,mint aki nekem akarna hinni. Mielőtt bármit tehetett volna, Wonho elém állt.

- Ha megakarod büntetni, előbb velem kell kezdened! 

- Hoseok állj félre! - szólt rá az úrfi.