Cselédlány /Monsta X ff./

10.rész

Sziasztok! :*

KÖSZÖNÖM AZ 1,2K MEGTEKINTÉST!!♥♥ 

Borzasztó hálás vagyok a sok komiért, és csillagocskákért. Őszinte leszek,amikor elkezdtem ezen a sztorin gondolkodni, aztán megvalósítani, nem gondoltam volna, hogy ennyien olvasni fogjátok,és azt meg pláne nem, hogy így fogjátok szeretni. Szóval NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖM!!! *leborul előtettek* 

Sok puszi:

Amélia.B

_______________

Egy szál pólóban és nadrágban dideregtem kint a hideg éjszakában. Folyamatosan törölgettem az arcomat, hogy végre abba maradjon a sírás. Miért sírok? Hiszen nem is ismerem az úrfit, ő olyan távoli. Mindig is egy cseléd maradok, aki lesi minden lépését. Annyira utállak Lim Changkyun! UTÁLLAK!! Utállak,mert elhagytál. Utállak, mert nem kerestél. Utállak, mert nem írtál egy levelet sem,amiben megmagyarázd miért is tűntél el. Utállak, mert ilyen vagy, rideg és távolságtartó. Utállak,mert még az álmaimban sem hagysz. Utállak,mert Hyorinnal láttalak az könyvtári szobában és megcsókoltad. UTÁLLAK! Bárcsak hangosan kiabálhatnám ezt az egy szót, hogy mindenki tudja mennyire fáj a szívem. Hogy mindenki tudja mennyire elegem van a titkolózásból, a hazugságokból.

És ekkor egy pulóvert terítettek a vállamra. Az illatából megmondom kié. Az ÖVÉ!

- Amanda, megfogsz fázni. - mondja halkan, én pedig ránézek, egy pólóban volt. 

- Nem kell a pulóvere úrfi!- adom neki vissza, a puha anyagot, mire megragadja a kezem,magához húz, és újra rám teríti a meleg pulcsit.

- Ne dacolj velem Amanda. - néz le rám. - Szeretném meg magyarázni a történteket.

- Nem kell úrfi. - nézek fel rá, szemeiben fáradság és megbánás látszódott. - Menjen pihenni, készítsek egy teát? - kérdezem, közben kibújni próbálok az öleléséből.

- Nekem így megfelel. - von jobban magához. - Hallgass végig. Hyorin volt az aki megcsókolt, és nem fordítva. Az is elég bosszantó, hogy ebben a házban van, pontosan tudom, milyen szándékai vannak. - simogatja a hajam.

Mint régen, úgy simogatja a hajam, amikor még barátok voltunk. 

- Úrfi, kérem megfog fázni. - mondom. - Jöjjön, készítek egy teát. - veszem le a pulóvert majd ráterítem.

Azt hittem felmegy a szobájába, de ehelyett leült a konyhában az asztalhoz. Aggasztó volt kissé, hogy még én teát készítek az úrfi az asztalnál ül. Ráadásul érzem, hogy lyukat éget a hátamba. Levettem a polcról egy bögrét, aztán leültem az asztalhoz, és vártam, hogy forrjon végre a víz.

- Köszönöm úrfi a pulóverét. - motyogom, közben az asztal szélét piszkálom.

- Szívesen. - mosolyodik el.

Még mindig utállak!

- Úgy nézel rám, mintha azt sugallnád hogy utálsz. - teszi álla alá a kezét. - Vagy mintha, megakarnál ölni. - néz rám érdeklődve, én pedig tátott szájjal nézek rá.

- Látnod kéne magad. - neveti el magát.

Milyen szépen nevet.

Akkor is utálom!

Úristen, nem, dehogy, még megint bele olvas a fejembe!

- Legalább nevetett. - jegyzem meg, mire a szám elé kapom a kezem. - Bo-bocsánat, ez illetlen volt. - dadogom.