Van aki szabad sorsúnak született,míg van a másik kategória, ahol a születéstől kezdve megvan pecsétleve a sors. Amanda Lee is a második kategóriába tartozik, amint betölti a 18.életévét az úrfi szolgálatába kell állnia. Csak,hogy nem akárkinek a sz...
Miután Wonhoval volt az a kis incidens vagy micsoda, rá két napra bejelentette, hogy hivatalos egy eseményre, és szeretné ha elkísérném. Nem igazán akartam menni vele, amiatt hogy visszautasítottam csak veszekedtünk egymással. Elmagyaráztam neki, hogy én egy cselédi pozícióba vagyok és nem lehetek az oldalán, rosszallóan nézett rám, mert szerinte csak kifogásokat keresek. Végül Siyeon beszélt rá arra, hogy Wonhoval tartsak. Bár nem értettem miért akarta hogy Wonhoval tartsak, hiszen fújnak egymásra és civakodnak rajtam.
- Cica, mit csinálsz? Öltözködnöd kéne. - zavar meg Wonho.
- Épp megzavartál...figyelj én nem szeretnék menni. Nem vagyok a pincsi kutyád, hogy folyton a nyomodba legyek. - mondtam, mire Wonho nagyon csúnyán nézett rám a kék szemeivel. Tudja mivel tud az őrületbe kergetni.
- Ez nem vita tárgya Amy, jössz és kész! És most menj öltözni! - utasít majd elmegy.
Jó neki könnyű, ő egy úrfi én meg csak egy cseléd aki a padlót súrolja meg ágyat húz, stb. Visszatrappoltam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Épp hogy leültem az ágyam szélére, valaki dobálni kezdte az ablakomat, nem szenteltem túl sok figyelmet neki, de mikor egy jókora fadarabot vágott az üvegnek, már igen is oda sétáltam hogy elküldjem a fenébe amiért dobálózik. Ahogy kinyitottam az ablakot egy kisebb kő majdnem eltalált.
- Bolond vagy ember? Majdnem eltaláltál! - kiabálom, mire az illető elő lép a sötétségből és neki futással felmászik az erkélyemre. - Te meg ki a Jó Isten vagy? - kérdezem, mire leveszi a kapucniját.- Siyeon normális vagy? Majdnem a képembe dobtál egy fél sziklát! - háborgok, mire elneveti magát, majd betol a szobába.
- Bocs tényleg, de máshogy nem tudtam szólni hogy eressz be. Na figyu, hoztam neked egy rucit.- csillan fel a szeme, majd elő kotor a táskájából egy dobozt és oda nyújtja nekem. - Mutasd meg a sok beképzelt nagyságnak, hogy ki is vagy te. - kacsint.
- Felejtsd el, nem megyek el! - fonom karba a kezeimet.
- Jaj Amy, ne légy ilyen. Én is ott leszek, szóval értékeld hogy ide hoztam a ruhádat. - mondja.
- Nem kértem, hogy hozzál nekem ruhát.- vágok vissza.
- Pff, akkor még is mibe mennél? Farmerba és pulcsiba? Ne légy nevetséges! - sértődik meg Siyeon. - Inkább öltözz, később találkozunk. - int, majd egy laza mozdulattal leugrik az erkélyről és elszalad.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ez a ruha...NAGYON RÖVID!
Már épp le vettem volna magamról,mikor kopogtatni kezdtek.
- Kész vagy Amy? - kérdezi Wonho az ajtó túl oldaláról.
- Ööö...5 perc. - mondom.
- Lent várlak.
Hát ez remek, ilyen rövid ruhát, hogy gondolta ezt Siyeon? Jézusom, ez borzalmas. Más lehetőségem nincs, maximum felveszem Wonho egyik szövet kabátját, ami legalább a combomig ér. Felvettem egy fekete hosszú szárú csizmát ami legalább a térdemig ért. Sajnos ennyit tudtam tenni a cél érdekében, max vissza küld, hogy én már pedig nem mutatkozhatok mellette. Szuper, akkor nincs gond, ebben tuti nem lehetek mellette.
