Olyan furán éreztem magam, új környezetben ébredtem, ami igazából nem volt olyan nagyon új. Wonho birodalmát már félig ismertem, de nyugtalanított pár dolog. Tegnap olyan lépést tettem Wonho felé amit nem kellett volna. Nem tudom mi történt velem, nem vagyok a magam ura. Ki keltem az ágyból, és az ablakhoz léptem, megláttam egy nagyon ismerős fekete autót, amiből Changkyun szállt ki, majd az a liba. Még is mit keres itt? Magamra kaptam gyorsan egy nadrágot amit kihalásztam a bőröndből, meg egy felsőt, aztán összekötöttem a hajam, és lépcsőhöz mentem.
- Hoseok, azonnal add vissza Amandát! - hallom meg Changkyun mérges hangját.
- Na hát Changkyun, volt képed ide hozni Minjit? - kérdezi nyugodtan Wonho. - A kérdésedre válaszolva Amanda már az enyém.
- Miről beszélsz? Amanda hozzám tartozik, és a barátnőm.
- A barátnőd? Akkor miért nem Amandával utaztál el? Ráadásul az exed egy aljas kis dög. - mondja Wonho.
- Ne merd sértegetni Minjit, mindig is utáltad őt. - mondja Changkyun.
- Talán nem látod a fától az erdőt? Ryu Minji az anyáddal szövetkezett mindig is, akár csak most. - világosítja fel Wonho Changkyunt aki csak mérgesebb lesz.
- Elég ebből! Hol van Amy? - háborodik fel Changkyun.
Összeszorult a szívem, hát tényleg nem veszi észre hogy Ryu Minji egy számító dög? Eleget hallottam, vettem egy mély levegőt és elő léptem a fal mögül, csak hogy újra a szemébe nézhessek utoljára. Magabiztosan próbáltam lejutni hozzá, miközben az összes csontom remegett.
- Amy, gyere haza megyünk.- néz rám Changkyun.
- Miért hoztad ide Minjit? - kérdezem tőle.
- Mi ez a számon kérés? - akad ki. - Minji a barátom.
- Te komolyan ilyen hülye vagy? Az anyád már az esküvőtöket szervezi, te pedig hagyod, hogy az orrodnál fogva vezessenek. - kiabálok. - Ráadásul, én csak egy cseléd vagyok. - vetem a szemére.
- Amy te meg miről beszélsz? Elment az eszed? Nem lehetsz ennyire féltékeny. - mondja, én pedig reflexből pofon vágom.
- Lim Changkyun én többé nem szolgállak téged, felejts el, ég veled! - fordulok sarkon, de elkapja a karom.
- Te hozzám tartozol Amy! - szorítja erősebben a karom.
- Ereszd el! - szól rá Wonho.
- Nem! Ő az enyém, nem lesz a tiéd! - mondja Changkyun.
- Eressz már el te barom! - tépem ki magam a kezei közül. - Nem értem mit hittem, mikor kiderült én vagyok Amy. Te már rég nem az vagy akit én szerettem! Úrfi, ne keressen többé!
- Amy! Amy azonnal gyere vissza! - kiabálja utánam.
Egyáltalán nem érdekelt, hogy kiabál utánam, csak mentem és mentem minél távolabb. Végül a hátsó kertben kötöttem ki, és egy lány ült nekem háttal a hintaágyban. Közelebb mentem,mert kíváncsi voltam ki az, de ahogy megéreztem a parfümje illatát rájöttem.
- Siyeon! - mire megfordult, majd egyből fel is kelt.
- Amy! Sajnálom, hogy magadra hagytalak. - ölelt magához. - Hé, mit szólnál ha hozzám költöznél?
- Miben mesterkedsz Siyeon? - hallom meg magam mögött Wonho hangját.
- Semmi közöd hozzá Wonie! Nem akarom, hogy kihasználd ezt a lányt, aki számomra olyan mintha a testvérem lenne. - mondja komolyan Siyeon.
YOU ARE READING
Cselédlány /Monsta X ff./
FanfictionVan aki szabad sorsúnak született,míg van a másik kategória, ahol a születéstől kezdve megvan pecsétleve a sors. Amanda Lee is a második kategóriába tartozik, amint betölti a 18.életévét az úrfi szolgálatába kell állnia. Csak,hogy nem akárkinek a sz...