Cselédlány /Monsta X ff./

38.rész

Sziasztok!

Újra itt vagyok, tudom hogy megint rengeteget késtem, de sok minden összejött ismét. 
Hamarosan elérünk a sztori végére, remélem már nagyon izgultok.

Puszi

_______________________

Szaporán szedtem a levegőt, és a föld forogni kezdett velem, jaj elfogok ájulni? Mélyeket szippantottam a levegőből, de nem lett jobb. Fel néztem az előttem álló személyre aki Jooheon volt, majd megpillantottam Wonhot, aki felém szaladt, és a karjába kapott.

- Ne aggódj kicsim, már itt vagyok. - sugdosta a fülembe, de én inkább a fülembe doboló vérre tudtam koncentrálni. - Haza viszem, a többit rendezzük később. - Felelte jegesen, aztán megindult velem, én pedig innentől kezdve semmire sem emlékszem.

Nem tudom mennyit voltam kiütve, de mire magamhoz tértem hét szempár figyelt az ágy végéből. Hunyorogtam kicsit, mire kitisztul a látásom, majd lassan felültem. Annyi kérdésem volt, de úgy éreztem ha mindent rázúdítok a fiúkra, hisztérikának fognak hinni, mert hogy ismervén magam őrjöngeni tudtam volna. Ahogy jobban körül néztem, ez bizony Wonho birodalma volt, már megint itt kötöttem ki. Shin Hoseok! 

- Amy, üdv köztünk! Szolid 12 órán keresztül ki voltál ütve. - köszöntött Jooheon.

- Ne légy már ilyen barom! - szól rá Minhyuk. - Ne is figyelj rá, túloz. - legyint, majd ráhuppan az ágyra és mellém tornázza magát. - Mizu? - néz rám, én pedig zavarodottan konstatálom, hogy mellettem fekszik, és néz a többiekre, főleg Wonhora, aki épp vicsorog.

- Minhyuk leszel szíves kimászni a cicám mellől, mielőtt kihajítalak! - lépett Minhyuk mellé.

- Oké fiúk elég a bohóckodásból! - szólal meg Shownu. - Amy, tudjuk zavaros ez az egész helyzet, hidd el nekünk is az, de valaki nagyon látni akar, sajnos nem tudtuk megakadályozni hogy találkozz vele. - magyarázza komolyan.

- Kicsoda? - kérdezem.

- A nagyapád, Kwon Jihoon. - lép elő az árnyékból Changkyun. - Melletted leszünk, de tudod ő az a fajta ember, akitől mi úrfik is tartunk. Nem mondhatunk nemet. 

Kwon Jihoon-ról csak a tévéből hallottam párszor és akkor is azt hogy csomó pénz és drog tartozik hozzá, és próbálják elkapni de nem tudnak rábizonyítani semmit. Komolyan ő lenne a nagyapám?? Hát inkább a Föld nyeljen el!

- Én nem akarom őt látni. - jelentem ki egyszerűen, mire a fiúk egyszerre sóhajtanak. - Kértek teát? - kérdezem, majd ki kászálódok az ágyból. 

Meg sem várva a válaszokat mentem le  a konyhába, és tettem fel főni a vizet a teának. Kivettem 8 bögrét a szekrényből, de hangosan csörögtek a kezembe. Ideges voltam, zavarodott és csalódott talán. Komolyan valami alvilági személy unokája lennék? Szent isten hát nem hiszem el. Talán ő tudja hol van az anyám. 

- Ki fog futni a víz. - lép mellém Changkyun, majd lehúzza a teás kancsót a tűzhelyről. - Töltöm én, megégetnéd magad. - néz rám kedvesen, majd kitölti a bögrékbe a forró vizet, én pedig mindegyikbe teszek egy-egy filtert, cukrot és citromot. 

- Köszönöm. - motyogom.

- Hé. - nyúl az állam alá, hogy a szemei az én szemeimbe kapcsolódjanak. - Ne hajtsd le a fejed, nem vagy cselédlány már. 

- Az vagyok, nem akarok hozzá tartozni. - fortyanok fel, és elnézek balra.

*Wonho szemszöge*