Cselédlány /Monsta X ff./

40.rész

Sziasztok drága olvasóim! 

Remélem még vannak olyanok akik olvassák,vagy várják a következő részt. Rettentően sajnálom, hogy így eltűntem ismét. Higgyétek el sokat gondolok rátok, az írásra, de dolgozom, említettem a költözést is. Azzal kissé hadilábon állok jelenleg. Na mindegy is. 

Még nem tudom, hogyan is kéne zárjam a történtet, illetve fejben meg van, de azt hiszem még pár részt szeretnék írni, hogy kerek legyen ez az egész sztori.
Sajnos szomorúan láttam,értesültem arról,hogy Wonho babu kilépett a Monsta X-ből ami nagyon elkeserített. De igyekszem reménykedni, hátha visszatér a fiúkhoz.

Nem is húznám tovább a szót, olvassátok,szeressétek ezt a részt is.

Nagy ölelés nektek!!♥♥

____________________________________

*Fél évvel később*

Fél év, olyan kevésnek tűnik, még is annyi minden történt. Miután anyám meglátogatott, hetekig sőt hónapokig padlón voltam. Nálam sosem jött fel a nap, a sötétbe burkolóztam, sírtam, nem aludtam. Wonho végig mellettem állt, tiszteletben tartotta a kérésem, egy ideig, majd akaratom ellenére elvitt. El utaztunk Japánba, egész pontosan 2 hétre. Mintha kicseréltek volna, Wonho tudta mi kell nekem.Kimozdított, és rengeteg programot talált ki nekem, sőt a végére már én is terveztem programokat. Még is amit a legjobban élveztem az az volt mikor kettesben maradtunk a szállásunkon, és társasjátékoztunk, annyit nevettünk. Mind ketten felszabadultunk, A két hetes kiruccanásunk alatt, megtanultam, hogyan kell birtokolni valakit. Bizony, kigondolta volna, hogy némi féltékenység és birtoklási vágy átragad rám Shin Hoseok-tól. Azóta képes vagyok karmokat növeszteni, és szemmel gyilkolni, sőt bárhogy. 

- Mi ez a gyilkos tekintet? - nézz szembe velem Wonho. - Eszedbe jutott Japán? - kérdezi incselkedve, majd bele túr szőke tincseibe.

- Meglehet. - válaszolom, közben átülök az ölébe, és átkarolom a nyakát. - Talán most egyedül kéne mennem, hogy lerázzam magamról ezt a fajta viselkedést. 

- Csábító gondolat, talán körül nézhetnék a hús piacon, mik a lehetőségeim. - néz a szemeimbe. Tudja, hogyan hozza ki belőlem a vadmacskát, a zöld szemű szörnyet másodpercek alatt.

- A lehetőségeid? A halálon kívül nincs más szerelmem. 

Hoseok elneveti magát,majd lágyan megcsókol. 

- Ugyan cicám, tudod jól hogy rajtad kívül senki sem érdekel. 

- Vigyázz miket mondasz. - fenyegetem meg. - Egyébként, mennyi az idő?

- 5 múlt .- mondja póker arccal. 

- Jesszusom Hoseok, nagyapa kinyír, hogy még nem értem haza. - kapálózok, hogy kijussak a kezei közül, de Hoseok kezei akár a satu. 

- Vicceltem, még csak fél 4 van. Azért jöttem fel, hogy szóljak kész az uzsonna. - mondja szégyenlősen, az én haragom már is elillan.  - Mellesleg, a nagyapád bír engem. Gondolod hagynám, hogy kiessek a kegyeiből? Ne viccelj. - mondja ironikusan.

Megforgatom a szemeim, és befészkelem magam az ölelésébe. Nos, igen visszatérve a gondolatmenetemhez, miután elkezdtem nyitni a nagyapám felé, és ő is felém, hamar rájöttünk, nagyon sokban hasonlítunk egymásra, és hogy Kwon Jihoon nem akar megölni, sőt jobban szeret mint azt valaha is gondoltam volna. Így történt az is, hogy átköltöztem a Kwon házba. Mindenki figyeli minden lépésem, egy valaki viszont igazán a pokolra kíván. Ő Rhian, aki nagyon sok borsot tört nagyapa orra alá. Nem igazán kedveljük egymást, de jól el vagyunk.