Cselédlány /Monsta X ff./

9.rész

Wonho szemszöge:

Már legalább 10 perce várunk az ajtó előtt, vagy is inkább úgy mondom, hogy hallgatózni próbálunk, de egyszerűen lehetetlen bármit is hallani. Hála égnek nem folyik vér az ajtó alól,és nem hallok sikítást, szóval feltételezem, hogy Amanda jól van. Még is nyugtalanságot érzek, hát persze hogy azt érzek, hiszen kiküldtek. Changkyun néha fújtatott egyet, és közölte, hogy be megy, de Shownu és Jooheon lefogták. Egyszer csak lépteket hallottunk az ajtó másik feléről, mi pedig gyorsan a korláthoz álltunk. Amanda jött ki, aki először szomorúan nézett,majd mikor megpillantott minket, egyből felocsúdott. 

- Mi történt? - megy oda I.M a lány elé.

- Nyugalom fiam, nem bántottam. - jelent meg az a boszorkány. - Nagyon kellemesen csevegtünk. Igaz Amanda?- nézett rá az említettre, aki zavartan válaszolt. Nem tudom, hogy ez másnak is feltűnt-e, de szerintem bent nem női dolgokról beszéltek, egy tea mellett. Valamivel megfenyegette Amandát, sarokba szorította. Nem tetszik nekem ennek a nőnek a tekintet, olyan alattomos. 

- Amanda, akkor ne feledd szavad. - mosolyodott el sokat sejtőn I.M anyja.

Egyre jobban nem tetszik ez nekem. Beszélnem kell Amandával, még pedig kettesben. 

Amanda szemszöge:

Szinte meghűlt a vér az ereimben, ennek  a nőnek a mosolyától. Nagyon jól tudja ki vagyok, mármint nem csak,azt hogy cseléd vagyok a fiánál, hanem tudja honnan való vagyok. Ahogy rám nézett, mintha olvasna belőlem. Ez a nő sarokba tud szorítani ha akar, és már pedig akar. Szavai végig visszhangoztak bennem, olyan idegesítő! 

-Amanda, tudom ki vagy, de ha még sem, úgy is megtudom. Szóval azt ajánlom, mond el mi ez az egész.

- Asszonyom, nem tudom mire céloz. - mondtam.

- Hogy mire? Szerintem te is nagyon jól tudod. - neveti el magát. - Ide figyelj rám, és jól jegyezd meg amit most mondok. Én bármikor megalázhatlak, és bármikor ellened fordíthatom a fiam. Jobban teszed,ha együtt működsz velem, vagy véged. - néz rám gúnyosan.

- Teát? - kérdezi.

- Amanda, jól vagy? - zökkent ki a gondolataimból Jooheon.

- Igen úrfi. - mosolyodom el halványan. - Ha megbocsátanak az úrfik, most átöltöznék. - hajoltam meg,majd utat törve magamnak, lementem a lépcsőn és a szobáig meg sem álltam.

Levettem a drága nyakéket, és visszahelyeztem a dobozába, átöltöztem a saját ruháimba, és mikor kész lettem, kimásztam az ablakon. Nem akartam az úrfikkal találkozni,magányra volt szükségem. Gyorsan a kocsihoz siettem, majd beszálltam a hátsó ülésre.

- Kérlek vigyél haza. - mondtam Hyunwoonak.

Furcsa volt, hogy nem szólt semmit, de nem is bántam. Majd az út felénél elkanyarodott, mi a francot csinál?

- Hyunwoo, nem erre van a hazafelé. 

- Nyugi cica. - levette a sapkáját,majd a visszapillantó tükörbe nézett. - A sofőrt kicsit száműztem. - mondja Wonho.

Hogy a búbánatos életbe nem vette észre,hogy nem Hyunwoo ül a volánnál. Wonho, én kinyírlak! 
Wonho megállt, majd hátra mászott hozzám.

- Most meg mit művelsz? - kérdezem. - Miért raboltál el?

- Nem raboltalak el, csak kettesben akartam lenni a cicámmal. - karolja át a vállamat, én pedig elhúzódom tőle.