Cselédlány /Monsta X ff./

20.rész

- Amanda nézd, már megint küldött egy ruhát Wonho! - kiáltja Siyeon.

Még egy ruha? Sőt ez már a sokadik ruha, két hete mindennap küld egy ruhát, és azt kéri találkozzam vele. Csak hogy nem vagyok képes rá, már nem haragszom rá, egyszerűen nem akarom hogy tudják merre vagyok. 

- Rakd a többihez! - mondom, majd leülök a dohányzó asztalhoz.

- Hé, ez igazán szép darab nézd csak meg. - mutatja Siyeon a halvány rózsaszín ruhát.

- Szép tényleg, de ...- kezdek bele, de közbe vág Siyeon.

- Most én mondom, vedd fel és menj ki a tisztásra, és találkozz vele. - néz rám Siyeon komolyan.

Magamra vettem a ruhát, és nézegetni kezdtem magam a tükörben. El se merem képzelni mennyibe kerülhetett, meg a többi ruha. Felkötöttem a hajam, de néhány tincset kihagytam. Belebújtam egy topánkába, és leszáguldoztam a lépcsőn.

- Csodásan festesz, ne aggódj! - mondja a barátnőm.

- Köszönöm. 

- Szóltam már az úrfinak. - mondja.

Bólintottam,majd ki mentem hátul és sétálni kezdtem egészen a tisztásig. Siyeon szerint simán oda találok a padokhoz, hát szerintem nem. Három fele ágazik el az út, még is melyik kanyargós úton menjek? Menjünk a középsőn, ha nem jó, max visszafordulok. Megindultam a középső úton, de mire az út végéhez értem, tudtam rossz felé jöttem. Itt nem fapadok voltak, hanem egyetlen kő pad, vagy mi. Két oldalt virágos bokrok. 

- Hát persze, hogy elbaltázom. - motyogom magam előtt.

- Ugyan cica... - hallom meg a bal oldali bokor felől, egyből a hang iránya felé fordulok. Wonho kezébe egyetlen szál vörös rózsa díszelgett. Lassan felém jött, majd megállt előttem kb 3 lépésnyire. Felém nyújtotta a rózsát, amit én elfogadtam.

- Sajnálom cica, a történteket! Azóta is utálom magam érte! Szívből sajnálom! - mondja őszintén. Szőke haja a szemébe lógott, és kék íriszei úgy bámultak engem, hogy térdeim lassan felmondják a szolgálatot. Fehér ingén a felső két gomb nem volt begombolva, irtó dögös volt. 

- Nem haragszom már rád Wonho, egyszerűen csak úgy akarok élni, hogy Changkyun életéből kiakarok szállni. - mondom ki.

- És ha én nem akarom? - hallom meg a hátam mögül az Ő hangját. Megfordulok és megpillantom Changkyunt vörös rózsával a kezében. - Rám már nem is gondolsz Amy? - kérdezi, miközben felém lépked, majd megáll szintén 3 lépésnyire tőlem, és felém nyújtja a rózsát. Elveszem tőle.

- Wonho elmehetsz most már! - mondja a mögöttem levőnek.

- Hülye vagy?! Nekem köszönheted, hogy most előtted áll. Felejtsd el! - háborodik fel Wonho.

- Csak ti ketten vagytok képesek egy idilli hangulatot tönkre vágni! - szólalok meg.

- Cicám, ne rám nézz! - teszi fel a kezeit megadóan. 

- Nézd Amy, ne akarj elbújni előlem, annyit kerestelek. Nem fogom engedni, hogy elválasszanak egymástól, és elhiheted a fiúk sem fogják hagyni. Bocsáss meg nekem, amiért nem vettelek észre, és ahogy bántam veled. - mondja.

- Nem is tudom...- mosolyodom el, majd megölelem.

Karjaiba zár, és szorosan bújik hozzám. 

- Na elég lesz a tapizásból I.M! - morran Wonho.

- Ne akard, hogy a Holdig rugdossalak Hoseok! - mondja Changkyun, közben elenged.

- Miért mindig neked jár ki a jóból? - durcáskodik Wonho.