Cselédlány /Monsta X ff./

15.rész

*Changkyun szemszöge*

Shin Hoseok-ot fogom szolgálni!

Csak ez járt a fejemben amióta haza jöttünk. Miért akarja Wonhot szolgálni? Talán túl keményen bánok vele? Nem érdemli meg, tudom, de ha közel engedem magamhoz anyám lecsap rá. Az anyám! Tuti, hogy az ő keze van a dologban! Tele beszélte a fejét, de mit mondhatott neki? Nem elég, hogy elvesztettem Amy-t erre még Amandát és elmarják tőlem. Vagyis én marom el magamtól. Mit tegyek? 

- Úrfi, kér egy csésze teát? - kérdezi Siyeon.

- Siyeon, Amanda hol van? - kérdezem.

- Takarítja az alagsort. 

Nagyszerű már megint a legalja munkát kapta Yuri asszonytól. Komolyan elegem van az összes cselédből! Felálltam az asztalomtól és le mentem az alagsorba. Amanda alig gyógyult meg már is a hideg alagsort takarítja. A vállára terítettem egy pulóvert, mire megijedt.

- Úrfi, a szívbajt hozta rám. - kap a mellkasához. - Mi szél hozta? Meg fog fázni. - vette le a válláról a pulóvert, mire én vissza adtam rá.

- Sajnálom. - mondom. - Hagyd csak magadon a pulóvert, nem rég gyógyultál meg. 

- Köszönöm, úrfi. - mondja. - Ha azért jött, hogy álláspontot változtassak, hagyjon fel vele. Döntöttem, Wonho úrfit fogom szolgálni.

- Miért akarod őt szolgálni? 

- Mert ő nem úgy kezel, mint valami felmosórongyot! - néz mélyen a szemeimbe.

- Ezért akarod őt szolgálni? Nem azért mert, az anyám mondott neked valamit? 

- Semmi köze anyjának ehhez. Kérem, hagyjon dolgozni! - fordul meg, és tovább takarít.

Szóval az anyám keze is benne van, de van még valami itt. Jobban utána kell néznem Amandának. Nem voltam elég alapos. Nem szolgálhatja Wonho-t!

*Amanda szemszöge*

Be esteledett már, mire végeztem, fáradtan vonszoltam magam a szobámba,majd a fürdőbe. Legalább fél órán keresztül áztattam magam a forró víz alatt, és gondolkoztam amit Changkyun mondott. Részben az anyja miatt, részben ő miatta, és részben miattam döntöttem így. Az anyja ellenem akarja fordítani. Changkyun Amy-t akarja, de nem mondhatom meg neki, hogy én vagyok. Én pedig nem látok tisztán, úgy érzem nagyi is titkolózik előttem. Mit mondhatnék a nagyinak? Ha megvádolom, és nincs igazam megbántom őt, és nekem már csak ő van. A szüleim magamra hagytak, és leadtak a nagyinak, de az okát máig sem tudom. Csak annyit tudok, hogy cselédet akartak belőlem. 

- Amanda, nem fulladtál bele a vízbe ugye? - zökkent ki a gondolatmenetből Siyeon aggódó hangja.

- N-nem...mindjárt kész vagyok. - zárom el a zuhanyt.

- Oké, ha kész vagy a könyvtárban rendet kell tenned. - mondja. 

A könyvtárban? 

Magamra kaptam egy fekete nadrágot, és egy fehér pólót amin feketével volt rajta, hogy New York. Felhúztam a mamuszt a lábamra, felvettem az ágyról az úrfi pulcsiját, és már mentem is fel a könyvtárba. Beléptem a könyvtárba, és körbe néztem, de itt akkora rend volt, hogy nem értettem miért ide kellett jönnöm. Talán Siyeon félre értett valamit?

- Örülök,hogy feljöttél. - hallom meg az úrfi hangját a hátam mögül. Megpördülök a tengelyem körül, és döbbenten veszem tudomásul, hogy egészen közel van hozzám, így hátrálnom kell. 

- Miért hívott ide? - kérdezem.

- Ne magázz!

- Miért hívtál ide?

- Beszélni akarok veled. - mondja, én pedig még mindig hátrálok. - Nem akarom, hogy elmenj tőlem.

- Úrfi, már mondtam, hogy ezt hagyja abba! Nem fogom megváltoztatni a döntésemet! - mondom határozottan. 

- Amanda, tudom, hogy nem akarsz elmenni. 

- Fogalma sincs róla, mennyire elszeretnék menni. - ütközöm neki a könyvespolcnak. 

- Nem hiszek neked. - mondja,és megáll előttem majd mindkét kezét a fejem mellé teszi. - Eddig ki nem állhattad Wonhot, most meg őt akarod szolgálni? 

- Úrfi, kérem, hagyja hogy elmenjek, és mindkettőnknek könnyebb lesz. - mondom a szemébe, de érzem, hogy a határozottságom kezd semmivé lenni. 

- Nem Amanda, tévedsz! Nem lesz könnyebb se nekem, sem neked ha elmész. - hajol közelebb az arcomhoz. - Nem hagyhatsz itt.

Ezt meg hogy érti? Rájött? Nem az biztos nem lehet. Kedvel engem?  Összezavar, folyamatosan csak összezavar, mert ő ehhez ért! A fene vigye el! 

- Én csak egy cseléd vagyok, aki port töröl, és alagsorokat takarít. Mit akar tőlem? - kérdezem kétségbe esetten. 

- Ezt. - mondja, majd ajkai az én ajkaimat érintik. Finoman csókol, közben kezei már a derekamon vannak, és közel húz magához. Kezeim átkulcsolják Changkyun nyakát, így még jobban közel tudhatom magamhoz. Nyelve átcsúszik az én számba, és táncot jár az én nyelvemmel. Levegő hiányába elváltak ajkaink egymástól, de még mindig szorosan tartott. Érzem ahogy pír kúszik fel az arcomra, ezért lesütöm a szemem. 

- Ne akarj elszökni előlem, hisz úgy se tudsz! - simítja meg az arcom. 

- Ebben biztos úrfi? - vonom fel az egyik szemöldököm. 

- Egészen biztos. - mosolyodik el. 

Másnap reggel az úrfik elmentek, én pedig kimenőt kaptam végre, és kaptam is az alkalmon egyből. Össze szedtem a legfontosabb cuccaimat, és már léptem is ki a bejárati ajtón. Meglepődtem mikor a kocsi előtt Siyeon állt, még hozzá ugyan olyan hétköznapi ruhában mint én.

- Siyeon, hát te? - kérdezem mosolyogva.

- Én is haza tartok, gondoltam mehetnénk együtt egy darabig. 

- Oké.

Egész út alatt tök általános dolgokról beszéltünk, például mi a kedvenc színe, vagy hogy a szülei milyenek. Az ő szülei szigorúak, ellenben én nem tudom milyenek ők. 

- Elmondhatok egy titkot? Azt hiszem megbízhatok benned. - mondja komolyan.

- Persze, megbízhatsz bennem. - fogom meg a kezét.

- Én nem vagyok cseléd. - vesz egy mély levegőt. - Én egy kisasszony vagyok, olyan mint az úrfiság nagyjából. 

Leesett állal próbáltam felfogni mit is mondott az imént nekem a szobatársam. Te jó ég!

- Tudom mik mennek a fejedben,de nem kell kisasszonyozz, vagy bármi ilyesmi. Én azt az életet választottam magamnak, hogy cselédként élek. A többit majd máskor elmesélem. - mondja. - Megérkeztünk az állomáshoz.

- Oh. - motyogom.

- Figyelj Amanda, bennem megbízhatsz, ha elakarod mondani valakinek a titkod, én itt vagyok. -  szorítja meg  kezem biztatóan. - Pihenj amennyit csak tudsz. - kacsint.

Kiszálltam  a kocsiból,de teljesen kába voltam. Hogy lehetséges ez? Siyeon egy kisasszony, egy nemes, aki cselédnek ment. Míg ezen gondolkodtam, megvettem a jegyet, és felszálltam a vonatra. Szóval nem én vagyok az egyetlen aki, titkolózik. Ebbe bele lehet őrülni, hiszen ezt a végtelenségig nem lehet csinálni. Mi tévő legyek? Aish!
Remélem  a nagyi nem lesz otthon, át kell kutatnom egy két dolgot a lakásban. Talán most választ kaphatok néhány kérdésemre. Legfőképp arra, hogy Changkyun miért is hagyott el.

Sziasztok! *-*

Tudom rég hoztam részt, sajnálom! :( Remélem ezzel kárpótollak titeket, remélem olvasható rész lett. 

Puszi:

Amélia.B