0. Prológus

2K 52 1
                                    

Sohasem gondoltam, mi történik majd, amikor felnövök. Amikor véget ér az utolsó nyári szünetem is, amikor felelősséget kell majd vállalnom. De ez valahogy nagyon másképp alakult, mint terveztem, mert hirtelen, egyik pillanatról a másikra lettem az, aki most, és képtelen vagyok bármit is kezdeni a nehéz helyzetekkel. Eddig ugyanis nem voltak.

Amit az ember tiniként, netalán még a huszas évei elején gondnak titulál, az valójában semmi. Nincsenek barátaid a gimiben? Jó! Több időt tölthetsz azzal, hogy formáld magad, képezd, lehetsz jobb, kitartóbb, rátermettebb. Megbuktál egy vizsgán? Senkit sem érdekel, majd a következő sikerülni fog.

Az, hogy a családod darabokra hullik, sorra taszítod el magadtól a szeretteidet, az már sokkal inkább számít bajnak. Mert nem teheted. Felnőtt vagy. Döntéseket kell hoznod, és az sokszor fáj. A saját érdekeid elé kell helyezned másokét, legfőképp a gyermekedét, és a csonka családodét, akik mérföldezrekre duzzognak miattad. Szeretned kell őket, felhagyni a kicsinyes bosszúval, akkor is, ha ettől fájdalmat, igazi, fizikai kínt érzel. Minden reggel szembe kell nézned a tükörképeddel, a valódi éneddel, és a gyerekkori elképzeléseid, vágyaid bele kell tuszkolnod egy dobozba, és elfelejtened. Nincs rá időd, fontosabb dolgod is van annál, hogy az álmaiddal foglalkozz. Mint például az, hogy a sebeid nyalogatása helyett emelt fővel járj-kelj a házatokban, míg a párod látókörében vagy. Nem lehetsz gyenge. Nem adhatod fel. Felkelsz, dolgozol, gyereket nevelsz, boldognak tűnsz, este pedig legfeljebb a zuhany alatt elejtesz néhány könnycseppet, majd késő éjszakáig forgolódsz. A kimerültség üt ki végül, de kora reggel minden kezdődik elölről.

Ez egy ördögi kör, ahonnan nincs kiút, persze ha nem hozod meg a legönzőbb döntést, ami csak létezik, ám ez áldozatokkal és lemondásokkal jár.

És a végén rájössz, hogy bizony az élet szívás, és szívesen lennél újra kisiskolás, aki a délutánjait az algebra elleni harccal tölti, hogy ne az a felnőtt legyél, akit maga alá gyűrt az élet, és kicsavarta a boldogságot a kezéből.

Where do broken hearts go? - Niall Horan FF [HUN]Onde histórias criam vida. Descubra agora