Where do broken hearts go? - Niall Horan FF [HUN]

32.

Niall

4 órát és 20 percet ülök félrebiccent nyakkal a vendégszoba tövében, de ugyan ki számolja!? Eire nem jön ki, és már a hüppögését sem hallom egy idő után, ahogy a zár kattanását sem. Ennek ellenére megpróbálok úgy felállni a földről, hogy ne fájjon olyan pokolian a térdem és lenyomom a kilincset. Meg sem lepődöm azon, hogy továbbra is zárva van, és nem is számítok arra, hogy reggelig kinyílik. Feladom, visszamegyek a hálóba, de már nincs kedvem visszafeküdni. Pokolian érzem magam, pontosan úgy, mint az átmeneti kibékülésünk előtt, amikor alig aludtam, fáradt és nyúzott voltam, estére pedig azt a kevéske türelmem is elvesztettem, amit napközben gyűjtögettem. Szánalmasnak érzem magam, amiért megint egy apró kis semmiség miatt áll a bál, és megint a feleségemnek kell igazat adnom, de mégis hogy mondhatnék neki bármit, ami a legnagyobb boldogságot jelenti számomra, amikor a szemem láttára roppant össze Jeff halálának hírétől? Egyszerűen nem tehettem ezt vele, be kell látnia, mert akárhogy is nézek, ez így a kisebbik rossz.

Sejtettem, hogy nem lesz semmi sem olyan, mint régen, de tényleg csak is azért erősködtem, hogy itthon, Londonban beszéljükeg, mert az ég szerelmére, meghalt az apja, az anyja elküldte otthonról, és a nővére nem tudott tenni semmit. Mi sem. Türelmes akartam lenni. Csak szeretni akartam őt, de szemmel láthatóan ezt ő nem hagyja, ezzel pedig mindkettőnket tönkre fog tenni.

Szívesen kinyitnám az ablakot, kiüvöltenék, hogy elég, feladom, megtanultam a leckét, akárki büntet, hagyja abba. Nem vagyok hajlandó tovább elviselni, hogy belém rúgnak, bántanak csupán azért, mert igyekszem a saját magam utján járni. Igen, családom van, igen, nehéz, sőt, néha ez a poklok pokla, de ha zenélek, ez mind köddé válik. Nincs szükségem terapeutára, semmilyen agyturkászra, aki késeket döf belénk és megsíratja a feleségem. Arra van szükségem, hogy kiénekeljem magamból ezt a sok szarságot, dalok kellenek, amibe beleírhatom minden szerelmem, amit érzei az iránt a nő iránt, aki életet adott a lányomnak. Zenélni akarok Sonianak, hogy ő is boldog legyen, és büszke lehessen rám, ahogy az anyukájára is. Meg akarom mutatni neki, milyen érzés valamit teljes szívből csinálni, úgy, mintha kiszakítanál magadból egy darabot, csak azért, hogy más sebeit befoltozd.

Ezt egyszer Zayn mondta nekem. Amikor még a barátomnak mertem nevezni, annak, aki naphosszat hallgatta, miként próbálok egy-egy új dalt eljátszani a gitáron, vagy hangosan horkolok késő este a tévé előtt a kanapén.

Hiányzik. Hiába van nekem Harry, Liam vagy Louis, Z más volt, mint mindannyian azok. Bármit megbeszélhetek velük, de szükségem lenne egy negyedik barátra, aki kicsit különcebb, vadabb, és, nem mellesleg a világ legjobb lakótársa. Volt.

Felemelem az éjjeli szekrényről a telefonom, hajnali kettő van. Semmi kedvem nincs aludni, és esélyt sem látok arra, hogy sikerülne egyhamar álomba merülnöm, ezért csak becsoszogok a fürdőszobába megmosni az arcom, felveszek egy kapucnis pulcsit és egy farmert, amit még este dobtam rá a szennyestartó fedelére és ezzel a lendülettel ki is megyek. Felkapom a gitárom a már megkezdett, félkész dalommal együtt és kimegyek a teraszra.

Az arcomba vágódó hideg levegő úgy hat rám, nint egy liter fekete kávé, kipattan a szemem és csupán néhány másodperc na meg jó pár mély lélegzet kell ahhoz, hogy felfrissüljek. Magamban dúdolgatom a dallamot, rögtön beugrik egy újabb sor, amit gyorsan oda is firkantok a papír közepére, majd áthúzom az ezt követő kettőt, hogy teljesen mást írjak helyette. Mindeddig azt gondoltam, hogy magamról írom, arról, amit érzek és mondani akarok, de rá kell jönnöm, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Minden egyes rohadt mondatban Eire van. Vak vagyok és ostoba, hisz mindvégig ez járt a fejemben. A régi lemez pörög újra meg újra. A találkozásunk, az első csók, az hogy meg mertem kérni a kezét, és hogy szeretem. Nagyon. Annyira, hogy csak dalban vagyok képes kifejezni. Ettől kissé elkeseredek, mert mostanában minden tévedésem másikat szül, ez pedig egy újabb darabja az ékes kollekciónak.