Where do broken hearts go? - Niall Horan FF [HUN]

29.

Niall

Némán nyammogok a reggelimen, míg Eire egyetlen csésze kávé és pár falat zabkása felett ücsörög. Nem eszik, csak piszkálja a tányér tartalmát, a szeme alatt sötét karikák húzódnak. Semmi esélyt nem látok arra, hogy normális ételt egyen, vagy hogy egyáltalán leerőltessen akár egy falatot is a torkán, amit meg is értek valahol, hiszen éppen az apját készül eltemetni.

Elképzelni sem tudom, milyen érzések kavarognak benne, hogy mire gondolhat. Csak a hófehér arcát látom, a meg-megremegő sötét pilláit és a véresre harapdált ajkait.

Szeretnék tenni valamit érte, valamit, ami segít neki túlélni, de nagyjából ez kimerül abban, hogy átvállalom Sonia felügyeletét, és idefuvarozom a legjobb barátainkat, hátha nekik sikerül legalább egy félmosolyt kicsalogatniuk belőle.

- El kell mennem a srácokért. Sietek vissza, rendben? - megérintem a haját, ami leér a könyökéig. Végigsimítok rajta, míg ő csak lomhán bólint. Szinte észre sem venni, hogy megmozdult.

- Vigyázz magadra az úton - csak akkor hallom a hangját, mikor már rajtam van a cipőm és belebújok egy pulóverbe.

- Rendben - ígérem, és magára hagyom.

Valójában nem azért sietek, hogy minél hamarabb elhozhassam Liaméket, inkább azért, hogy minél kevesebb időt kelljen egyedül töltenie Eirenak. Tökéletesen el tudja terelni a temetés minden gondolatát, és legyen bármennyire is jó anya, nem szeretném, ha Sonia megpróbálna túljárni az eszén, ami után magát, rosszabb esetben pedig magát és engem hibáztatna. Éppen ezért kihasználok minden lehetőséget a száguldozásra, jó néhányszor túllépve a sebességhatárt. Igazoltatás és baleset nélkül parkolok le a reptéren cirka negyven perccel indulás után, és a telefonomat figyelve várok.

Louis neve villan fel a képernyőn, rövid, pár szavas üzenetet küld, hogy már leszállt a gépük, csak meg kell várniuk, míg egy utasszállítóról leszállnak és csak utána mennek a csomagjaikért.

A mai nap először mosolyodok el, mert eszembe jut, mi mennyire igyekeztünk normálisnak tűnni, pedig könnyedén idejöhettünk volna magángéppel. Persze mi szeretjük túlbonyolítani az életünket csak azért, hogy ne unatkozzunk annyira, és nehogy véletlenül kényelmesen utazzunk...! De nem mondok semmi rosszat inkább, mert ez Eire nevelési elveinek egyik fontos része, hogy Sonia tanulja meg, hogy nem hullik minden csak úgy az ember ölébe, és foggal-körömmel tiltakozik az ellen, hogy egy hangyányit is elkényelmesedjen az a kilenc hónapos gyerek, aki előbb lett világszerte ismert, mint hogy meg tudott volna fordulni a hátáról a hasára. Ráadásul egy olyan kislány a stratégiájának a témája, akinek a családneve Horan, és Harry Styles a keresztapja. Akkor is mindent megadnék neki, ha a bankszámlámon csupán néhány száz font lenne, nem hogy így. De még egyszer, nem mondok semmit, csak nézem majd, ahogy hazafelé Eire elkényelmesedve alszik a kialakított hálórészen, ezzel egy órára újra megadhassak neki minden luxust, amit előszeretettel írt ki az életéből, pedig megengedhetnénk magunknak, nem utolsó sorban pedig abszolút megérdemelné.

Húsz percet kell az üzenet elolvasásától várnom arra, hogy megpillantsam a fiúkat egy távolabbi ajtón kirontani. Liam és Harry elől, mögöttük Louis, és legnagyobb meglepetésemre Britanny siet a parkoló felé.

Felhívom Liamet, hogy merre induljanak, és mikor megtalálják a bérelt autót, sietősebb tempót kezdenek diktálni.

- Jó reggelt - kipattanok a kocsiból, amint ideérnek, és már nyitom is a csomagtartót, hogy bepakolhassanak.

- Szia - elsőként Britts borul a nyakamba, ami már csak azért is meglep, mert az utóbbi hónapokban távolságtartó volt, és ha rajta múlna, élve kínzott volna meg. Biztosan ez is valami női dolog, és Eire elmesélte neki, hogy nem kell feltétlenül eltenni engem láb alól egy szebb élet reményében.