Where do broken hearts go? - Niall Horan FF [HUN]

53.

Eire

Hirtelen rengeteg dolog és ötlet szakad a nyakamba. Azt sem tudom, hova kapjak, csak megyek előre, és nem látom a napom végét.

Sonia kivételesen nem adja fel a leckét estére, de így is, hogy teljes nyugalomban játszik a közvetlen közelemben, egy perc nyugtom sincs.

Amióta Niallt bevitték a kórházba, jóformán egy bögrét nem mostam el rendesen, a koszos edényeket csak bedobtam a mosogatógépbe és megtöltöttem mindkét mosogatótalcát is - jól van az úgy módon. A bébiételes üvegek egymás mellett hevernek, kávéfoltos a pult, és az evőeszközök vízcseppesre száradtak a fém tartóban. Tehát ha definiálni kéne a káoszt és a rendetlenséget, az én képem mutogatná mindenki, ahogy a szemétkupacom tetején ücsörgök.

Kiteszem a mobilom egy biztonságos helyre, és ahogy korábban megígértem, visszahívom Britannyt. Kihangosítom, és miközben beszélünk, igyekszem elpakolni ezt a mocskot, amit felhalmoztam és elkezdek valami normalis vacsorát készíteni magunknak.

- Szóval, milyen az új autód? - kérdezem gyümölcsaprítás közben, és hallom, hogy felnevet a barátnőm.

- Kicsi és ezüst. Semmi extra, de ha gondolod, nézz ki az ablakon. Pont most értem ide hozzátok - összeráncolom a homlokom és amikor elhúzom a kapu felőli ablakon a függönyt, valóban ott áll egy számomra ismertlen autó, amiből Brits mászik ki. Kezében rengeteg szatyor és egy táska, alig tud elbukdácsolni a kapuig, hogy ne akadjanak össze.

Az ajtóhoz rohanok, és mire kinyitom, mar ott áll, kissé szétszórtan, de mosolyogva.

- Hogy kerülsz ide? - meglepettségemben el sem veszek semmit a kezéből, hanem ragacsos kézzel megragadom és szorosan magamhoz szorítom.

- Gondoltam megleplek, és megnézem, van-e szükséged bármi segítségre. Ha mást nem, elkényesztetem a keresztlányom mindenféle jósággal - kimászik a karjaim közül és felemeli a táskákat. - Ezt mind neki hoztam! - büszke mosoly kúszik az arcára, majd könnyedén folytatja - Na jó, igazából neked is van benne pár apróság, de ne haragudj, most az én kis tündérem a főszereplő!

Kikerül, és beslisszol a nappaliba, ahol a szőnyegen találja Soniát a játékai között. Azonnal felkapja, pörög vele néhány fordulatot, és addig puszilgatja, amíg a kislány csuklani nem kezd a nevetéstől.

- Ne nagyon rázd fel, még vacsoráznia kell - leülök pár percre melléjük, ennyit várhat minden, a rumli, a vacsora, a konyhában felejtett gondolatok, és minden aggodalmam.

- Komolyan gondoltam, hogy el kéne jönnöd velünk a hétvégén. Tudom, hogy neked ez nincs ínyedre, de ha kell, hát elrabollak titeket. Harryvel megbeszéltük, hogy így érdemesebb lenne a magángéppel menni, és ne, meg ne szólalj, hogy felesleges meg minden, mert nem érdekel. Sonia nem fog turistaosztályon utazni, ha akarsz te jöhetsz azzal, bár mondjuk azt Harry nem díjazná. - Amikor észreveszi a mosolyom, felhagy a végtelennek tűnő beszéddel.- Mi az?

- Állj már le, kérlek. Kitaláltam valamit, de segítened kell. Ja, és rengeteg mesélnivalóm van.

- Eire Reed, csupa fül vagyok - visszaengedi a keresztlányát a babái közé, és teljes testtel felém fordulva figyel és várja a számára oly fontos és értékes információt.

- Szóval - kezdek bele, és megint azt érzem, mint a kocsiban hazafele, amikor fejvesztve menekültem Britanny tanácsa felé, magam mögött hagyva az önsajnálatba burkolózó Eiret.

Elmondok mindent, arról, hogy mi történt ma, az ebédet Markkal és Nathanielell. A legkínosabb percet és a nevetést, ami egész egyszerűen feltört belőlem, és azt is megemlítem, hogy milyen isteni volt az ebédem.