Where do broken hearts go? - Niall Horan FF [HUN]

43.

Eire

Megilletődve ácsorgok a szobában, amíg azt várom, hogy Niall visszaérjen a földszintről. Hallom, ahogy pakolászik, keresgél, és amikor leejt valamit a padlóra.

Ijesztő, mennyivel tisztább a tudatom, ha kellő távolságra kerülök tőle. Ilyenkor az egész zűrzavar, amit az agyamban és az idegeim közt előidéz, hirtelen eltűnik, mintha elvágták volna. Letisztulnak a dolgok, és pontosan emiatt idegeskedek is. Egyszerűbbek a gondjaim, de egyúttal sokkal több is lesz.

Mi lesz, ha kiderül, mégsem tőle van a virág? Ez a legégetőbb probléma, és nem tudok elmenni amellett a végtelenül ésszerű és reális következmény mellett, hogy kérdőre von, kivel találkoztam, amíg távol volt. Persze örülnék egy picit a féltékenységének, mert az azt jelentené, hogy jelent neki még valamit, ami kettőnk közt van, de jobban örülnék annak, ha a karjaiban aludnék el és a szeretete jeléül betakarna hajnalban és a hátam simogatná, minthogy frászt kapjon és csapkodni kezdjen. Szóval veszekedés helyett akár folytathatnánk is a délután történteket.

- Nem találtam, csak ezt - egy már felbontott, félig üres kakaós kekszes zacskót lóbál a kezében.

- Nekem ez is jó - mindketten a másikhoz közelítünk, és egyáltalán nem olyan nehéz elvenni tőle a nasit és elfogadni tőle a szám szélére célzott, bátortalan puszit. 

Mintha nem hagytuk volna ki az ilyen estéket az elmúlt hónapokban, mindketten a saját oldalunkon mászunk fel az ágyra. Niall a kezembe adja a papírszalvétába tekert evőszereket, és szinte azonnal kevergetni kezdjük az egyébként már közel sem forró instantlevest.

- Mi az? - az arcomhoz kapom a kezem, amint megérzem magamon a tekintetét.- Van valami a..?

- Nem, csak..mindegy - megrázza a fejét és enni kezd. Nem kérdezek vissza, ha akarja, majd elmondja mire gondol. Ha faggatom, csak ideges lesz.- Azon gondolkodtam, mi történhetett ma.

Egy pillanatra lefagyok. Sejthettem volna, hogy nem tudunk csak úgy, szó nélkül beletörődni a mostani állapotba, pedig én baromira örülnék ennek.

- Mármint. Van valami baj? Nyomaszt valami? Olyan furcsa volt az arcod lent is, mielőtt feljöttél fürdeni.- A szemébe nézve nem látok mást, csak őszinte aggodalmat.

- Niall. - Leteszem a kanalam, és felé fordulok. - Te küldtél nekem virágot?

Most rajta a sor, hogy megálljon a mozgásban és visszafojtott lélegzettel nézzen rám.

- Nem baj, ha nem, vagyis, reménykedtem, hogy senki sem akar az én magánéletemmel foglalkozni, csak kaptam egy csokrot, és se egy név, se egy monogram, semmi nem volt rajta. Harry beugrott koradélután, azt mondta ma nem sokat voltál bent, és egész délután azt mondogattam magamban, hogy tőled van, hátha attól valósággá válik. De félek, hogy valaki más küldte, ami már csak azért sem jó, mert ezek szerint a kérésem nélkül foglalkozik velem, másrészt roppant kellemetlen, hogy egy ismeretlen ajándékát tartogatom az ablakomban.

A tekintete a két szemem és a gesztikuláló karjaim közt cikáznak. Semmi jele, hogy a közeljövőben mosolyogna.

- Basszus! Nem te küldted! - elrejtem az arcom, hogy ne lássa, mennyire vörös, és én sem akarom látni, ha esetleg kétségbe esne.

- Sajnálom, nem.- Ez minden, amit mond, majd hallom, ahogy tovább kanalazza a vacsoráját.

- Én sajnálom, hogy megkérdeztem. 

Tényleg bűnösnek érzem magam, amiért látszólag tönkre tettem a randi estünk.

- Nem, örülök, hogy szóltál. Lehet, hogy csak...- mély levevőt vesz, nehezére esik kimondani.