Where do broken hearts go? - Niall Horan FF [HUN]

20.

Eire

Kora reggel korgó gyomorral kezdek forgolódni, ugyanis sehogy sem kényelmes, mégsem kelek ki az ágyból, mert amint kinyitom a szemem, esőcseppek millióival találom szembe magam. Elharapok egy ásítást, és Niall felé fordulok. Édesen összerántja a szemöldökét, takarója a nyakáig fel van húzva, és úgy fújtat, persze csendesen, mintha évek óta csak arra várna, végre aludhasson.

Álmában motyog valamit, és egymás után többször is kimondja, „enyém". Eszembe juttatja Sonia tegnapi első szavát, ami drágább minden kincsnél, és olyasfajta büszkeséget érzek, amit kizárólag a lányommal kapcsolatos dolgok váltanak ki belőlem hosszú ideje.

Időtlen időkig tudnám figyelni őt, de félő felkelne arra, hogy bámulom, ráadásul a hasam fájni kezd az éhségtől, így kénytelen vagyok lerántani magamról a takarót, felhúzom a köntösöm és lecsoszogok a konyhába.

- Jó reggelt - Harry széles mosollyal, egy öleléssel illetve egy hatalmas, cuppanós puszival köszönt. Nem mondom, furcsa, hogy vele futok össze először a házunkban, de ilyen kedves és szeretetteljes fogadtatáshoz bármikor hozzá tudnék szokni.- Főztem kávét, kérsz?

- Igen, köszönöm - a kezemnél fogva húz a legközelebbi székhez, és leültet, mint egy gyereket. A kézfeje majdnem olyan puha, mint Marknak, de valahogy mégsem ugyan az az érzés. Harrynek tele van hegekkel, és egészen más tapintása van a bőrének ott, ahol a tetoválásai vannak. Bár nincsenek érdes részei, mint Niallnek a gitár miatt, de Mark bársonyos kezeit egyikük sem tudja lekörözni.

Rosszul akarom érezni magam amiatt, hogy megint érzem a kezemen az érintését, de az egyik felem azonnal védeni kezd engem a sötétebbik oldalammal szemben, mert nem érzek semmit Markkal kapcsolatban, nem váltott ki belőlem semmiféle gyengéd, romantikus érzelmet, pusztán arról van szó, hogy feltűnően jól néz ki, látszik, hogy sok időt és energiát fektet a kinézetébe, gondosan válogatja meg a ruháit, ami az üzleti életben egyszerű előnynek, mintsem gőgnek számít. A kezére meg csak az az egy magyarázat lehet, hogy egyedülálló, a lakását majdnem biztosan bejárónő tartja rendben, és naponta kétszer legalább étteremben eszik, vagy a szüleinél.

- Baj van? - összerezzenek, ahogy hirtelen elém kerül a csésze, benne a gőzölgő feketémmel. Harry leül velem szemben, és aggódó pillantásokkal kényszerít kegyes hazugságra.

- Nem, dehogy. Csak nemrég keltem, és még ébredezek - igyekszem mosolyogni, nem gondolni Markra, az esőre, csak arra koncentrálok, hogy az ujjaimat átmelegítse a forró porcelán.

- Beszéltem Niallel - megáll, várja a reakcióm, de én csak csendben iszogatok, és várom a folytatást. - Mesélte, hogy mostanában hanyagoljátok a terápiát.

- Nem érünk rá - megrántom a vállam. - Sok volt neki a Zaynnel való találkozás, nem hiányzik, hogy ott is elveszítse a fejét.

- Értem - belekortyol a saját italába, de nem sokkal ez után mégiscsak tovább kérdezősködik, bárhogyan is próbálta visszafojtani a kiváncsiságát. - De nem akarsz elválni, ugye?

- Persze, hogy nem. Mármint - mély lélegzetet veszek, és beletemetem az arcom a tenyerembe egy rövidke pillanatra, majd folytatom. - Nem feltétlen akarok elválni, de ha nem sikerül rendbe tenni a dolgainkat, és úgy látom, hogy Soniának is jobb lenne ha külön mennénk, akkor elgondolkodnék rajta. De még egyszer mondom, nem akarok mindenáron elválni, bolond lennék!

- Akkor tulajdonképpen nincs is semmi baj, nem?

- Azért ennél bonyolultabb.

- Mitől lenne az? Itt egyedül ti vagytok azok - kiissza a maradék kávéját, és beteszi a bögrét a mosogatóba.