A történet egy lány életéről fog szólni aki sokat csalódott.De megkapja valaha a boldogságot,vagy nem? (+18 részeket tartalmaz,csak saját felelősségre olvasd!)
Szerencsére nem ébredtem másnaposan.Isteni szerencse,hogy megúsztam.Beszélnem kell ma Natival.Remélem nem haragszik rám.
Kipattantam az ágyból majd a fürdőbe vettem az irányt.Elvégeztem reggeli rutinomat(ami most épp,hogy délutáni lett,mert addig aludtam) majd felöltöztem.Lementem reggelizni(ami most vacsora volt).Miután már ezzel is megvoltam előkaptam telefonomat és már hívtam is Natit.Egy csengés után bele is szólt.
-Jóreggelt Bell.-mondta vidáman.
-Neked is.-mondtam nevetve.
-Hogy vagy?Kijózanodtál teljesen?
-Igen.Szerencsére még másnapos sem vagyok.-ismét nevettem.
-Ohh jó neked.Én haldoklok.-mondta Nati szintén nevetve.
-Hallod..azért hívtalak,hogy megkérdezzem nem jössz ma valamerre?Beszélnünk kell.
-Dehogynem.Jövök.
-Az jó lesz.Mikor indulunk?
-Akár most.
-Rendben.A szokásos helyen találkozunk.-mondtam majd kinyomtam a telefont.Szekrényemhez lépkedtem majd keresgélni kezdtem.Most a szokásostól eltérően hamar kaptam ruhát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor a ruha már rajtam volt elindultam lefele a lépcsőn.Úgy döntöttem most nem sminkelek.Magamra kaptam egyik cipőmet majd el is indultam a szokásos helyünkre.Mikor odaértem Nati már várt.Puszit nyomtunk egymás arcára köszönés képpen majd leültünk egymással szembe.Egy ideig csendben ültünk majd végül megtörtem azt a kínos csendet.
-Tudod ami az éjjel volt...az nem kellett volna megtörténjen.Én sajnálom.Nem akarlak elveszíteni.Nagyon fontos vagy számomra.De félek,hogyha több lesz köztünk mint barátság végül az lesz,hogy végleg elveszítelek.-mondtam miközben egy könnycsepp csorgott le arcomon.
-Shh.Ne aggódj.Nem fogsz elveszíteni.Megértelek.És nem haragszok rád ezért.-mondta Nati mikor ujjával letörölte könnyeimet arcomról.
-Köszönöm.-mondtam szipogva.Nati felállt és mellém ült.Átölelt szorosan.Mikor teljesen megnyugodtam még beszélgettünk egy fél csomag ciginél.Kezdett sötétedni.Észre sem vettül mennyire eltelt az idő.Ha nem sötétedett volna talán nem is indultunk volna haza.Nati felajánlotta,hogy hazakisér.Elfogadtam majd elindultunk.Az út eltartott legalább 20 percig.Lassan mentünk,mert még beszélgettünk közbe.Mikor a házunk elé értünk Nati puszit nyomott homlokomra köszönés képpen.
-Aludj jól Bell.-mondta mosolyogva.
-Te is Nati.-mondtam szintén mosolyogva.Majd néztem ahogy Nati eltűnik a sötét utcán.Mikor már egészen eltűnt a szemeim elől én is elindultam be.Bementem a házba és köszöntem anyuméknak.Még ültem egy kicsir velük a nappaliba majd felmentem a szobámba.Olvastam még kicsit majd elmentem letusolni.Mikor kész voltam befeküdtem az ágyba és vártam,hogy elaludjak.Elég sokára aludtam el.Melegem volt és forgolódtam mert nem kaptam egy kényelmes poziciót sem.De végül olyan 3 fele sikerült elaludni.
