Az élet szép,élvezd!

35.

Ted szemszöge

Kellett nekem kurvázni.Most elveszítettem azt akit tényleg szeretek.Ezután hogy fog nekem hinni?Nem fogom kibírni ha többet nem tarthatom karjaimba.Vele nem csak dugtam.Vele szeretkeztem.Minden pillanatát kiélveztem.

Nem gondoltam,hogy tényleg el fog menni.Azt hittem megvárja,hogy megbeszéljük aztán kibékülünk és majd hazaviszem én és maradok még nála.Összebújva aludtunk volna el a kapanén vagy akár a Bella ágyában.Mindegy csak mellette lehetnék.Nem akartam neki fájdalmat okozni.Épp azért hagytam el akkor.Nem akartam megcsalni.Amy meg nagyon nyomult.Tudtam,hogy dugni akart velem.Bár ne figyeltem volna arra a kurvára.Lehet,hogy örökre elveszítettem életem szerelmét.

Elment és itt hagyott fájdalmaimmal.Még csak esélyt sem adott arra,hogy jóvá tegyem hibáimat.Még láttam ahogy kilép az ajtón majd szaladni kezd.Ökölbe szorítottam kezemet majd amilyen erősen csak tudtam behúztam egyet a falba.A falban megmaradt öklöm helye.Éles fájdalmat éreztem kezemben,nem tudtam mozgatni.Még csak az hiányzik,hogy eltörjön a kezem.Térdre ereszkedtem az ajtó mellett majd sírni kezdtem.Igen a fiúk is tudnak sírni,ha nagyon szerelmesek.Vagy csak én vagyok túl gyenge.De nem tehetek róla.Bella teljesen elveszi az eszem.Ha nincs a közelembe nem érzem jól magam.Mit fogok csinálni ha ezúttal nem bocsájt meg nekem?Talán kellene hagyjak neki egy kis időt,aztán újra megkeresni?

Lassan felálltam a földről.Kicsit megszédültem.Nekimentem a falnak.Kezem nekiütődött a falank amitől még élesebbnek éreztem a fájdalmat.Be kell mennem a sürgősségire.Lehet eltört a kezem.Nem kockáztatom meg,hogy törött kézzel és ilyen állapotban vezessek,abból jó nem lenne.

-Migueeel!-kiáltottam torkom szakadtán.

-Igen uram!-jött felém sietős léptekkel testőröm,akit általában mellőzök.

-Hozd a kocsim és vigyél be a sürgősségire.

-Igenis uram.-mondta majd sietős léptekkel ment is kifele az ajtón.

Felsiettem a lépcsőn.Bevágtattam a szobámba majd kikaptam egy fekete rövidujjút és egy fekete farmert majd magamra kaptam és mentem is kifele az ajtón.Becsaptam magam mögött a bejárati ajtót mikor kiléptem és siettem is a szépséges Lambo-mhoz.Beültem majd Miguel indult is.

Jól sejtettem,hogy eltört a kezem.Még kellett kicsit várjak,hogy az orvos elintézze a papírokat aztán mehettem is,hogy gipszbe tegyék a kezem.

Mikor a gipsz már rajtam volt az orvos még elmondta,hogy vigyázzak a kezemre,a gipszet ne érje víz,stb,stb...Nem is nagyon érdekel mit mondott az orvos.Csak Bellán járt az eszem.Hol lehet most és mit csinálhat?

Bella szemszöge

Vádliaimat már égető érzést járta át.Nem bírtam tovább szaladni.Lelassultak lépteim még végül teljesen megálltam.Próbáltam levegőt juttatni tüdőimhez.Égett a mellkasom.Nehezen emelkedett és süllyedt amint levegő után kapkodtam.Szemehéjaim elnehezedtek majd lassan lecsukódtak.Elsötétedett előttem a világ.Elragadott az álmok világa.

Ágyamban feküdtem nyugodtan mikor az ajtó lassan kinyílt és Ted dugta be fejét.

-Szia kicsi.-mosolygott majd elindult az ágyam felé.

-Szerelmem.-mosolyogtam vissza rá.

-Hogy aludtál kedvesem?-ült le az ágy szélére.

-Nagyon jól.Tudva,hogy mellettem voltál.-feleltem felcsillanó szemekkel.

-Anyaaaaaa!-hallottam meg egy vékony hangot a szomszédos szobából.Meglepődtem majd az ajtó fele emeltem a fejem ahol egy kislány jelent meg majd sietve az ágyhoz jött majd hozzám bújt.Kérdőn néztem Ted fele mire ő csak mosolygott.