Kívülállók (Fanfiction)

A Bál

Igazából tudom, hogy nem Draco Malfoy a világ legjobb embere. Őszintén szólva én sem vagyok annyira jó ember minek talán elsőre néznétek. Majdnem a Mardekárba kerültem a süveg alapján is.

Szombat este elérkezett a bál ideje. Egész nap kontyba fogott hajjal voltam, így a hajam a szokásosnál is hullámosabb lett mikor kiengedtem . A nagyterembe mentem a csipkés ruhában. A négy hosszú asztalból csak kettő volt a helységben, a széléhez tolva. Az asztalokat végig finomságok, italok borították. Amikor a terembe voltam már egy páran ott voltak. Leültem egy padra Lisáék mellé. Amikor a teremben egyre többen lettek elkezdődött az a zene, amire a próbán táncoltunk. Egy páran felálltak, és a partnerükkel kezdtek táncolni. Egyszer csak Chris, egy Hollóhátas fiú állt meg velem szemben.
-Sky, nem táncolunk?- kérdezte zavartan.
-De - mosolyogtam rá bíztatóan.
A többi pár közé lépve elkezdtünk táncolni. Egyszer csak Pansy Parkinson és Draco keringtek mellettünk. Nem tudom miért, de nem bírtam elviselni, hogy együtt láttam őket. Tudom, nem volt szép tőlem, de kitettem a lábamat amikben Pansy Parkinson elesett. Idegesen nézet rám, én még mindig sokk alatt voltam, hogy mégis hogyan csinálhattam ezt. A lány mérgesen felállt és indult volna felém, amikor a mellette lévő Draco megfogta. Gyors sétában kiviharoztam a teremből, és egy üres lépcsője leültem. Egyszer csak Draco Malfoy foglalt mellettem helyet. Nem mondott, nem kérdezett semmit, de én éreztem, hogy el kell neki mondanom, hogy miért borultam így ki.
-Draco, én ezt nem értem. Mostanában kezdem úgy érezni, hogy egyre bunkóbb vagyok az emberekkel, érzem, hogy elhatalmasodik rajtam a düh, érzem, hogy egyre...
-Gonoszabb vagy? - kérdezett közbe Draco.
-Igen - éreztem, hogy könnycseppek gördültek le az arcomon. A fiú megfogta a kezemet, én pedig a vállára hajtottam a fejemet. Így ültünk egy pár percig. Aztán felnéztem rá, ő közelebb hajolt, és megcsókolt. Majd mégegyszer, és mégegyszer.
-Figyelj, én nem szeretném, ha ezt sokan megtudnák - szóltam a közbe.
-Rendben - válaszolt mosolyogva.
-Visszakéne mennünk a bálba.
-Menj te előbb, megyek majd utánad.
-Jó - felálltam a lépcsőről, még gyorsan megcsókoltam, és visszaszaladtam a terembe.

Egy kívül álló máshogy láthatja Draco Malfoyt. Tudom, lehet, hogy nem ő a lehető legokosabb dolog ami történhetet velem, de mellette nem érzem magamat elveszve. Nem érzem úgy, hogy bármit is elvárnának tőlem.

Vidáman mentem vissza a nagyterembe. A keringő mostanra már átváltott lazábbra. Kicsit megéheztem ezért elvettem az egyik asztalról egy kis adag varázspudingot. Ekkor bejött Draco. Mélyen a szemébe néztem, ő vissza mosolygott. Ekkor valaki oldalról ellökött.
-Mi van hercegnő ? - kérdezte nevetve Pansy Parkinson.
-Mi bajod van? - felháborodva feltápászkodtam a padlóról.
-Leszállhatnál már a földre Hercegnő, nem kellesz te Dracona.
-Ja, hogy innen fúj a szél. Féltékeny vagy? - most én nevettem. Ekkor Pansy Parkinson akkora pofont adott hogy 2 percen belül már másodszorra estem el. A kezemet az arcomra tettem, nagyon fájt. Ekkor Draco ideért.
-Pansy neked mi a fene bajod van? - kérdezte mérgesen miközben felsegített. Mindenki minket nézett.
-Draco, Parkinson és Lawson kisasszonyok gyertek velem - támadt ott hirtelen az ideges tekintetű Piton is, hiszen ő volt a felügyelő tanár. Némán követtük őt a pincébe, egészen a Mardekár klubhelységéig. Kicsit érdekesen éreztem ott magam Hugrabugosként. Piton egy kanapéra mutatott, ahova némán leültünk. Ő meg megállt előttünk.
-Halljam mitörtént - ekkor én és Parkinson egyszerre kezdtünk el beszámolni, Draco látszólag jót szórakozott rajtunk.
-Így nem értem. Malfoy mi történt? - szólt közbe a professzor.
-Én csak azt láttam, hogy Pansy Parkinson megpofozta Skyt.
-Jaj védd csak még a Harcegnőt - szólt közbe gúnyosan a lány.
-Még mindig nem tudom, hogy mik az előzmények - vesztette el a türelmét Piton.
-Az volt a baj, hogy Parkinson feltekenykedett - mondtam.
-De azért ne felejtsem, hogy ki volt előbb féltékeny - vágta rá védekezően.
-Miről beszélsz? - fordultam hozzá.
-Amikor Dracoval táncoltam akkor kibuktattál.
-Az véletlen volt.
-És most mi volt? - állított le minket a férfi.
-Most az volt, hogy Parkinson féltékeny volt, amiért én jóba vagyok Dracoval - ekkor már a fiú is csodálkozva nézett - ezért elsőre ellökött, majd még is pofozott.
-Jó, nekem nincs időm ilyen tini drámákra, 20-20 pont a Hugrabugtól és a Mardekártól is.
-De... - kezdtünk bele felháborodova.
-Nem érdekel. Kifelé - szólt közbe megint Piton . Parkinson szinte kiviharzott a klubhelységből.

Ez lett az eddigi leghosszabb es szerintem legjobb fejezet. Remélem tetszik nektek is. Köszönöm a megtekintéseket és az egyre gyűlő Vote-okat, kommenteket <3