Kívülállók (Fanfiction)

Újra A Roxfortban

Amikor leszálltunk a vonatról elváltunk Violettel, hiszen őt először körbevezették. A szívem hevesebben vért, hiszen újra a Roxfortban sétálhattam. Leültem az asztalunkhoz, és vártuk az elsősöket.Ott volt a süveg, ami megint eszembe juttatta, hogy nem igazán illeg be a házunkba. Láttam Harryéket, és Malfoyt is. Ők egy évvel idősebbek nálam. Draco a szemben ekkor még csak olyan volt, mint a többi Mardekáros. Mindig is vonzottak az olyanok mint ők, de muszáj volt távol maradnom az ilyenekről. Még sosem beszéltem vele egy szót sem eddig. Talán minden más lett volna, ha a Mardekárba kerülök. Harryvel és a Griffendélesekkel néha beszélgettem, de barátoknak nem mondtam volna magunkat. Számomra az a ház mindig is fura volt. A tanárok is lassan megérkeztek az étkezőbe. Mindenki lassan elfoglalta a helyét. Kinyílt a kapu és besétáltak az elsősök. Sok izgatott és rémült arcot láttam. A diákok elcsendesültek. Izgatottan figyeltem Violetet. Ő következett. A süveg szinte nem is érintette egy haja szálát sem már kimondta: Hollóhát. Én mindig is gondoltam,hogy oda fog kerülni, hiszen nagyon okos lány. A húgom az asztalhoz menet szomorú szemekkel pillantott rám. Láttam, hogy könnycseppek gyűlnek a szemében. Nem bírtam nézni, szóval halkan, és észrevétlenül odamentem hozzá, és mellé gugoltam.
-Hé, emlékszel arra amit a vonaton mondtam?-suttogtam
-Igen.
-Akkor nyugodj meg - ezután szépen visszamentem a saját házamhoz, büszke voltam magamra, mert szinte észre sem vették. Ezután Dumbledore megtartotta a nyitó beszédét. Most különösen nagy odafigyelésre intett minket. Hiszen elvileg, már ha hiszünk neki és Harrynek akkor visszatért Tudjuk ki.

Este még találkoztam a húgommal , megbeszéltünk mindent. Már talán nem tűnt olyan rémültnek, meg néhány barátra is lelt ez alatt a rövid idő alatt is. Neki könnyen ment. Az ő haza tele volt olyanokkal, akik hasonló tulajdonsagokkal rendelkeztek. Ezután kipakoltam a ládámból. Még nem voltam álmos, így úgy döntöttem, hogy elmegyek a bagolyházba Bubóhoz. Megnyugodva láttam, hogy jó helye van az én kis baglyomnak.

Másnap bájitaltannal kezdtünk, laza kontyba fogtam fel előtte a hajam, hogy ne lógjon bele a főzetekbe. Pár új gyógyfőzetet vettünk. Mindig is ez a tantárgy volt a kedvencem, igaz,hogy itt nem varázsoltunk, de ennek ellenére imádtam. És néha különösen is tehetségednek tartottam magam ezen a területen. Összevont óránk volt az egy évvel idősebb mardekárosokkal. Egyszer csak nagy röhögés halottunk a másik sorból. Persze Malfoy röhögött valamin a baráti társaságával. Rájuk néztem, de pont ekkor pillantott felém a fiú, mire én zavartan elkaptam a fejem. Mikor vége lett a bájitaltannak, mentem átváltoztatástanra. Amikor az óráknak vége lett megkerestem a testvéremet. Megkért, hogy segítsek neki a házi feladatában, így hát elmentünk a könyvtárba. Miközben ő tanult, én is belenéztem a bájitaltanba. Egy új főzet volt megemlítve, ami felkeltette az érdeklődésemet. Felálltam és elkezdtem kutatni a könyvtári könyvek között. A hosszú polcok között megtaláltam amit kerestem. Kinyitottam, és teljesen a lapokba belemélyedve indultam vissza az asztalhoz, amikor hirtelen valaki fellökött, a könyv kirepült a kezemből.
-Hé, nem tudsz vigyázni? - kérdezte ingerült arccal Malfoy
-Kössz - mondtam sértetten.
Lehajolt a könyvért - Tessék- nyújtotta át. Én csak némán kihúztam a kezéből és visszamentem a húgomhoz. Miután végeztünk elkísértem a Hollóhát bejáratához, majd én is visszatértem a saját klub helységembe. Lara, James és Lisa a kanapékon ülve beszélgettek.
-Sziasztok - köszöntem oda nekik
-Sky, nem jössz ide beszélgetni?-invitált Lara
-Nagyon fáradt vagyok, inkább lefekszek. Jóéjt.
-Neked is.
-Jaj, holnap délután kviddics edzés lesz - szólt utánam James
-Rendben

Gyorsan eltelt az első pár nap, és napok múlva elérkezett az első kviddics meccsünk.