Kívülállók (Fanfiction)

Ötlet

- Értünk harcol Mr. Malfoy? - kérdezte a mellettem álló fiútól, aki határozottan bólintott.
Mire én adtam neki egy nagy csókot. A halálfalók bejutottak.
-Áruló, elárultad a Nagyúrt amiatt a kurva miatt? - szegezte a pálcáját Bellatrix Dracora.
-Stupor - mondtam, amitől a nő elájult egy kis időre. Ekkor oldalról egy halálfaló jött nekem, amitől rögtön elestem.
-Gyere - mondta Draco és felhúzott a földről.
-Nem - mondtam, de elrángott az előtérből.
-El kell mennünk.
-Miért? - kérdeztem.
-Ha Voldemort győz akkor is elfognak minket, ha meg meghal akkor is. Halálfalók vagyunk.
-De itt a helyünk. Engem nem érdekel, ha az Azkaba zárnak - mondtam.
-Nem érted Sky. Az egy szörnyű hely - mondta, de nem érdekelt, vissza futottam. Láttam, hogy Draco is vissza jött. Lassan minden halálfaló meghalt. Harry éppen Voldemorttal harcolt az udvaron. Aztán egyszer csak a Sötét nagyúr elporladt. Szó szerint. Nem értettük pontosan, hogy mi történt, de boldogan rohantunk ki Harryhez. Dracora néztem, aki egy pillanatra szintén örült, majd ő is rám pillantva elkomorodott.
-Keressük meg a többieket - mondtam, rögtön tudta, hogy kikre gondolok. Némán bólintott. Átvágtunk a tömegen, egészen Pansyig és Blaiseig.
-Figyeljetek. Nem akarok menekülni. Ti is hozzám hasonlóan azt fogjátok mondani, hogy kényszerből lettetek halálfalók..
-De.. - szólt bele a lány.
-Nem érdekel. A lelketek mélyen jók vagytok. Nem akarom, hogy így kerüljetek vagy kerüljünk börtönbe. Draco, te is tudod, hogy te mindent apád miatt tettél. Ha szeretsz, nem kezdesz el mártilkodni majd, és ki állsz magadért - hadartam el gyorsan.
-Ezt miért mondod? - kérdezte Blase.
-Mert nem fogok bujkálni - mondtam, és elindultam McGalagony felé, aki mellett Harry is állt.
-Mcgalagony professzor. Nem akarunk menekülni. Dracoról már rég tudja, hogy halálfaló, kérjem kezelje ezt a helyzetet is jól - mondtam és felhúztam a talárom újját.
-Sky? - kérdezte Harry.
-Ahogy Blase és Pansy, én sem önszántamból lettem halálfaló. -McGalagony nem tudott mit mondani.
-Ms. Lawson. A hűségükben, nem kételkedem, hiszen végig mellettünk harcoltak. Ha bárki kérdezné nem is tudok arról, hogy maga, Mr. Zabini és Ms. Parkinson halálfalók lennének e. Mr. Malfoy ügyében pedig próbálok majd mindent megtenni.
-Köszönöm - mondta Draco, mire a nő némán bólintott.
-Draco. Beszélnünk kell - mondtam és elrángattam a többiektől.
-Igen?
-Sajnálom, de... valamit el kell mondanom.
-Na halljam - mondta, de én nehezen kezdtem bele.
-Tudom, hogy hol lehet egy időnyerő.. És...
-És vissza akarsz menni Fredért.
-Igen - sóhajtott.
-Rendben - bólintott - Sky, tudom hogy őt szereted a jobban. Ha sikerül, legyetek együtt - mondta, mire egy pár percig elhallgattam. Majd pedig elkezdtek hullani a könnyeim. Csak átöleltem.
-Köszönök mindent. Csodálatos volt veled, de úgy érzem, hogy valami elmúlt, és tudom, hogy ezt te is így gondolod - suttogtam a fülébe. Nem mondott semmit. Végül elengedtem, és elrohantam. George ott ült az egyik lépcsőn. Megragadtam a karját.
-Gyere.
-Mit csinálsz? - kérdezte miközben engedte, hogy felhúzzam a lépcsőről.
-Megmentjük Fredet - mondtam.
-Mi? - kérdezte.
-Segítek - hallottam egy ismerős hangot. Dracoét.
-Köszönöm - mondtam.
-Mi? - kérdezte ismét George.
-Dumbledore irodájaban biztos van idő nyerő - mondtam, mire mindhároman az említett helyiség felé indultunk. Az iroda zárva volt. Jelszó kellett a belépéshez. Ekkor váratlanul kinyilt az ajtó. Harry jött ki rajta. Arca gondterhelt volt, nem is nézett ránk. Szerencsére így sikerült bejutnunk. Az iroda már Pitoné volt, amióta Dumbledore meghalt. A szoba közepére állva felemeltem a pálcám.
-Invito időnyerő!
Ekkor a kezembe repült a varázstárgy, és automatikusan elmosolyodtam.
-Megmenthetünk mindenkit - mondtam lelkesen.
-Nem - rontotta el a kedvem szinte azonnal Draco - nem változtathatjuk meg ennyiben a múltat. Csak Fred. Rendben? - áttettem az időnyerőt hármunk körül és elkezdtem visszapörgetni.

Ott álltunk az irodába. Semmi változás nem látszódott.
-Sikerült? - kérdezte George.
-Meglátjuk - mondtam és elindultunk kifelé. Nagyban ment még a csata.
-Igen - jelentette ki Draco.
-Hol voltatok? - kérdeztem Georgetól.
-A keleti toronyba - egyszerre indultunk el, de megtorpantam.
-Te nem jöhetsz - szóltam meg a fiú felé fordulta. Tudta, hogy nem szabad jönnie, mert akkor meglátja saját magát. Draconak is mondtam, hogy maradjon, ezért egyedül mentem fel a toronyba. Fred éppen egy halálfalóval harcolt.
-El kell tünnünk - futottam oda, és elkezdtem rángatni a fiút, miután segítettem leszerelni róla a halálfalót.
-Mi?-kérdezte értetlenül.
-Bízz bennem - mondtam és szorosan átöleltem. Olyan jó volt, hogy életében volt és újra megölelhettem.

-És ezt tényleg megtettétek értem? - kérdezte meghatottan Fred, miután elmeséltük neki az egész történetet. Draco már nem volt ott, csak hárman beszéltünk. Amikor elcsendesedtek a dolgok, kimentünk. Láttam, hogy Draco Astoriával beszélgetett.
-Akkor szakítottatok? - kérdezte Fred.
-Igen - feleltem.
-Végleg?
-Végleg - bólintottam.

Sajnálom a rendkívül hosszú kihagyást. Azért remélem tetszett❤️