Kívülállók (Fanfiction)

A Gyengélkedőn

Eltelt egy pár hét, nem történt semmi izgalmas. Majdnem minden nap szorgosan kimenetek etetni a Theszrálokat. Néha Lunával, néha egyedül. Dracoval újra jóba vagyok, és igyekszünk kihasználni a Prefiektusi fürdő előnyeit. David kerül mindkettőnknek. Egyre több tanulás van. Violet sokkal barátkozósabb lánynak ígérkezik mint én, hiszen már több barátja van mint nekem. De örülök neki, hogy legalább neki jó. Apropó barátok. Lunával egyre több időt töltünk együtt. Talán mert ő is olyan kívülálló mint én.

Ma volt az idény első kviddics meccse. Mi kezdtünk a Márdekár ellen. Draco volt a fogójuk. Egyszerre szálltunk fel a levegőbe, és biztatóan összemosolyogtam velem. Elkezdődött a játék, a kvaff felépült. A mardekár szerezte meg. A hajtójuk felé repültem, amikor a kosárra akarta rádobni elkaptam a labdát. Így én indultam meg a mardekár felé. Felnéztem a fogójukra. Draco a meccset nézte, gondolom, még nem dobták fel a cikeszt. Ekkor éles fájdalom hasított az oldalamba. Lestem a seprűröl. Szerencsére nem voltam magasan, de azért nagyon fájt a földbe csapódás. Mindent homályosan láttam. Egyre többen gyűltek körém.
-Hagyjátok - hallottam. Elmosódva láttam, hogy Draco odajött. Felszedett a földről és karjaiba vett. Ezután minden elsötétült.

Egy fehér plafont láttam. Éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Oldalra néztem.
-Szia - mosolygott rám kedvesen Draco.
-Szia - hallottam még további hangokat. Felakartam ülni, de ekkor egy éles fájdalom hatolt a fejembe. Oda kaptam a kezemet.
-Semmi baj, nem sokára rendbe jössz- mondta Draco. Megragadta a derekam, és segített felüli. Így megpillantottam Lunát, Violetet és néhány embert a kviddics csapatunkból.
-Sziasztok - köszöntem halkan, mosolyogva. Örültem, hogy itt voltak - Mi történt?
-Egy gurkó eltalált. Pár törött borda és ágyrázkódás - magyarázta Luna - de már jobban leszel - Ekkor Dumbledore és Piton jöttek be az orvosiba.
-Lawson kisasszony. Örülök, hogy jobban van. És részvétem a szülei miatt - kezdett be az igazgató.
-Köszönjük - mondtuk egyszerre Violettel.
-Kinél laktok most?
-A nagy bátyámnál.
-És minden rendben van?
-Igen... Mondhatni - mondtam.
-Rendben. Ha bármi van akkor nyugodtan felkereshettek.
-Rendben. Köszönjük - mondtam, majd mind két professzor elment.
-Mi lett a kviddics vége? - fordultam Draco felé.
-Én úgy eljöttem veled, de be állt helyettem más fogónak. A mardekár nyert.
-Értem.

Másnap déltán elmehettem a gyengélkedőről. Éppen a taláromat vettem fel amikor Draco váratlanul berontott.
-Héj, kopogni ?
-Nyugi, láttalak már én talár nélkül is - mosolyodott el szemtelenül.
-Jó, de akkor is.
-Segítsek valamiben? - kérdezte laza mosollyal a száján.
-Felhozod a seprűmet velem a klubhelyiségbe?
-Persze - amikor már teljesen felvettem a talárom, hirtelen megszedült velem a világ. Az ágy végére rátámaszkodtam.
-Jól vagy? - karolt át hirtelen Draco.
-Igen, csak megszédültem - átkulcsolta az ujjait az enyémeken, így mentünk fel a Hugrabug szobájába. Draco bekisért, amin az éppen ott csevegő Lisáék meg is lepődtek. Néhányan odajöttek megkérdezni, hogy hogy vagyok, de nem ez volt inkább a jellemző. Este fáradtan dőltem be az ágyamba.

Sötét varázslatok kivédésével kezdtünk. Mivel már hétfő volt, nekem is kellett mennem. Önálló munka volt. Piton (aki idén megkapta a tantárgyat) az asztalnál ült. Egyszer csak egy papír fecni szállt elém. Az üzenet madár alakú volt, így egyenesen előttem landolt. Szét nyitottam, és elolvastam a csúnya kézírást. Rögtön tudtam, hogy ki írta, főleg, hogy a mardekárosokkal voltunk összevonva.

Ma délután nem tudunk találkozni, dolgom lesz.

Gyorsan alá firkantottam a választ:
Rendben, mi dolgod lesz?

Ezután ahogy jött, madár formában visszaküldtem.

Ahogy mondtam nyári szünetben, a Sötét nagyúrnak teljesítek valamit. - érkezett meg a válasz pár perc múlva. Éppen vissza akartam írni amikor egyszer csak Piton támadt előttem. Nem szólt semmit, csak a lapra meredt, amit én rögtön letakartam. Mérgesen meredt rám és az üzenetért nyúlt. Hiába próbáltam megakadályozni, végül ő győzött és elvette. Elmerült a soriban. Rám nézett majd pedig Dracora.
-Malfoy és Lawson itt marad óra után, beszélgetni - mondta szánalommal teli hanggal majd vissza ment az asztalához. Ijedten a szürke szempárba néztem, akinek tulajdonosa azt tátogta nekem : Semmi baj.