Kívülállók (Fanfiction)

Egy Újabb Látomás

Eltelt egy-két hét. Nagyobb látomásom vagy mim nem volt ez idő alatt, csak furcsa álmok. Ezek általában valamilyen szinten kötöttek Voldemorthoz, ami kezdett komolyan megijeszteni. Ma kviddics edzés után éppen a Szükség Szobájához tartottam, hogy megnézzem mi van Dracoval. Amikor újra elsötétült körülöttem a világ.

-Ezt hogy érti? Honnan tudhatta meg Dumbledore, hogy vannak  a horcluxaim? Nem, nem lehet. Ezért még valakivel számolni fogok. Megértette? - őrjöngött Voldemort.
-Nagyúram megtalálom a felelőst - mondta egy maszkos halálfaló.
-Ajánlom is.

Ahogy kinyitottam a szememet, nevetést halottam meg.
-A hercegnő felébredt - hallottam meg Pansy Parkinson gúnyos hangját. Lassan felülete és láttam, hogy vagy hat Mardekáros lány áll mellettem.
-Mi van hercegnő? Nem jött a herceg? - kérdezte. Ekkor jött ki rajtam az elmúlt hetek stresszes helyzete. Könnyek szöktek a szemembe.
-Nem igaz, hogy nem birtok békén hagyni - kiáltottam rájuk - Fogd már fel Parkinson, hogy nem kellesz Draconak.
-Ezért sírsz hercegnő? - kérdezte mire már felemeltem a kezemet. Nem sok kellet, hogy megüssem, amikor valaki elkapta a karomat. Felháborodva fordultam hátra. Draco mérgesen nézett, de szerencsére nem rám.
-Ha megegyszer meglátlak titeket Sky közelében, ha akár csak egy szót is hozzá szóltok, ha valami pletykát hallok, velem gyűlik meg a bajotok - mondta a még mindig a csuklómat fogó fiú. Parkinsonnék  egy megvető pillantás után megfordultak. Én azonnal a fiú karjai közé bújtam, és nagyon szorosan öleltem.
-Mi van velem? Mik ezek a látomások? Ez olyan rossz - mondtam elcsukló hangon.
-Bármi is legyen én melletted állok, oké? Kiderítjük majd, hogy miért vannak látomásaid. Gyere, menjünk a Szükség Szobájába.

Másnap kviddics meccsünk volt a Griffendél ellen. Esélyünk sem volt, bár szerintem én nem voltam olyan rossz. 200- 70-re nyertek.
-Nem baj, te jó voltál - mondta Draco mikor kijöttem az öltözőből. Én válasz képen nyomtam egy puszit a szájára, de nem sikerült itt megállni. Szenvedélyesen csókolóztunk.
-Khmm.. Jónapot Ms. Lawson és Mr. Malfoy ! - hallottuk mire gyorsan szét rebbentünk.
-Öm.. - nem tudtam megszólalni, annyira zavarban voltam. Gyorsan megigazítottam a szoknyámat.
-Jónapot McGalagony professzor - mondta illedelmesen Draco.
-Jónapot! - tértem én is észhez.
-Örülök, hogy ilyen jól érzik magatokat, de kérlek térjetek vissza az iskolába - kérte teljesen átlagos hangon. Amikor kértünk az öltözői részből, és már halló távolságon kívül voltunk rögtön nevetni kezdtünk.
-Hát ez kínos volt - szólaltam meg nehezen.
-Igen - nevett Draco is - ne haragudj.
-Hát ezt ketten intéztük el haverkám - mondta még mindig röhögve.
-Haverka?? Most ez lett az új nevem? - kérdezte komolynak tetettve magát.
-Lehet - mondtam szemtelenül miközben már a Roxfort felé mentünk. A válaszom nem tetszett neki, ezért hirtelen az ölébe kapott, mint a menyasszonyokat, én meg nagyot sikitottam ijedtemben. Megpörgetett, én meg közben csapkodtam a vállát aminek következtében elvesztette az egyensúlyát. A fűbe esett, én meg egyenesen rá.
-Te szemét - csaptam rá a mellkasára. Nem válaszolt, helyette mélyen a szemembe nézet.
-Gyönyörű vagy - mondta és megsimogatta az arcomat. Ezen nem tudtam nem mosolyogni. Gyorsan megcsókoltam.
-Lehet mennünk kéne - törtem meg a csendet.
-Igen - mondta és letolt magáról. Felállt, majd pedig fel segített. Ezután a klub helyiségbe mentem. Ő pedig kviddics edzésre. Miután felértem, összeszedtem a tanulni valót és szokásomhoz híven a könyvtárba mentem.

Eljött a május, aminek mindenki örült. A levegő egyre melegebb volt. Ma délután úgy döntöttünk Lunával és Ginnyvel, hogy a könyvtár helyett kimegyünk a birtokra tanulni.
-Ajj úgy unom már - szólalt meg Luna.
-Te még ne is nyafogj, te Hollóhátas vagy. A véredben van a tanulás - mondtam oda neki.
-Igaza van. Elég mára inkább beszélgessünk - javasolta Ginny.
-Rendben - mondta és becsuktam a könyvemet és hátra dőltek a puha fűben.
-És mennyire komolyak a dolgok Malfoyal? - kérdezte a kis vöröske.
-Hogy érted? - néztem rá nevetve.
-Voltatok már ÚGY együtt? - kérdezte Luna.
-Mi ez? Egy kihallgatás? - kacagtam fel.
-Nem. Komolyan.
-Jó de ne mondjátok el senkinek.
-Megígérjük - mondták egyszerre.
-Igen. Amikor nyáron a szüleim... meghaltak, nálunk töltette a hátra lévő szünet nagy részét- erre mindkét lány elmosolyodott.
-Na és mivan Harryvel? - vetettem oda.
-Semmi különös - így beszélgettünk tovább. Jól esett velük beszélgetni.

Köszönöm, a több mint 2K megtekintést 😍❤️ Emellett mindekinek sok sikert a sulihoz. Tanévben is megpróbálom majd rendszeresen hozni a részeket. 😘