Kívülállók (Fanfiction)

Bagolyház

Lassan elolvadt hó. Sokak örömére megérkezett a tavasz. Már március volt. Hogy mi történt a elmúlt körülbelül 2 hónapban? Egy nagy semmi. A "szabadidőm" 80%-a tanulásból állt. Tanultam Ginnyvel is és Lunával is, néha-néha még Hermione is segített nekünk. Violetnek is kellett ritkán a segítséget a tanulmányaiban. A maradék időmben Draco után koslattam és javítottuk a szekrényt. Ami úgy nézett ki, hogy ő szenvedett vele, én meg ültem és dumáltam hozzá. Elegem volt már a tanulásból. A bájitaltan volt az a tantárgy amihez alig nyúltam hozzá. Egyszerűen mindig éreztem hogy mit és hogyan kell elkészíteni. Rúnatanból, sötét varázslatok kivédéséből és asztronómiából is jó eredményekre számítottam . Simivel az ölemben böngésztem gyógynövénytan könyvemet az ágyamon ülve. Lassan elkezdtek beszállingózni a ház társaim így nem sokkal később lefeküdtem aludni. Reggel fáradtan mentem reggelizni. Nagyon megvisel a tanulás, mindig fáradtan ébredek. De már péntek van, legalább holnap sokáig aludhatok. Éppen egy pirítóst ettem amikor megjött a napi posta. Egy csomag vágódott le elém, majdnem a teámat kiborítva. Neki álltam kibontani, előszőr egy papírral találtam szemben magamat.

Szia Sky!
Remélem jól vagy, nekünk remekül megy az üzlet. Hallottuk, hogy most lesz a születésnapod, ezért küldünk neked pár alap Weasly terméket. Használd jóra (de inkább annak adj belőle akit nem kedvelsz).

Fred

Ja igen, betöltöttem a napokban a 16-ik születésnapomat.  

Reggeli után felvittem a szobába a csomagot és elrejtettem a ládámba. Jól lesz Parkinsonnak - gondoltam. Majd rohantam is órára. Órák után elindultam a bagoly házba válszolni Frednek. Draco épp akkor küldte el a baglyát.

-Szia - köszöntem.
-Szia, megvárlak - mondta. Az üzenetet összehajtottam és odaadtam Bubunak. Lefelé indultunk amikor a kezemet fogó fiú megszólalt.
-Amúgy kinek írtál?
-Miért kéne elmondanom? - kérdeztem vissza.
-Légyszíves válaszolj - mondta a szemembe nézve.
-Fred Weaslynek, de  nyugi.
-Minek írtál neki? - kérdezte furcsa hangon.
-Ömmm... Csak úgy.
-Mi volt köztetek? - túl jól ismer.
-Csak egy csók, de akkor amikor mi nem voltunk együtt.
-Aha, csak egy csók. Ott voltál fél téli szünetben - mondta.
-Draco te féltékeny vagy? - kérdeztem nevetve.
-Nem, dehogy.
-Úristen Draco Malfoy feltékeny. Féltékeny Draco Malfoy. Úristen. Ezt is megéltem - kiabáltam nevetve. Látszólag idegesítette a fiút ezért hatékony elhallgatási módszert választott. Száját az enyémre nyomta.
-Sikerült elhalgattatni - mondtam nevetgélve a csók után.
-Szerencsémre - mondta ő is nevetve. Leértünk a lepcsőről ekkor hirtelen magához húzott és a hátára kapott. A combomat fogta, én szorosan karoltam át, hogy le ne essek.
-Tegyél le - kiabáltam.
-Ez nem tetszik, mi? - kérdezte nevetve, mire én elhalgattam és durcás arcot vágtam. Amikor a roxfortba értünk letett.
-Aranyos vagy amikor eljátszod a sértődöttet - szólalt meg.
-Tényleg? - kérdeztem szemtelenül,mire megcsókolt.
-Ugye tényleg csak egy csók volt? - kérdezte komolyan.
-Igen, és után mondtam is neki, hogy én mást szeretek - mosolyogtam rá.
-Szeretlek - mondta ő is - Megyünk a szükség szobájába?
-Aha. Segítesz majd? Csak ritkán sikerül teljes értékű patrónust csinálnom, és azért kaphatnék egy pár plusz pontot PDF-en.
-Persze - mondta és a szoba felé vettük az irányt.
-Na először próbáld meg.
-Expecto Patronum! - mondtam, de csak egy sima pajzs formájú patrónus jelent meg - most te. Nyilván neki sikerült teljes értékű patrónust csinálni.
-Mire gondoltál? - kérdeztem kíváncsian.
-Ömmm.. Amikor nálatok először voltunk együtt - mondta mire felnevettem.
-Idióta - csaptam rá röhögve a mellkasára.
-Na próbáld újra.
-Expecto Patronum! - arra gondoltam amikor még előző évben tavasszal a fa alatt beszélgettünk Dracoval. Nagy nehezen egy róka jött ki a pálcámból.
-Szép, na mégegyszer - mondta.

Egy nagy, sötét teremben voltam aminek a közepén egy hosszú asztal volt. Forgalódva néztem körbe, mindenhol halálfalók voltak. Maszkot viseletek. Az asztalfőn pedig egy rendkívül fehér bőrű férfi ült akitől kirázott a hideg.
-Nagini, vacsora - mondta érzelem mentes hangon. Ekkor egy kígyó kezdett el felém kúszni. Próbáltam elmenekülni, de nem tudtam, a lábamat nem bírtam megmozgatni. Pánikolva néztem az egyre közeledő kígyót, aki rám vetődött.

Sikítva riadtam fel, Draco karjaiban, a földön. Éreztem, hogy könnyek folytak az arcomon. Átöleltem a fiút, annyira szorgosan amennyire csak tudtam.
-Mi történt? - kérdezte aggódva
-Láttam valamit. Azt hiszem Vol..Voldemortot - mondtam nagyot nyelve - és halálfalókat egy asztal körül. Nem tudtam mozogni, és volt ott egy.. Kígyó.
-Mennyi az idő? - kérdezte Draco.
-Nem tudom, négy óra fele lehet. De ez miért lényeg?
-Sky, most van megbeszelés.
-Mi? Nem. Ez nem lehetséges - hebegtem összezavarodva.
-De, lehetséges. Csak még nem tudom, hogy ez miért van.
-Úristen
-Nyugi, rá jövünk. Megigérem. Jó? - csak néma bólintottással válaszoltam.