Kívülállók (Fanfiction)

Téli Szünet

Mirtillel sokat beszélgettünk, megtudtam, hogy akkor halt meg amikor először kinyit a titkok kamerája. Meséltem neki Dracoról is, jól eset végre valakivel kibeszélni. Nyilván azért nevet nem mondtam, nehogy valakinek elmondja a szellem lány.

Az erdőben tett kaland után eltelt egy pár nap. Összepakoltam a ládámba a holmimat hiszen utazunk haza a téli szünetre. Azt a bizonyos könyvet is bepakoltam. Miután a Hugrabugos körletben nem maradt semmim, elindultam Violethez. Bár hozzájuk nem mehettem be, szóltam egy Hollóhátasnak, hogy hívja ki.
-Kész vagy? - kérdeztem amikor megláttam.
-Még nem, de nem sok van hátra.
-Rendben, akkor elmegyek Buboért és utána találkozunk - bólintott. Ezután elindultam a bagoly házba. Sajna összefutottam ott VELE. A füles baglyát tette éppen ő is kalitkába. Idegesített, hogy nem szólt semmit. Haragudtam rá, hogy képes volt így ellökni magától, semmi gond nélkül. Neki nem jelentettem annyit. Neki én csak egy lány voltam, akit megcsókolhatott és ennyi. Amikor kifelé ment azért oda szóltam neki.
-Köszi, neked is kellemes ünnepeket - Tudom, hogy ez nagyon bunkón hangzott, de mérges voltam rá. Egy pillanatra megállt, és rám nézett, de utána szó nélkül elment. A bagolyház után visszamentem Violethez, aki már kész volt. Még a szünet előtt utoljára ebédeltünk a roxfortba, majd felszálltunk a vonatra. Az állomáson a szüleink már vártak.
-Sziasztok, régen nem láttunk már titeket - sietett hozzánk anya, és megölelt minket. Láttam, hogy Draco meg türelmesen vár. Amikor kifelé mentünk az épületből egy ismerős arc jött velem szembe. Lucius Malfoy. Nem szólt semmit, de tekintetéből árulkodott a gyűlölet és a megvetés, Annak ellenére is, hogy arany vérű vagyok. Csak ezért utál, mert Hugrabugos vagyok.

A szünetben nem történt semmi különös. Karácsonyfát díszített együtt a család, egy pillanatig úgy tűnt, mint ha normális emberek lennének. De ez hamar megszakadt. Egy karácsonyfa dísz leesett és eltört, erre apa egy pálca suhintással elintézte. Néha azt kívánom bárcsak normális ember lehetnék. Nagyon jó varázslónak lenni, de a mugliknak sokkal könnyebb minden. És nekik talán Voldemorttól sem kell annyira félnünk mint nekünk. A szünetből már csak pár nap volt hátra amikor kimentem a közeli játszótérre gondolkodni. Az egyik hintán ültem, amikor egyszer csak megdobtak egy hógolyóval. Láttam, hogy tőlem kb. 1-2 évvel idősebb baráti társaság áll tőlem nem messze. Először kicsit mogorván néztem rájuk, majd pedig hirtelen felindulásból megdobtam azt a fiút akitől a kabátom landolt hógolyó származott. Csatlakoztam hozzájuk, és abban a pillanatban nagyon boldog voltam. Szabadon, vidáman, és mégis varázslás nélkül. Ők nem tudattak róla, hogy én nem mugli vagyok mint ők. Azt mondtam nekik, hogy egy bentlakásos gimnáziumba járok, ami végül is igaz. Megigertem, hogy majd ha itthon leszek nyáron, akkor majd találkozunk. Normális embernek éreztem akkor magamat.

Azon kaptam magam, hogy megint a 9 és 3/4- ik vágányon állok. Felszálltam a Roxfort Expreszre és elindultam helyet keresni. Violet már csatlakozott a háztársaihoz. Az egyik fülkében megláttam Lisát és Lorát pár griffendéles lánnyal.

-Sziasztok! Hogy telt a szünetetek? - ültem le melléjük. Vettem egy csoki békát, és beszélgetés közben felbontottam. A dobozka alján pedig ott volt a szokásos kártya, ami egy varázsló rejtett, aki nem volt már mint Mardekár Malzahár. Akkor még nem tudtam, hogy ezt a kártyát akár utalásnak is gondolhattam volna. Az út vége felé átvettem a taláromat, és megérkeztünk újra a Roxfortba.