Kívülállók (Fanfiction)

A Szükség Szobája

-Nézd már Ginny - szakította meg Luna hangja a csókunkat - itt a gerle pár.
-Hahaha - néztem fel a lányokra.
-Sziasztok - mondta Draco.
-Jöttünk, hogy készüljünk a RBF-re - szólalt meg Ginny.
-Akkor üljünk át egy nagyobb asztalhoz - tanácsoltam.
-Én akkor megyek is, amúgy is van dolgom. Sziasztok - köszönt el Draco, majd adott egy búcsúcsókot . Ezután átültünk egy négy személyes asztalhoz. És belemerültünk a tanulásba. Már sötétedett kint hiszen még csak Január volt.
-Lassan vacsora - mondta Luna.
-Igen, menjünk. Elég mára a tanulás - szólaltam meg. Ginny is bólintott egyet és összeszedtük az asztalon szétszórt könyveket.

Főleg a tanulás miatt gyorsan telt az idő. Már február első heteiben jártunk. Nagyon stresszeltem már így előre az RBF miatt. Égett bennem a bizonyítási vágy. Szükségem volt arra hogy jól sikerüljenek, hiszen ezen múlott a RAVASZ, a RAVASZ-on pedig az egész jövőm. Hogy mivel szeretnék majd foglalkozni arról fogalmam sem volt. Dracot keveset láttam mostanában. Ha találkoztunk akkor is fáradt és sápadt volt. Már megint eltaszított magától, aggódtam érte. Tudtam, hogy ez Voldemort küldetése miatt van, de ez lelkileg engem is megviselt. Hajtott a kíváncsiság, hogy mégis mi a feladata. Ezért egyszer elhatároztam, hogy követni fogom. Egyik nap amikor az egyik utolsó óránk együtt volt láttam, hogy már rögtön siet valahova. A mágiatörténelem könyvemet gyorsan a táskámba süllyesztettem és utána indultam. Nagyon figyeltem arra, hogy ne vegyen észre. Az egyik folyosón az egyik falban hirtelen kinyílt egy ajtó. A szükség szobája, hogy ez eddig nem jutott eszembe- gondoltam magamban. Bement az ajtón, vártam egy keveset, majd amikor már majdnem eltűnt a bejárat utána mentem. Egy látszólag kacatokkal teli teremben voltam. Halkan mászkáltam a szobában Draco után kutatva. Megláttam egy furcsa tárgy előtt állva, és észrevehetlenül próbáltam mögé lopakodni.
-Locomotor mortis - hallottam meg, mire kötlek fogták közre a lábamat, aminek hatására elestem. A fiú ekkor fordult hátra és döbbenten nézett rám - Sky, azt hittem Potter van itt, ne haragudj - mondta és leguggolt mellém és elkezdte kikötni a lábamat -miért követtél? - nézett rám dühösen.
-Aggódok érted Draco.
-Nem kell, de igérd meg nekem, hogy soha többé nem fogsz követni.
-Megígérem. Mond el, hogy mit csinálsz itt -kértem, ekkor már szabad volt a lábam szóval felhúzott a földről - kérlek, bennem megbízhatsz Draco -szorítottam meg a kezét.
-Nem, akkor te is veszélybe kerülnél vagy pedig megutálnál.
-Draco Malfoy- mondtam majdnem kiabálva -szeretlek, és tudom,hogy te is engem. Nem érdekel ha veszélybe vagyok csak veled szeretnék lenni - mondtam, mire Draco megcsókolt.
-Biztos? -kérdezte.
-Ott akarok melletted lenni mindig. Ha még esetleg ezért el is kell játszanom, hogy Tudjuk ki mellett állok az sem érdekel, még az sem ha igazából halálfaló leszek. Csak melletted akarok lenni. Tudom, hogy nem vagy rossz ember. Megtudjuk játszani, hogy őt szolgáljuk. Kérlek Draco -megfogta a kezemet és a furcsa tárgy felé húzott.
-Ez egy volt-nincs szekrény. Meg kell javítanom. Ennek van egy párja, amin keresztül idejuthatnak a halálfalók. Ha eljön az idő, meg kell ölnöm az Dumbledoret, ha nem teszem meg akkor a Sötét nagyúr végez az egész családommal és velem is. Apámat még nem is sajnálnám, ő egy szörnyű ember, de anyám, ő igazából nem gonosz, csak rossz emberbe szeretett bele. Én nem vagyok szörnyeteg -mondta mire könnyes lett a szeme én meg szorosan átöleltem.
-Tudom, hogy nem vagy az.
-Figyelj, most menj el kérlek, majd később kitaláljuk mi lesz -tolt el magától. Én csak némán bólintottam majd kimentem a szobából, lerogytam a földre és a falnak támasztottam a fejemet. Igazat mondtam neki. Képes lennék még halálfalóvá is válni miatta. Így talán nem hódol be Voldemortnak, ha én ott leszek mellette és megmarad annak akit én ismerek. Nem akarom,hogy olyanná váljon mint Lucius. Összeszedtem magamat majd elindultam a klubhelyiség felé.

Másnap reggelinél Draco jött oda az asztalunkhoz.
-Sky, beszélhetünk? - kérdezte. Lisáék még mindig gyűlölik, de nem érdekel az ő véleményük, ahogy a többieké sem.
-Persze -mondtam és felálltam és kimentünk a folyosóra.
-Ahogy azt sejthetted jövőre már nem fogok idejárni - bólintottam - de te igen. Nem engedem, hogy miattam abba hagyd az iskolát. Tedd le a RAVASZ-t majd. Olyan kis ártatlan vagy, nem akarlak belekeverni. Amikor megkell tennem azt a dolgot, nem lesz harc, akkor nem kellesz félned. Jövőre pedig ha sor is kerül egy háborúra akkor mi nem harcolunk a halálfalók oldalán, hanem elmegyünk. Rendben?
-Rendben.

Sziasztok!
Sikeresen túléltem a verébtábort. Amúgy nagyon durva szivatások voltak, de a lényeg, hogy itt vagyok. 😂❤️